Popély Árpád (FI)

(* 1970. júl. 24. Pozsony) Történész, egyetemi oktató. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1988), a Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1993), a budapesti ELTE-n doktori (PhD) tudományos fokozatot szerzett (2002). 1997–2002-ben a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 2002-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, 2010-től egyben a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének adjunktusa, 2017-től docense. Kutatási területe a szlovákiai magyarság második vh. utáni története. 2006-ban elnyerte a Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díját. – Fm. A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944–1992 (2006); 1968 és a csehszlovákiai magyarság (dokumentumok, 2008); Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948–1956 közötti történetéhez I–II. (dokumentumok, 2008–2014), Fél évszázad kisebbségben (2014), Két választás Csehszlováiában (2019).

Popély Gyula (FI)

(* 1945. jún. 8. Abara) Történész, egyetemi tanár, politikus. Nagymihályban érettségizett (1963), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1968). A történelemtudomány kandidátusa (1978), az MTA doktora (2003). 1968–1972-ben a pozsonyi, majd a szenci magyar gimnázium tanára, 1972–1981-ben az SZTA Történettudományi Intézetének aspiránsa, tudományos munkatársa, 1981–1990-ben a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója. 1991–1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Ref. Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002–2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004–2006-ban az egyetem rektorhelyettese. 1978-tól tagja volt A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának; 1990-ben a prágai parlament kooptált képviselője, 1990–1991-ben az Együttélés Politikai Mozgalom vezetőségi tagja, 1992–1998-ban a Magyar Néppárt alapító elnöke volt. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Főbb díjak: Jedlik Ányos-díj (2021), Esterházy János Emlékérem (1996 ). – Fm. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (mon., 1973); Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918–1945 (mon., 1991); Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918–1925) (mon., 1995); Erős várunk az iskola. Tanulmányok a szlovákiai magyar oktatásügy problémaköréből 1918–1938 (mon., 2005); Búcsú a főiskoláktól. A felsőoktatás és a felvidéki magyarság 1918–1945 (mon., 2005); Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 (mon., 2006); Felvidék 1914–1920 (mon., 2011); Felvidék 1918–1928. Az első évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2014), Felvidék 1929-1939. A második évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2017).

Prandl Sándor (FI)

(* 1925. szept. 17., Dunaszerdahely, † 1995. jan.) A szlovákiai magyar országos sajtó első hivatásos fotósa volt. Alkotó tevékenységének négy évtizede összefonódik az ötvenes évek elején újrainduló szlovákiai magyar sajtóval. Akkoriban több magyar és szlovák lap munkatársa. 1961-től nyugdíjba vonulásáig a Csemadok hetilapja – a Hét fotóriportere. Sok ezer fekete-fehér, később színes felvételen is megörökítette a főképp Dél-Szlovákiában zajló eseményeket, illetve a legkülönbözőbb rendezvények megannyi mozzanatát (népművészeti fesztiválok, Gombaszög, Zselíz, Jókai Napok, Kodály Napok, valamint portréképei közéleti személyekről, művészekről, írókról, népművelőkről). Számos kiállításon szerepelt fényképeivel, s hat alkalommal önálló kiállítása is volt.  Fotó-hagyatékát a somorjai Bibliotheca Hungarica  őrzi.

Prikler László (csa)

(* 1956. szept. 9. Pozsony) Fotográfus. Pozsonyban végezte az alapiskolát és ugyanitt, a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett (1975), Budapesten fototechnikát tanult 1981 és 1983 között. Tagja a Csehszlovák és Nemzetközi Sajtóintézetnek. Harminc éven keresztül dolgozott különféle nyomtatott médiákban (Új Nő, Új Szó, Remény, Slovenka, Šarm, Báječná žena, Polovníctvo, Rybárstvo, Zdravie, Vlasta stb.). Fotópublikációi jelentek meg lemezborítókon, naptárakon, fotóalbumokban, kiállításokon. Öt egyéni fotókiállítása volt Szlovákiában, és pár kollektív fotókiállításon és prezentáción vett részt Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban.

