Sidó Zoltán (FI)

(* 1939. ápr. 11. Komárom, † 2013. júl. 2. Érsekújvár) Tanár, politikus, művelődésszervező. Érsekújvárott érettségizett (1957), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák–képzőművészeti nevelés szakos tanári oklevelet (1963). 1963-tól Udvardon, 1972-től Érsekújvárott tanított; 1981–1991 között a Csemadok KB elnöke, 1991–1993-ban főtitkára, 1994–2007 között a Komáromi Városi Egyetem igazgatója. 1982–1990-ben szövetségi parlamenti képviselő Prágában. Tevékenyen kivette részét az érsekújvári magyarság kulturális életének szervezéséből, később, a Csemadok országos elnökeként pedig a szlovákiai magyar kulturális élet alakításából. 2008-ban Pro Probitate – Helytállásért díjjal tüntették ki. – Fm. Ötven év szolgálat. A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban 1949–1999 (mon., Őszi Irmával, 2000).

Simon Zsolt (FI)

(* 1970. aug. 26. Rimaszombat) Agrármérnök, politikus. A rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1988), a brünni Mezőgazdasági Egyetem Közgazdasági Karán agrárgépészmérnöki oklevelet szerzett (1993). Tanulmányai befejeztével mezőgazdasági magánvállalkozóként dolgozott. 2002–2006 között a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője; 2009-ben kilépett az MKP-ból, és Bugár Bélával Most–Híd néven új pártot alapított, melynek alelnöke s parlamenti képviselője lett. 2010-ben a Radičová-kormányban mezőgazdasági, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, majd a kormány átalakítása után mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. 2019-ben Magyar Fórum néven új pártot alapított.

Siposs Jenő, színész (FI)

(* 1920. júl. 1. Somorja, † 1997. aug. 17. Komárom) Színész, színműíró, színműfordító, színházi szakíró. Dunaszerdahelyen érettségizett 1940-ben. Katonaként megjárta a második vh. harctereit, így 1940-ben Budapesten kezdett jogi tanulmányait csak 1948-ban fejezhette be. Ezután hazakerült Somorjára, ahol előbb jogügyi előadó, majd útépítő munkás. Alapító tagja a Csemadok helyi szervezetének; aktív műkedvelő színjátszó. 1952-ben alapító színésze a komáromi Magyar Területi Színháznak (1957–1975 között egyidejűleg irodalmi titkár is; 1980-ban ment nyugdíjba). Ismertek színházi publicisztikái, színészportréi és -interjúi is. A Magyar Területi Színház, ill. a Thália Színpad több mesejátékát is bemutatta. Színművei a műkedvelő színjátszó együttesek kedvelt repertoárdarabjai közé számítottak. A pozsonyi rádió magyar adása számos hangjátékát sugározta. Több színművét lefordították szlovákra, ill. ukránra, maga is fordított szlovák színműveket magyarra. Szlovák, ill. magyar filmekben játszott kisebb-nagyobb szerepeket, számos hangjátékszerepet alakított, kabaréműsorok kedvelt komikusa volt. – Fm. A csodálatos erszény (mesejáték); Bolondóra (vígjáték); Tülekedők (vígjáték); Bumeráng (vígjáték); Jávorfácska (mesejáték); A farkas és az őzikék (mesejáték); Utazás Idómiába (mesejáték); Nagy baj az agybaj (komédia); Rosszcsont Ferke (mesejáték); Bagolyvár (mesejáték); Nagyezüst (hangjáték); Majomszeretet, Bumeráng – Főbb színházi szerepei: Fuvaros Szél János (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Basilio (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély); Von kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Vincentio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Sztolarik (Mikszáth Kálmán–Melichárek Jana: Szent Péter esernyője); Kraus ezredes (Jaroslav Hašek: Švejk); Haynau (Jókai Mór–Kopányi György: A kőszívű ember fiai); Valkay tanár úr (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-Es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); A Komáromi Jókai Színház archívuma.

