Matuštík Munk Kyra (SZM)

(* 1959. aug. 5. Pozsony) Festő, textil- és multimediális művész. 1987–1992 között a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, 1992–1994-ben uo. elvégezte a Mesterképző Intézetet. 1992-ben tíz hónapot töltött az Amerikai Egyesült Államokban. 1994 óta Pozsonyban él. Nemzetközi és szlovákiai szakmai szervezetek tagja, nemzetközi szimpóziumok résztvevője. Pályája kezdetén textillel dolgozott, önálló textil alkotásokat is készített. Néhány éve figyelme a zsidó hagyományok felé fordult.

Mayer Erzsébet; Güntherné (FI)

(* 1905. okt. 13. Pozsony – † 1973. nov. 12. Pozsony) Művészettörténész, muzeológus, egyetemi docens. Pozsonyi gimnáziumi tanulmányai után festészetet tanult, majd a bécsi iparművészeti iskola hallgatója lett. Ezzel párhuzamosan művészettörténetet és régészetet hallgatott a pozsonyi egyetemen. Szépen ívelő pályája az 1950-es években politikai okokból megszakadt. 1952-ben el kellett hagynia szülővárosát. Eredetileg a guszonai földműves szövetkezetben jelöltek ki számára munkahelyet, végül barátai közbenjárására fiával és unokatestvérével Betlérbe került, ahol az egykori Andrássy-kastély, valamint a krasznahorkai vár gondnoka lett. Feladata a kastély és a krasznahorkai vár leltárának felállítása és feldolgozása volt. 1953-ban feldolgozta a textilből, porcelánból, üvegből és kerámiából készült alkotásokat, valamint a grafikai műveket és a bútorokat. Betlérben olyan alapos és fontos munkát végzett a gyűjtemények rendszerezése és feldolgozása terén, hogy az általa létesített gyarapodási könyv a jelenlegi múzeum alapdokumentációját képezi. A szaktevékenység mellett kidolgoztatta a kastély és a vár geometriai alaprajzát, elkészítette a tárlatvezetői szövegeket, s lehetővé tette, hogy a kastély egész évben látogatható legyen. Már abban az időben is 70 ezer látogatót számlált évente a két épület. Ettől számítódik a Főúri lakáskultúra a 18–19. században c. állandó tárlat a kastélyban, a várban pedig a történelmi kiállítás megnyitása. Tanulmányozta Rozsnyó műemlékeit és a városban fellelhető művészeti alkotásokat. Több tanulmányban foglalkozott a város és a környék kimagasló értékű műemlékeivel. Ő írta a Szl. műemlékeinek három kötetes összeírásában a Rozsnyóval kapcsolatos szócikkeket. 1955-től haláláig ismét Pozsonyban élt, ahol a Comenius Egyetem Bölcsészkarán és a Képzőművészeti Főiskolán a bizánci és a reneszánsz művészetről és az iparművészet történetéről tartott előadásokat. – Fm. Štátny kaštieľ Betliar a okolie (1954); Štátny hrad Krásna Hôrka a okolie (1954); Z minulosti Rožňavy a jej pamiatok (1961).

Mayer Judit (ST)

(* 1923. júl. 14. Pozsony, † 2015. júl. 23. Pozsony) Szerkesztő, műfordító. Pozsonyban érettségizett (1941). Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte és a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar szakán fejezte be (1960). 1954-től nyugdíjazásáig (1986) különböző csehszlovákiai magyar könyvkiadók szerkesztője. Cseh és szlovák írók műveit, továbbá számos ismeretterjesztő munkát fordított magyar nyelvre. Tevékeny nyelvművelő. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1985, 1995); Esterházy János Emlékplakett (1994); Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozata (2001); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2003); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003); Samuel Zoch-díj (2004). – Fm. Anyanyelvi hibanapló (tan., 1990); Magyarosan magyarul (tan., 2003).