Prikler Mátyás (PrL)

(*1982. aug. 14. Pozsony) Filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A Duna utcai magyar alapiskolába és gimnáziumba járt Pozsonyban, Vojtek Sándor osztályába. A pozsonyi Színház-, Zene- és Filmművészeti Főiskola játékfilmrendezői szakán végzett Stanislav Párnický osztályában (2009). A 2005–2006-os tanévet vendéghallgatóként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem játékfilmrendezői szakán töltötte, osztályvezető tanárai Szász János és Janisch Attila voltak. – Az MPhilms polgári társulás alapítója és vezetője (2005). A társulás 2008-tól főként ifjúsági művészeti alkotóműhelyek szervezésével foglalkozik. Az MPhilms kft. produkciós iroda alapítója és vezetője (2010). – Filmek: Mirage [Délibáb] (koproducer, rendező Hajdú Szabocs, 2014); Deti [Gyerekek] (producer, rendező Jaro Vojtek, 2014); Slovensko 2.0 [Szlovákia 2.0] (producer Zora Jaurovával, 2014); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, producer, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2013); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2009); Juraj Kubánka (forgatókönyvíró, rendező, 2008); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (rendező, a forgatókönyv társszerzője Kiss Mártonnal, 2006); Oni nie sú tvoj muž – Nem ők a te férjed (forgatókönyvíró, rendező, 2006); Önarckép – Autoportrét (forgatókönyvíró, rendező, 2004). – Díjak: Önarckép – Autoportrét (2004)) – a legjobb játékfilm rendezés díja, Áčko´07 Nemzetközi Diákfilm Fesztivál, Pozsony (2004); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (2006) – Igric-díj (2007); LITA szerzői jogvédelmi társulás díja (2007); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (2009) – a legjobb játékfilm díja, Early Melons Nemzetközi Diákfilmfesztivál, Pozsony (2010); A szlovák filmkritikusok díja (2010); Szlovák Irodalmi Alap különdíja diákfilm kategóriában (2010); Slnko v sieti [Nap a Hálóban] a Szlovák Film- és Televíziós Akadémia díja a legjobb kisjátékfilm kategóriában (2010); a Legígéretesebb Rendező díja, TAU Film Festival, Tel Aviv (2010).

Quittner János (FI)

(* 1941. szept. 27. Vereknye) Koreográfus, rendező. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes megalapítója, ill. 1973-ig koreográfusa, majd 1983-ig művészeti vezetője. A koreografáláson kívül ebben az időszakban gazdag gyűjtőmunkát is végzett. 1983-ban Ausztráliába emigrált, ahol koreográfus-rendezőként tevékenykedett. 1984-ben Melbourne-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest. 1990-ben Mo.-on, Sérfenyőszigeten telepedett le. Vendégkoreográfusként a pozsonyi Szlovák Állami Népi Együttesben (SĽUK) dolgozott. 1991–1993 között az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes igazgatója. Szerzője több táncszínházi mű forgatókönyvének, számos országban (Ausztráliában, Németországban és Mo.-on) rendezőként, koreográfusként tevékenykedett. Munkássága nagy hatással volt a szlovákiai magyar néptáncmozgalomra. 2006-ban A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Eredeti magyar népi táncok VIII. Csallóköz táncai (1973), Dél-szlovákiai magyar lakta falvak hagyományos táncai. A szlovákiai magyar néptáncok típusai és dialektusai (1979, társszerző). Főbb rendezései a Szőttesnél: A tűznek nem szabad kialudnia (1970);Mezőkapuban (1972); ’74-ben szőttük (1974); Szerelmek és nászok (1976); Újra itt vagyunk (1978); Tavasztrilógia (1979); Tíz év dallal, tánccal (1980); Mese, mese mátka (1981); Ugorjunk a táncba (1982).