Skronka Tibor (SZM)

(* 1962. júl. 23. Párkány) Színész. Az alapiskolát Szőgyénben végezte; Zselízen érettségizett 1980-ban, amikor is – a szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán – felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakát. 1987–1994 között a Matesz komáromi társulatának, ill. a Komáromi Jókai Színháznak a színésze. Ezt követően pályát módosított. 2012-től ismét a Komáromi Jókai Színház színésze. – Főbb színházi szerepei: Fábry Zoltán (Mészáros László: Egy tanú idézése); Stroud (Percs Zejtuncjan: Egy szabad ember); Oresztész (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Ernő (Csiky Gergely: Nagymama); Káin (Sütő András: Káin és Ábel); Dodó (Ivan Bukovčan: Keringő a pókhálóban); Józsi (Schwajda György: Segítség); Rudi (Szép Ernő: Vőlegény); Harold (Colin Higgins: Maude és Harold); Macro (Háy Gyula: CAliguLÓ); dr. Zoltán (Márai Sándor: Kaland); Perényi Ferenc (Háy Gyula: Mohács); Z (Csurka István: Deficit); Esterházy János gróf (Ébert Tibor: Esterházy); Jang Szun (Bertolt Brecht: Szecsuáni jóember); Fiú (Móricz Zsigmond: Csibe); De Valmonté herceg (Georges Feydeau: Osztrigás Mici); Damis (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Samu (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ermitázsov (Vlagyimír Vlagyimírovics Majakovszkij: Gőzfürdő); Az ember (Schwajda György: Segítség); Peter Mirepoix (Illyés Gyula: Tiszták); Florindo aretusi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Abbé (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Staudt Csengeli Mihály (SZM)

(* 1907. ápr. 18. Komárom, † 1970. márc. 3. Pozsony) Festő, restaurátor. Pályafutását mint műbútorasztalos kezdte. Autodidakta, Harmos Károlynál és Gwerk Ödönnél tanult. 1926-tól állított ki Komáromban, Pozsonyban, Selmecbányán, Zólyomban. Első pozsonyi kiállítása után 1934-ben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ösztöndíjával Párizsba, majd Budapestre utazott. 1938 után Szl.-ban marad, Pozsonyban és Menyhén élt. 1945-től Pozsonyban telepedett le. 1948-tól kizárólag képzőművészettel foglalkozott, mint restaurátor és festőművész. 1954-ben restaurátori képesítést nyer Prágában. 1960–1964 között restaurátorként tevékenykedett. – Ir. Szíj Rezső: Staudt Csengeli Mihály művészetéről (mon., 1986).

Stirber Lajos (csa)

(* 1942. jan. 26. Komárom) Pedagógus, karvezető. A nyitrai Pedagógiai Intézetben szerezte orosz–földrajz–zene szakos tanári oklevelét 1963-ban. 1965-től Komáromban tanított. 1983–1990-ben a járási pedagógiai központ munkatársa volt. Zenepedagógiai munkájának fontos része a karvezetés. Az irányításával működő gyermekkórus országos versenyek rendszeres szereplője volt. Társszerzőként több zenei nevelés tankönyvet, ill. módszertani kézikönyvet írt. 2012-ben Harmónia életműdíjat kapott. 2021-ben megkapta a Szlovákiai Civil Becsületrend-díjat.

Stubendek István (GJ)

(* 1948. aug. 6. Rozsnyó) Zenetanár, karnagy. A kassai Magyar Tanítási Nyelvű Ipariskolában érettségizett (1967), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakot végzett (1971). 1971–1976-ban a bolyi, 1976–1979-ben a királyhelmeci alapiskola, 1979-től a komáromi Művészeti Alapiskola tanára. Különböző iskolai kórusok karnagya volt, 1980-ban Stubendek Lászlóval megalapította a komáromi Egyetértés – Concordia Vegyeskórust, amelynek azóta is vezetője.

Stubendek László (GJ)

(* 1953. márc. 26. Rimaszécs) Gépészmérnök, karnagy, közéleti szereplő. A kassai Magyar Tanítási Nyelvű Ipariskolában érettségizett (1972), a brünni Cseh Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet (1977). Diákként a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub vezetőségi tagja is volt. 1977–1982-ben a komáromi hajógyár, 1983-tól az Agrokom Mezőgazdasági Gépgyár mérnöke. Stubendek Istvánnal 1980-ban megalapította a komáromi Egyetértés – Concordia Vegyeskórust. Komáromi üzemi lapokat (Lodiar – Hajóépítő, Strojár – Gépész) szerkesztett, rendszeresen publikál a regionális sajtóban. 1990-től a komáromi Szent András-templom orgonistája. A Harmonia Sacra Danubiana nemzetközi egyházzenei és egyházművészeti fesztivál létrehozója és szervezője (1992 óta). Komárom város alpolgármestere (1992−1998), önkormányzati képviselő (1990−2014), Nyitra megyei képviselő (2013−). A Csemadok Komáromi Városi Szervezetének elnöke (1998−). 2014-ben Komárom város polgármesterévé választották. Tagja a Magyar Egyházzenei Társaságnak, a Nemzetközi Szent György Lovagrendnek, a Vitézi Rendnek. – Díjak, elismerések: „Pro Urbe Komárom” (2005). – Ir. Lacza Tihamér: Tízéves a brnói Kazinczy Ferenc Diákklub (1982); Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Szabó Szvrcsek Anita (TSZA)

