aratóünnep
Gabonatermesztő vidékeken a sikeres aratást lezáró, közösségi jellegű ünnepség, amely eredendően az azévi termésért kifejezett hálaadást és a következő esztendő jó termésének mágikus előkészítését jelentette (szüreti felvonulás). Később inkább a köszönetkifejező jellege domborodott ki. A részesaratók az ~ keretében köszönték meg a munkalehetőséget. A marokszedő lányok az aratás befejezésének a napján (vagy az azt megelőző napon) egy gabonaszárakból és vadvirágból fonott aratókoszorút készítettek, amelyet az aratás befejeztével ünnepélyes menetben vittek a birtokosnak, tiszttartónak vagy intézőnek, aki aztán megvendégelte az aratókat, s kisebb táncmulatsággal zárták le az aratást. Az ~eket meglehetősen régóta igyekeztek különféle rendeletekkel is szabályozni. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter az akkori szociális feszültségek enyhítésére szorgalmazta ezek egységesített, országos megtartását. Szl.-ban a második vh. után az aratókoszorút sok településen a helyi földműves szövetkezet elnökének adták át, ill. magukkal vitték a központilag megszervezett nyitrai aratási ünnepségre. Az érsekújvári porciunkula-búcsú (aug. 2.) ellensúlyozására a kommunista rezsim arra az időszakra tette a járási ~et. A Garam menti Bényben a Nagyboldogasszony-napi búcsú (aug. 15.) egyszersmind ~nek (aratási hálaadó ünnepnek) is számít, amikor népviseletbe öltözött lányok viszik az aratókoszorút és az új kenyeret a templomba, amelyeket a pap megszentel. – Ir. Kovács Ákos: A kitalált hagyomány (2006).
Hibát talált?
Üzenőfal