Rácz Csaba (csa)

(* 1979. júl. 1. Komárom) Csellóművész. Gyökér Krisztina tanította. Neveltetésének köszönhetően már gyerekkorában részt vett a templomi zenei életben Mórocz Ildikó vezetésével. Középiskolai zenei tanulmányait Győrött, majd Székesfehérvárott végezte Tetsuya Kiuchi-Koide osztályában. Ekkor már tagja volt a Török Ferenc hegedűművész vezette komáromi Comorra Kamarazenekarnak. Kezdetektől részt vesz az Édes Árpád (református lelkipásztor) által szervezett FIRESZ kórus munkájában, melyet kezdetben Ág Tibor, majd Berkesi Sándor, később Süll (Rácz) Kinga karnagyok vezettek. Tanulmányait a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán folytatta Ján Sláviknál. Iskolatársaival megalakították a Pozsonyi Vonósnégyest (Bratislavské sláčikové kvarteto). Részt vesz Josef Chuchro és Perényi Miklós gordonkaművészek mesterkurzusán. 2002-től a Szlovák Filharmónia tagja. Közreműködik több neves zenekarban: Cimorosa Chamber Orchestra, Capella Istropolitana, Metropolitný orchester Bratislava, Solistes Européens Luxembourg, Philharmoniker Hamburg, Viva Musica Festival Orchestra, Bratislava Symphony Orchestra, Symphonia Vienna. Az utóbbi években a Camerata Comorra nemzetközi kamarazenei mesterkurzus lektoraként is tevékenykedik. Együtt játszott a Borostyán Együttes, Kor-Zár, Kicsi Hang, Kaláka, Remedios, Écsi Gyöngyi, Korpás Éva, Tóbiás Szidi, Emmer Péter, Lakatos Róbert és a RÉV, Dhafer Youssef, Giovanni Sollima zenekarokkal és énekesekkel. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Rácz Tibor (csa)

(* 1953. ápr. 7. Dunaszerdahely) Akkordeonművész, zeneszerző, tanár. A pozsonyi Konzervatóriumban érettségizett (1974), a pozsonyi Szépművészeti Akadémián harmonika szakot (1978), a Comenius Egyetem BTK-án esztétika–kultúrpolitika szakot (1984) végzett. 1984-től a pozsonyi Zeneakadémián tanít, de nemzetközi mesterkurzusokon is oktat. Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, tisztségviselője. Több nemzetközi akkordeon- és harmonikaverseny nyertese, díjazottja. 2006-ban a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Az akkordeonjáték módszertana (szlovákul, 1980); 3 Szvit és Toccata Cors (1989); Barokk táncok (átiratok akkordeonra, 1990); Romantikus szerzők művei (Salzburg, 1991).

Rajter Lajos (SZM)

(* 1906. júl. 30. Bazin, † 2000. júl. 6. Pozsony) Karmester, zeneszerző, zenepedagógus. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben és Budapesten végezte. 1933–1945-ben a Magyar Rádió karnagya és a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára volt. 1945-től halálig Pozsonyban élt. 1945–1949-ben, ill. 1968–1976-ban a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karnagya. 1949–1976-ban a Szlovák Filharmónia első, alapító karnagya, egyúttal a Szépművészeti Akadémia oktatója. Nemzetközi elismertségű zeneszerző, karmester, nemzetközi karmesterversenyek zsűritagja. 1989-től Nemzeti Művész, és megkapta a Ľudovít Štúr Rend I. fokozatát is. Szimfonikus zenét (Symfonietta, Szimfonikus szvit, Divertimento), kamarazenét (Vonósnégyes I., II., III., Fúvósötös), kórusműveket és népdalfeldolgozásokat komponált, cikkeket, tanulmányokat, megemlékezéseket is írt.