Miklós Péter (FI)

(* 1946. júl. 4. Pozsony) Újságíró, szerkesztő, műfordító. 1963-ban érettségizett a pozsonyi magyar gimnáziumban. 1964–1971-ben az Új Szó riportere, amikor politikai okból elbocsátották; egy ideig munkanélküli volt, majd 1972–1973-ban a Csemadok KB színházi szakelőadójaként dolgozott, 1974–1975-ben A Hét riportere, 1975–1978-ban a Csemadok KB alkalmazottja, 1978–1990-ben ismét a Hét riportere. 1990-ben rehabilitálták. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom választási kampányának sajtófőnöke. 1990–1993-ban az Új Szó főmunkatársa, főszerkesztő-helyettese. 1993–1996-ban a Vasárnap vezető szerkesztője. 1998–2003-ban a kormányhivatal munkatársa, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szóvivője. 2003-tól szabadfoglalkozású újságíró. 1963– 1966-ban a csehszlovák kardvívó-válogatott tagja. 1995-től a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ügyvivője, 1999–2003-ban a Csemadok OT-ának alelnöke. 2000-ben egyik alapítója a pozsonyi Petőfi Sándor Emlékműbizottságnak. A szlovákiai lapok mellett a Szlovák Rádió magyar adásának is tevékeny munkatársa. Az 1970-es években számos szlovák színpadi művet, regényt, tanulmányt fordított magyarra. Több kötetet összeállítóként, szerkesztőként jegyez (A mi Petőfink – emlékalbum, 2004; Örökhagyók – Szl. Kormányának Ezüst- és Aranyplakettjével kitüntetett személyek önvallomásai, 2006; Fotóvilág – a szlovákiai magyar sajtófotóról, 2007). – Fm. Huroktánc (interjúk, 1993); Terefere (reflexiók, 1996); Hosszútávfutás (interjúk, jegyzetek, 1998); Faggató 1 (2013), Faggató 2 (2014).

Mikola Anikó (FI)

(* 1944. júl. 29. Jóka, † 1996. szept. 22. Pozsony) Költő, műfordító. A zselízi magyar gimnáziumban érettségizett (1961), de 1963-ban Tornalján mezőgazdasági szakérettségit is tett. 1964–1970-ben a Kis Építő, majd a Nő munkatársa. 1970–1980-ban szabadfoglalkozású író, ezt követően haláláig a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa volt. Első verse 1962-ben jelent meg; egyaránt szerepelt a nemzedéke költőit és prózaíróit bemutató antológiákban (Egyszemű éjszaka, 1970; Fekete szél, 1972). Nemzedéke egyik jeles alkotója volt. Latinamerikai irodalmat és indián népköltészetet fordított (A jaguár fiai, 1995; Az Arany-patak, 2001). Tisztelői emlékének megőrzésére 2007-ben Mikola Anikó-díjat alapítottak. – Fm. Tüst és füst között (v., 1971); Fák és hajók a szélben (v., 1976); Versek (vál. v., 1994);A menekülés(összegyűjtött elb., 2006).

Molnár János (csa)

(* 1938. jan. 16. Garammikola) Vallástörténész, lelkész, egyetemi oktató. Párkányban érettségizett (1957), a prágai Károly Egyetem Comenius Evangélikus Teológiai Karán végezte a teológiát (1963), 1961-től szemitológiát és arabisztikát is hallgatott, ezeket a tanulmányait Pozsonyban fejezte be (1968). 1965–1968-ban segédlelkész Pozsonyban, 1968–1985-ben a pozsonyi Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársa. 1985–1990-ben a Közel-Keleten tolmács, szakértő. 1992–1995-ben a prágai ev. teológia adjunktusa, 1995–1998-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen vallástörténetet oktatott. 1994-től a komáromi Calvin János Teológiai Akadémia tanára, majd dékánja (1997-től). A Selye János Egyetem Teológiai Karának is dékánja (2004-től). Feldolgozta és publikálta a pozsonyi Egyetemi Könyvtár tulajdonában lévő judaista, valamint arab–török és perzsa nyomtatványokat. – Fm. A keresztyénség, a keresztyén vallások és felekezetek vallástörténeti szempontból (habilitációs munka, 2004).