(* 1977. márc. 21. Komárom) Színésznő. Az általános iskolát Ógyallán végezte.1995–1996 között Gór Nagy Mária Színitanodájában tanult Budapesten. 1996–1997-es időszakban a budapesti ELTE-n skandinavisztikát hallgatott. A Kassai Thália Színházban kezdte pályafutását 1997-ben. 2000–2004 között a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakának hallgatója. Közben 2003-ban a budapesti Film és Színművészeti Egyetemen részképzésben részesült. 2004–2006 között szabadfoglalkozású művészként tevékenykedett, majd 2006-tól a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja lett. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Éva-Kató (Vadnai László: A csúnya lány); Beatrix királynő (Heltai Jenő: A néma levente); Menyasszony (Anton Pavlovics Csehov: Lakodalom); Sandra (Ken Kesey: Kakukkfészek); Iza (Witold Gombrovicz: Yvonne, Burgundi hercegnő). Komáromi Jókai Színház: Militta Marco, filmszínésznő (Lengyel Menyhért: Waterloói csata); Velma Kelly (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Nyina (Nyikolaj Koljada: Mese a halott cárkisasszonyról); Patikusné (Szép Ernő: Patika); Lucretia (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Gondos Eszter (Tamási Áron: Énekes madár); Iszméné (Sophoklész: Antigoné); Miss Archibald (Noel Coward: Forgószínpad); Doris (Charlotte Keatley: Anyám azt mondta, hogy ne); Bíróné (Gárdonyi Géza: A bor); Katyerina Ivanovna (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Felice (Arthur Miller: Kanyargó időben); Irma (Kellér Dezső–Szenes Iván: Szabin nők elrablása); Ritka Panna (Jókai Mór: Gazdag szegények); Elisa Doolittle (Alan Jay Lerner–Frederich Loewe: My Fair Lady); Nyoszolyólány (Federico García Lorca: Vérnász); Sarlotta (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Jablonkay Rézi, aki egy sportos alkat (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel). – Vendégjátékok: Stúdió 12 Színház, Pozsony: Lány, akinek barna volt a nyála (Ivan Vyrypajev: Álmok); Susanne (Marguerite Duras: Éden mozi). Szlovák Nemzeti Színház: Második titkárnő (Franz Wittenbrink: Titkárnők) Városi Színház, Pozsony: Natalja Ivanovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Játékosok), Lány (Bob Fosse: A név) – Film: Kegyetlen örömök, 2012 r. J. Nvota; A vád, r. Sára S.; Mohács, r. Kékessy P.; A Musza Dagh 40 napja, r. A. Diramerjan: Raszputyin, 1996. r. U. Edel. – Díjak, elismerések: A Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiválja, A legkiemelkedőbb színészi teljesítményért, Kisvárda, 2005.; III. Versünnep, a Magyar Rádió különdíja, 2006; IV. Versünnep, Veszprém Város különdíja, 2007; Ferenczy Anna-díj, 2008; Lőrincz Margit-emlékgyűrű, 2008. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

Szabó Viktor (SZM)

(* 1984.máj. 9. Zseliz) Színész. Az általános iskolát Zselizen végezte. Ugyanitt végezte el 1999–2003 között a gimnáziumot . Ezt követően Ilyés Róbert és Szakács László tanárok szakmai vezetésével Zalaegerszegen a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdióban képezte magát, közben 2003-ban felvették a pozsonyi Színművészeti Főiskolára is, ahol Martin Huba és Zuzana Krónerová voltak a vezető tanárai. Az oklevelet 2007-ben kapta meg. A Komáromi Jókai Színház tagja. – Főbb színházi szerepei: Nemes Keszeg András (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Trofimov (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Szegény Dzsoni (Faragó Zsuzsa–Laboda Kornél–Zombola Péter: Szegény Dzsoni és Árnika); Jóska (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Lucius (Székely János: Caligula helytartója); Oszip (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); de Valmonté herceg (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Száraz Kristóf a tartalék (Ábrahám Pál–Harmat Imre–Szilágyi László: 3:1 a szerelem javára); Madárijesztő (Frank L. Baum–Zalán Tibor: Óz, a nagy varázsló); Operator (Tasnádi István: Magyar zombi); Unokaöcs (Szabó Magda: Az ajtó). – Film: Proti vetru (Szél ellen), 2011, r. M.Štelbaský. – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Szalay Szilvia (csa)