Reichental Ferenc (SZM)

(* 1895. máj. 6. Nagylég, † 1971. ápr. 2. New York – Hollis [USA]) Festőművész, grafikus. 1906–1914-ben végezte középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Győrött. 1915–1916-ban katonaként szolgált, majd orosz fogságba került. 1920–1921-ben a szentpétervári Képzőművészeti Akadémián tanult, majd Irkutszkban tanított. 1921-ben visszatért Csehszl.-ba. 1925-ben németországi, 1926-ban franciaországi tanulmányutat tett. 1931-ben Pozsonyban festőiskolát nyitott. 1933–1938-ban a pozsonyi Iparművészeti Iskolán tanított. 1939–1945 között családjával együtt álnéven Mo.-on élt, a háború után hazatért. 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Oroszországi tartózkodása alatt megismerkedett az orosz forradalmi művészettel és a baloldali ideológiával. Pályája elején főleg az expresszionizmus hatott rá, de foglalkoztatta a kubizmus és a szürrealizmus is. Művészetével az 1930-as években a legjobb szlovákiai modernek közé számított. 1948-as emigrációja után az USA-ban is sikeresen folytatta munkásságát. Műveit számos hazai és külföldi galéria őrzi. – Ir. Brogyányi Kálmán: ~. In: Forum, 1936/88–89.; Kohút, L.: ~. (mon., 1988).

id. Reiter István (SZM)

(* 1944. okt. 21. Kassa) Hegedűművész, karmester, zeneszerző és tanár. Az általános iskolát Kassán (1950−1958) végezte, majd a Pozsonyi Konzervatórium növendéke volt (1958−1963), ezt követően a Kassai Konzervatóriumba járt (1963−1965), és a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1969). 1968-tól 1996-ig a Szlovák Filharmónia tagja és koncertmestere, 1997-től 2005-ig a Pozsonyi Konzervatóriumban tanított. A Cappella Istropolitana, a Szlovák Vonósnégyes, a Franz Lehár Orchester (Bécs), Pressburger Solisten, Slovakia Solisten és számos együttes gyakori vendége. Együttműködött többek között a következő művészekkel: Sergiu Celibidache, Carlo Cecchi, Ferencsik János, Riccardo Muti, Claudio Abbado, Paavo Jarvi, Václav Neumann, Zdeněk Košler, Václav Smetáček, Libor Pešek, Ladislav Slovák, Rajter Lajos, Fischer Ádám, Aram Khachaturian, Bohdan Warchal, Nino Rota, Ennio Morricone, Henrik Schering, Yehudi Menuhin, Kovács Dénes, Leonid Kogan, Igor Oistrach, Giddon Kremer, Viktor Pikaisen, Csaba Péter, Starker János, Jozef Podhoranský, Heinrich Schiff, Alfred Brendel, Maurizio Pollin, Schiff András, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Fischer Annie, Jan Panenka, Halina Czerny Stefanska, Maurice André, Placido Domingo, Alfredo Kraus, Renata Scotto, Angela Gheorghiu, Josefine Baker, Gregor József. Pályafutása során több száz tévé-, rádió- és hanglemezfelvétel készült vele. 1997-től zenetanári tevékenysége mellett a szóló, ill. a bécsi zene nagy ismerőjévé, „Stehgeiger”-ré tökéletesítette magát. Könnyedén váltogatja a különböző stílusokat: a klasszikust, a bécsi szalonzenét (Strauss, Kálmán, Lehár) és a modern tánczenét (Cha-cha, Rock, Swing, Samba). Hosszú évek óta rendszeresen részt vesz a legnívósabb bécsi bálokon (Der Ball der Wiener Philharmoniker, Wiener Ärzteball, Wiener Polizeiball, Techniker-Cercle, Bonbon Ball, Wiener Blumenball, Ball der Philharmonie in Essen, Münchner Wiener Ball, „Moskauer Ballnacht” im Wiener Rathaus), és itthon (Nitrianský župný bál, Skalický župný bál, Medický ples – Bratislava, Bamabal – Bratislava, Filharmonický ples, Bratislavský ples, Weber-Terranova ples, Medický ples, Ples Ľudovej banky). Fiával, ifj. Reiter Istvánnal „Reiter Duó” néven rendszeresen fellép bel- és külföldön. Az „Andreas Kvartett” állandó tagja.

