abara
Négy oszlopon nyugvó, szabályozható magasságú, sátortetős szénatároló építmény, amely a Kárpát-medence magyar, ukrán és szlovák lakosságú északkeleti részére, így DK-Szl. magyar területeire, az Ung-vidékre és a Bodrogközre volt jellemző (a magyar nyelvterület egyéb részein lényegében ismeretlen). A kutatás mai állása szerint valószínűsíthető, hogy az építmény Ny-Európából a középkor folyamán terjedt el kelet felé; a Bodrogközben helységnévként már a 13. sz.-ban fölbukkan.
Hibát talált?
Üzenőfal