(* 1957. dec. 28. Pozsony) Zenetanár, énekes, hangszeres zenész. A Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát (1964−1973), a Művészeti Iskolát – hegedű (1966−1973) és a Konzervatóriumot – ének, hárfa, zongora, furulya (1973−1980) Pozsonyban végezte, majd ugyanott 1987−1993 között oboából szerzett szakosítást. 1980−91-ig a Komáromi Művészeti Alapiskolában tanított furulyát, oboát, hegedűt, zongorát, éneket és gitárt, 1991−96-ban ugyanennek az iskolának volt igazgatója. 1996−2005-ig a Schola Comaromiensis Komárom (Benedek Elek Pedagógiai Főiskola, Sopron) óraadó tanára. 1973−75 között az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes zenekarának a tagja (hegedű), 1975−80-ig a Pozsonyi Konzervatórium Szimfonikus Zenekarában hárfán játszott. 1981-től tagja, szólamvezetője és szólistája a komáromi Concordia Vegyeskarnak, 1985−96-ig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának énekese, szólamvezetője. 1985-től tagja a komáromi Comorra Kamarazenekarnak (hegedű, oboa, furulya, énekszólista). 1990−99-ig a komáromi Borostyán Együttes tagja volt (hegedű, furulya, ének). 1994-ben megalapítója a Komáromi Művészeti Alapiskola Consonantia Furulyazenekarának. 1996-tól vendégénekléseken vesz részt otthon és külföldön. 1995-től a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ének–Zenei Szakmai Társulásának vezetője, mesterkurzusok társszervezője, területi választmányi tag. 2012-től elnöke a Csemadok mellett működő Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának (főszervezője a lévai Kadosa Pál Zongoraversenynek és a Bartók Béla Zenei Találkozónak, ill. az érsekújvári Csengő Énekszó Gyermek- és Ifjúsági Kórusok Országos Találkozójának, társrendezője a galántai Kodály Napoknak). Több szakmai díj és elismerés birtokosa. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Szarka László (ST)

(* 1953. aug. 20. Klobusic [Klobušice]) Történész. Galántán érettségizett (1971), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1976). 1976–1977-ben az SZTA Történettudományi Intézetének ösztöndíjasa, 1977–1985 között a CSTA budapesti kutatócsoportjának tudományos ügyintézője, 1986–1995 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1995–1998 között megbízott osztályvezetője, majd programigazgatója (Kisebbségkutató Műhely, 1998–2000-ben). 2001-től az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, 2009–2012 között a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja. 1977-től Budapesten él. Elsősorban a szlovákiai magyar kisebbség múltjával, a 20. századi csehszlovák–magyar kapcsolatokkal, a Kárpát-medence kisebbségeinek helyzetével foglalkozik. – Főbb díjak: Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2024); Fehér Kettőskereszt Érdemrend III. fokozata (2024); Lánchíd-díj (2009) – Fm. A szlovákok története (1993); Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867–1918 (1995); A közép-európai államok kapcsolatai (1997); Duna-táji dilemmák (1998); Közösségi léthelyzetek – közösségi alternatívák (2004).

Szeberényi Zoltán (FI)

(* 1930. aug. 11. Komárom) Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. A komáromi gépészeti szakközépiskolában levelezői szakon érettségizett (1953); a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet (1957). 1957–1960-ban a galántai gimnázium, 1960–1995 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékének oktatója (1968–1974-ben, ill. 1980–1985-ben tanszékvezető), 1985-től docense. Bölcsészdoktor, kandidátus (1972). 1995-től Komáromban él. Irodalomtörténészként a két vh. közötti, valamint a második vh. utáni szlovákiai magyar irodalommal foglalkozik. Tucatnyi tankönyvet, egyetemi jegyzetet írt. Hézagpótló összegző antológiák és szöveggyűjtemények összeállítója; több szakmai szervezet tagja, az 1990-es évek első felében elnöke volt a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának is. Főbb díjai, kitüntetései: Fábry Zoltán-díj (1989); Katedra-díj (1998); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2000); Szenczi Molnár Albert Alapítvány díja (2001); Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001); A Magyar Művészetért Alapítvány Díja (2001); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2006). – Fm. A vox humana poétája. Győry Dezső csehszlovákiai költészete (mon., 1972); Visszhang és reflexió (tan., 1986); Arcok és művek (íróportrék, 1988); Duba Gyula szépirodalmi munkássága tükrében (mon., 1997); Ozsvald Árpád (mon., 2000); Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999 I–II. (portréesszék, 2000–2001); Turczel Lajos (mon., 2002).