Ifj. Reiter István (SZM)

(* 1976. március 27. Pozsony) Hegedűművész. Általános iskolai tanulmányait a pozsonyi Duna Utcai Alapiskolában végezte (1982−1990). A Pozsonyi Konzervatóriumban érettségizett (1995). A Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát (2003). Szakmai fejlődésére legnagyobb hatással id. Reiter István, Szabadi Vilmos, valamint Králik János voltak. 2001−2004 között japán turnékon vett részt, 2002-től rendszeresen szerepel Európa-szerte a pozsonyi Solamente Naturali barokk zenekarral. 2003−2004-ben együttműködött a Camerata Europeana (Stuttgart) zenekarral. 2005-ben sikeres próbajáték révén tagja lett a Recreation – Grosses Orchester Graz nevű grazi zenekarnak. 2006-ban felvételt nyert a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarába. 2012-től állandó kisegítő a Szlovák Filharmóniában. 1997-től rendszeresen lép fel a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekara, Szlovák Filharmónia, Szlovák Állami Kamarazenekar (Zsolna), Franz Lehár Orchester (Bécs), Cappella Istropolitana, Solamente Naturali, Musica Aeterna, Haydn Sinfonietta Wien. 2011-ben zenei szerkesztőként dolgozott a Pátria Rádióba. id. Reiter Istvánnal együtt lépnek fel (Reiter Duó). – Fm. Reiter István szalonzenekara (2004); Reiter Duó (2009).

Rigele Alajos (SZM)

(* 1878. febr. 2. Pozsony, † 1940. febr. 14. Pozsony) Szobrász. 1895–1898-ban Messner Adolf díszítőszobrásznál dolgozott Pozsonyban. 1901–1906-ban elvégezte a bécsi Képzőművészeti Akadémiát. 1908–1911-ben Rómában járt tanulmányúton. 1911-től haláláig Pozsonyban élt, ahol számos portrét, síremléket készített; a különböző épületek homlokzatát díszítő szobrai a mai napig a városkép szerves részét alkotják. Szobrászatát főleg az akadémizmus és a neoklasszicizmus formavilága jellemzi. 1931-től haláláig elnöke volt a Kunstvereinnek. – Főbb köztéri művei: 1914: Pázmány Péter sírlapja (Dóm, Pozsony); 1925: Az első vh.-s áldozatok emlékműve a Murmann-magaslaton (Szőnyi Endre építésszel, Pozsony); 1935: épületplasztikák a főrévi volt városházán; 1936: Madách Imre emlékműve (Alsósztregova); 1938: Nimfa és őz (Pozsony). – Ir. Lehel Zsolt: Rigele Alajos (1977).

Rigele Alajos − Madách emlékmű Alsósztregován (MÁ)

Sas Andor (FI)

(* 1887. jan. 22. Budapest [Mo.], † 1962. aug. 23. Pozsony) Történész, irodalomtörténész. 1920 után telepedett le Csehszl.-ban; Munkácson, majd Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak; Masaryk, Beneš és Kamil Krofta műveit fordította magyarra. Az 1920–1930-as években történeti tanulmányokat, gazdaságtörténeti dolgozatokat publikált. 1939–1945-ben bujkálnia kellett. 1948 után elsősorban ismeretterjesztéssel foglalkozott. 1950-től haláláig a pozsonyi Pedagógiai Főiskola, majd a Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője. – Fm. Szabadalmas Munkács város levéltára 1376–1850 (1927); A Schönborn-uradalom a 18. században (1931); Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában 1854–1860 (1937); Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán (1955); A koronázó város – A bécsi kongresszustól a nagy márciusig 1815–1848 (1973, 1995); A szlovákiai zsidók üldözése (1939–1945) (1993).