Molnár László (SZM)

(* 1921. nov. 29. Érsekújvár, † 2005. okt. 6. Pozsony) Kutatóvegyész, vadászati szakíró. Érsekújvárott érettségizett (1940). Vegyészmérnöki tanulmányait Budapesten végezte (1940). 1946–1952-ben a galgóci Slovakofarma kutatóvegyésze. 1953–1982-ben az SZTA pozsonyi Kémiai Intézetének, majd Kísérleti Gyógyszertani Intézetének kutatója, 1970–1982-ben ez utóbbi igazgatója. Kutatási területe a polarográfia és az elektrokémiai módszerek alkalmazása a gyógyszer-analitikában. Magyar nyelvre fordította a Nobel-díjas J. Heyrovský egyik fontos munkáját (Bevezetés a gyakorlati polarográfiába, 1955). Számos tudományos közleménye jelent meg. Nyugdíjba vonulása után vadászati témájú cikkeket és könyveket publikált szlovák és magyar nyelven – Fm. Naše polovníctvo (Š. Terennel, 1984); Lov a zver vo výtvarnom prejave (Š. Terennel és J. Rusinával, 1989); Danielia zver, chov a lov (P. Krajniakkal), 1991); Gróf Forgách Károly élete és családjának története (mon., Motesíky Árpáddal, 2000); Vadászősök tisztelete (Fáczányi Ödönnel, 2005).

Molnar Norbert (Somogyi foto)

(*1969, Zselíz ) Újságíró, szerkesztő. Iskoláit Párkányban és Pozsonyban végezte, ahol a Comenius Tudományegyetem Bölcsészkarán tanári oklevelet szerzett. Pályája kezdetén a Pátria Rádió munkatársa volt, miközben a Duna televíziónak is dolgozott, illetve tudósított a Magyar Narancs és a Magyar Hírlap olvasóit is. 1998-tól az Új Szó belpolitikai rovatának volt a munkatársa. 2005-tól 2016-ig pedig az Új Szó főszerkesztője, ezt követően pedig a lap online kiadásának a felelőse. 2017-től a Kisebbségi Kulturális Alap igazgatója.

Monoszlóy Dezső (ST)

(* 1923. dec. 28. Budapest [Mo.], † 2012. máj. 1. Bécs [Ausztria]) Költő, prózaíró, hangjátékszerző, műfordító, szerkesztő. Iskoláit szülővárosában végezte, ugyanitt szerzett 1946-ban jogi oklevelet, majd Pozsonyban telepedett le. 1950-ben a Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője, majd kényszermunkatáborba került. Volt tengerész, bányász, kőműves, tanár, rádiószerkesztő, és az 1960-as évek közepén az Irodalmi Szemle szerkesztője, egy ideig a Szlovák Írószövetség Magyar Tagozatának titkára is. 1968-ban – Jugoszlávián keresztül – nyugatra emigrált; 1969-ben Bécsben telepedett le. Német nyelvre fordított rádiójátékai osztrák, német és svájci rádióállomások keresett szerzőjévé tették. Az 1950–1960-as évek csehszlovákiai magyar irodalmának tevékeny alkotója. Versei, szépprózai munkái, könyv- és színikritikái mellett főleg szlovák és cseh költőket fordított magyarra. Szlovákul is, németül is fél-féltucatnyi könyve jelent meg. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1967); Theodor Körner-díj (Bécs, 1979); professzori cím és az osztrák köztársasági elnök Életműdíja (1986); A Tudományok és Művészetek I. fokú Érdemkeresztje (Bécs, 1993); Hviezdoslav-díj (Pozsony, 1994); A Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje (1998); Arany János-díj (2001); Márai Sándor-díj (2004). – Fm. Égből üzenek (v., 1942); Gombostűk háborúja (v., 1944); Égetett szienna (r., 1944); Csak egyszer élünk (v., 1959); Virrasztó szerelem (v., 1964); A villamos alatt (elb., 1965); Töltésszimmetria (v., 1965); Csók (v., 1966); Sivatag (elb., 1968); A milliomos halála (r., 1969, 1991); Aranymecset (v., 1971); Menekülés Szodomából (regénytrilógia, 1975, 1994); Utolsó vadászat (elb., 1984); Caligula bár (v., 1990); A szerelem öt évszaka (elb., 1991, 2004); A gödölye dicsérete (kisr., 1994); A halálom utáni napon (kisr., 2000); Gutaütöttek balladája (v., 2002). – Ir. Vajda Barnabás: Monoszlóy Dezső (mon., 2006).

Móry-Szakmáry Magda (csa)

(* 1905. szept. 29. Kassa, † 2001. aug. 3. Pozsony) Operaénekesnő, ének- és zeneművész, zenetanár. A gimnáziumot 1921-ben végezte el Kassán, ezt követően Drezdában, Bécsben és Budapesten tanult zongora, ill. ének szakon. 1929-től hangversenykörúton járt Angliában, majd a prágai Neues Deutsche Theater énekese volt. 1934-től szólóénekesként, ill. zongoraművészként adott hangversenyeket Essenben, Stuttgartban, Berlinben, Budapesten, Prágában. 1953-tól a pozsonyi konzervatórium énektanára volt. Nemzetközi zongora- és énekversenyek díjazottja. 1990-től Érdemes művész.

Mózsi Ferenc (FI)

(* 1924. máj. 3. Pozsony) Egyetemi tanár. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1959-ben magyar–történelem és zene–képzőművészet szakos tanári oklevelet, az ELTE-n 1972-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Kandidátusi disszertációját az MTA-n 1986-ban védte meg. 1950 és 1960 között a komáromi pedagógiai iskola, később óvónőképző tanára, majd igazgatója volt. 1960-tól 1978-ig a szlovák oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályát vezette, ezután 1987-ig a pozsonyi Hittudományi Kar tanszékvezető egyetemi tanára. Egyebek mellett a Csehszlovák Tudományos Akadémia pedagógiai-esztétikai bizottságának, ill. az MTA didaktikai albizottságának a tagja volt. A Szocialista Nevelés felelős szerkesztője 1968–1981 között. A kétnyelvűség kérdéskörét kutatta; pedagógiai, oktatáspolitikai és esztétikai tárgyú szakközleményeket, cikkeket írt. Mintegy negyven tankönyve és módszertani kézikönyve jelent meg. – Fm. A magyar–szlovák kulturális kapcsolatok kaleidoszkópja (tan., Bertók Imrével, 1975).

nagy ildiko (FI)

(* 1952. nov. 25. Komárom) Újságíró. A kassai magyar gimnáziumban érettségizett (1970), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án angol–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1975). A prágai Károly Egyetemen újságírói posztgraduális képzésben vett részt (1981–1983). 1975–1992-ben a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének szerkesztője, 1992–2002-ben a Magyar Rádió pozsonyi tudósítója, 2003–2006-ban a Szlovák Televízió központi igazgatójának nemzetiségi tanácsadója. 2006. aug. 1-jétől 2008. jan. 31-ig a Szlovák Rádió ötödik adójának (Pátria Rádió) az igazgatója. 1995-ben Szabad Sajtó-díjjal, 1997-ben Péchy Blanka-díjjal tüntették ki. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001).

Nagy Jeno (FI)

(* 1914. márc. 16. Pozsony, † 1992. szept. 8. Pozsony) Újságíró, szerkesztő, rádióriporter. Komáromban érettségizett (1932), Pozsonyban és Prágában jogot hallgatott. 1934–1938, ill. 1949–1969 között a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, majd főszerkesztője. 1968-ban ő vezette a szovjet megszállás ellen agitáló Gabonaváros rádiót, emiatt 1969-ben elbocsátották, és csak 1989-ben rehabilitálták. Hangjátékokat írt, dokumentumfilmeket készített, megteremtette a szlovákiai magyar rádiószínházat, műsoraiban a kulturális és irodalmi élet jeles képviselőit mutatta be. Műsorait a pozsonyi, prágai és budapesti rádió sugározta. – Fm. Emberek és élmények (emlékirat, 1992). – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (Szekszárd, Babits Kiadó, 1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (Pozsony, Madách-Posonium, 1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (Pozsony, Madách-Posonium, 2004);

Nagy József (GJ)