Schleicher László (csa)

(* 1908. márc. 30. Pozsony, † 1999. jan. 17. Pozsony) Tanár, karnagy, zeneszerző. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–latin–zenei nevelés szakos tanári oklevelet (1935), később karmesteri, zeneszerzési és hegedű szakot végzett (1950). Gimnáziumi tanárként és zenetanárként működött. 1926–1971 között a Salvator Vegyeskar, 1964–1972-ben a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, 1972–1982-ben a Magyar Keresztény Egyházi Énekkar karnagya. Alapítója (1980) és haláláig főtitkára volt a Liszt Ferenc Társaságnak. Zenei témájú írásokat közölt; szakkönyveket, tankönyveket írt és fordított.

Schlosser Klára (csa)

(* 1947. ápr. 19. Pozsony) Énekes, énektanár, zenetörténész. 1953−62-ban elvégezte a magyar tanítási nyelvű alapiskolát Pozsonyban, 1962−68-ban az ének szakot a Pozsonyi Konzervatóriumban, 1968−76-ban pedig a zenetudományi szakot a Comenius Egyetem Bölcsészkarán. 1983-ban doktorált zenetörténetből. 1967-től 2005-ig a Szlovák Filharmóniai Kórus tagja, 1987-től 1990-ig a szoprán szólamvezetője, egyben 1970−83-ig a Szlovák Madrigalisták Kórusának, 1975−2002-ig a Zene- és Drámaművészeti Főiskola Madrigálkórusának tagja. 1986-ban a Szlovák Filharmónia érdemes tagja. 1990−1996 között a pozsonyi Egyházi Zeneegylet elnökségi tagja, 1969−2007 között a pozsonyi Szent Márton-dómban és 1969-től a pozsonyi Trinitáriusok-templomában működő kórus tagja, 1970-től 2005-ig a szoprán szólam szólistája. 2005−2007 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán éneket tanított és zenetörténetet adott elő. 2005-től a pozsonyi Miloš Ruppeldt Művészeti Alapiskolában éneket tanít. 1967−69 között a Slovkoncert hangversenyügynökség tankoncertjeinek magyar és szlovák nyelvű moderátora. 1985-től 1995-ig a Csehszlovák, később a Szlovák Rádió magyar adásának Barangolás Zeneországban c. sorozatába írt szövegkönyveket.

Schmidt Viktor (csa)

(* 1907. ? Pozsony, † 1980. ? Komárom) Zenetanár, karnagy, zeneszerző. A komáromi Szent Benedek-rendi Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait Pozsonyban folytatta, Albrecht Sándornál zeneszerzést tanult, majd 1936-ban Salzburgban Bruno Walter tanítványa. 1940–1944 között a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán Kókai Rezső és Unger Ernő oktatta. A 30-as évek elejétől a Komáromi Városi Zeneiskolában tanított, zenei kritikákat írt a Délszlovenszkói Újságba, a Komáromi Lapokba és más különböző folyóiratokba. Ő lett a Csehszlovákiai Magyar Dalszövetség országos alkarnagya. 1953-tól a Komáromi Művészeti Népiskola zeneelmélet, hegedű-, zongora- és gordonkatanára; 1973-ig az intézmény igazgatóhelyettese. A 60-as évek közepétől az iskola vonószenekarának vezetője. 1964-től az Egyetértés Munkásdalárda karnagya volt. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Schreiber Ildikó (csa)

(* 1954. ápr. 11. Pozsony) Muzikológus, dramaturg, forgatókönyvíró. A Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium elvégzése után a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának zenetudományi szakán folytatta tanulmányait, itt is doktorált (1980). 1978 óta a Szlovák Televízió dramaturgja, 2001 óta a szórakoztató és zenei osztály fődramaturgja. Számos forgatókönyv, zenei műsor, nemzetközi filmprodukció fűződik nevéhez, amelyekért elnyerte a Szlovák Irodalmi Alap, a Zlatá Praha nemzetközi televíziós fesztivál vagy a cannes-i videofesztivál díját. 1986-tól a bécsi Gesselschaft für Musiktheater előadója volt a kelet-európai zenéről, a film és a zene kapcsolatairól. Több éven át a Panoráma Slovenska folyóirat szerkesztője, számos többnyelvű kiadványt írt és szerkesztett. – Ir. Szőke József–Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar származású képviselői (2004).