(* 1926. ápr. 2. Pozsonypüspöki, † 2013. jan. 4, Pozsony) Grafikus, illusztrátor, képzőművész. 1953–1959-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonypüspökin élt. Illusztrációit szlovákiai magyar lapok és könyvek, tankönyvek őrzik; szlovák kiadóknak is illusztrált. Alkalmazott grafikáival rendszeresen segítette a Csemadok munkáját. Számos művéhez adta az ihletet a Csallóköz világa, ill. az egyetemes magyar irodalom, képzőművészet és történelem. Jelentős gobelinterveket, valamint saját szövésű gobelineket is alkotott. Murális és grafikai kompozícióit több templom is őrzi (Vajkán, Boldogfán, Újfalun, Ipolybalogon, Szinyéren, Szentmárián stb.). 2004-ben elnyerte a Madách Posonium Művészeti Díj Életműdíját. Elméleti munkái: A színek világa (1981); Foltok, vonalak, formák (1988). Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon szerepeltek a művei.  – Jelentősebb egyéni kiállításai: 1964: Cyprián Majerník kiállítóterem (Pozsony); 1996: Kortárs Magyar Galéria (Dunaszerdahely); 2006: Limes Galéria (Komárom); A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (Pozsony); 2011: Magyar Kultúra Alapítvány (Budapest). – Jelentősebb csoportos kiállításai: 1961: Fiatal magyar művészek vándorkiállítása (Ekecs; Gombaszög); 1975: Csehszlovák grafika (Budapest); 1996: Tisztelgés a Honfoglalás 1100. évfordulója elött (Budapest); 1998: Kortárs grafika (Budapest); 2011: Duna-menti Színjáték (Brüsszel). A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tagsági, valamint a Pozsonyi Műtermek kiállításainak rendszeres résztvevője. – Ir. Haltenberger Kinga: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1962/2); Duba Gyula: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1970/9); Kubička Kucsera Klára: Nagy József. In: Kisgaléria (1977); Koncsol László: Nagy József (Irodalmi Szemle, 1984/8); Kubička Kucsera Klára: Nagy József 80 – Égi és földi (katalógus, 2006);  Kalita Gábor: A hetvenkét angyal szentélyében (Kupola, 1995/0).

Nagy József (FI)

Nagy Zoltán (SZM)

(* 1961. febr. 23. Losonc) Grafikus, könyvillusztrátor, festő. 1985–1991-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán grafikai és könyvillusztrátori szakot végzett. 1981–1980-ban, majd 1984–1985-ben az Új Ifjúság grafikai szerkesztője. Pozsonyban él. Groteszkjein sajátos látomásos világát, ironikus-kesernyés életérzését kitűnő rajzkészséggel jeleníti meg. Zs. Nagy Lajos több könyvét illusztrálta.

Nagy Zoltán: Hommage a Madách (KKK)

nemeth istvan (SZM)

(* 1937. márc. 21. Vereknye, † 2005. jún. 5. Pozsony) Költő, újságíró. Prágában nyomdaipari szakközépiskolában (1957), majd a somorjai gimnáziumban (1958) érettségizett. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1963–1966-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1966–1968-ban a dunaszerdahelyi gimnázium tanára, 1968–1969-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó munkatársa, 1969–1991-ben az Új Ifjúság szerkesztő-riportere. 1991-től vállalkozó volt. Glóbusz címmel rövid életű havilapot jelentetett meg. 1965-től publikált verseket, riportokat, interjúkat, színikritikákat, művészettörténeti írásokat. Szerepelt az Egyszemű éjszaka (1970) c. versantológiában. – Fm. Dőrejárás (v., 2005); Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete (mon., 2005).

Neszmeri Sandor (MNL)

(* 1952. nov. 17. Alsószeli,  † 2014. júl. 6. Pozsony) Újságíró. Galántán érettségizett 1971-ben. Krakkóban a Jagelló Egyetemen szerzett történész oklevelet 1976-ban. 1976—81 között a Nő kulturális rovatának szerkesztője, majd 1981—82-ben helyettes főszerkesztője. 1982—87 között a Csemadok Országos Választmányának titkára. 1987—89 között az Új Ifjúság helyettes főszerkesztője. 1990-91-ben a Csemadok Országos Választmányának főtitkára.  1991-től a Gazda Kereskedelmi Kft. elnök-igazgatója. 2011-től az Önkormányzati Szemle időszaki folyóirat főszerkesztője. Írásai: Új Ifjúság (1975), Sor.: Nő (1979/80: Emberek otthonok, haza – dél-szlovákiai valóság). 1981-ben szerkesztette a Nő Évkönyvet.

Neszmeri Sandor (MNL)