Szénássy Zoltán

(* 1925. okt. 10. Komárom, † 2011. nov. 29. Komárom) Helytörténész, tanár. Pápán érettségizett (1944), a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet. 1951–1985 között a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium tanára volt. Elsősorban Komárom híres szülötteiről, nevezetességeiről és Komárom környékének múltjáról írt, s tartott ismeretterjesztő előadásokat. 2000-ben kezdeményezte a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület újraalapítását. – Díj:  Pro Probitate – A Helytállásért díj (2009). – Fm. Klapka György élete (tan., 1977); Jókai nyomában (tan., 1982); Adyfalvától a csucsai kastélyig (tan., 1983); Komáromi Olympos (tan., 1984); Új komáromi Olympos (tan., 1987); Komárom ostroma 1849-ben (tan., 1989); Lehár (tan., 1990); A komáromi magyar királyi 22. gyalogezred (tan., 2000); Komáromi krónikás (tan., 2003); Komárom – a Duna Gibraltárja (tan., Szénássy Árpáddal, 2006).

Szentpétery Aranka (SZM)

(* 1933. dec. 9. Királyhelmec – † 2023. jan. 19.) Színész. 1953-ban került az Állami Faluszínház magyar tagozatához színésznek Pozsonyba, ahonnan annak megszűnése után, 1960-ban fölvették a komáromi Magyar Területi Színházhoz, melynek – ill. jogutódjának, a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig tagja maradt. Számos hangjáték közreműködője; szlovák és cseh filmekben szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Juna Lister (Ernest Dudley–Arthur Vatkyn: Rejtélyes körülmények között); Rebecca Nulse (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Canina (Ben Johnson: Volpone); Klára (Eugene Michel Labiche: Olasz szalmakalap); Bomba Lili (Csiky Gergely: Bomba Lili); Kerítőnő (Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Kéz kezet mos); Özvegyasszony (William Shakespeare: Makrancos hölgy); Curleiné (John Steinbeck: Egerek és emberek); Cira Pirosak (Fejes Endre: Rozsdatemető); Perette (Robert Thomas: Nyolc nő); Francia nevelőnő (Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője); Fordné (William Shakespeare: A windsori víg nők); Polgármesterné (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Cecília Peachum (Bertolt Brecht: Koldusopera); Gertrúde (Carlo Goldoni: A legyező); Groce Azarra (Luigi Pirandello: Liola); Láng Szerafine (Csiky Gergely: Nagymama); Maude (Colin Higgins–Görgey Gábor–Fényes Szabolcs: Maude és Herold); Marosiné (Molnár Ferenc: Doktor úr); Olimpia Remington (Vlagyimír Majakovszkij: Gőzfürdő); Zsófia (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Retteginé (Kellér Dezső–Horváth Jenő–Szenes Iván: A szabin nők elrablása); Anya (Arthur Miller: Kanyargó időben); Cs. Bruckner Adelaida (Örkény István: Macskajáték). – Film: Utolsó az ABC-ben (cseh film); Szomszédok (szlovák TV sorozat) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Szkukálek Lajos (FI)

(* 1957. szept. 6. Komárom) Festő, grafikus, illusztrátor. Autodidakta. Eredeti szakmája villanyszerelő. 1975–1976-ban a komáromi Művészeti Népiskola tanfolyamait látogatta. 1987 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Több szakmai szervezet tagja; 1993-ban és 1994-ben hosszabb időt töltött Münchenben, 1991-ben, 1994-ben és 1996-ban Freiburgban. Festményein, ceruzarajzain és szitanyomatain egy motívumokkal zsúfolt, abszurd, álomszerű, szürreális világot jelenít meg. Megyercsen él és alkot. 1999-ben elnyerte a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díját. Több könyvet is illusztrált.

Szombathy Viktor (FI)

(* 1902. ápr. 8. Rimaszombat, † 1987. aug. 12. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. Rimaszombatban érettségizett (1920), Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat, de oklevelet nem szerzett. 1930–1938- ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) komáromi körzetének titkára, később főtitkára. A komáromi Jókai Egyesület főtitkára is volt. 1936–1940-ben a komáromi múzeum igazgatója. Az első bécsi döntés után is egy ideig Komáromban maradt, majd 1943-ig Budapesten a Széchenyi Magyar Kultúregyesület (az SZMKE utódja) főtitkára volt, s egyidejűleg szerkesztette az Ünnep és a Forrás című lapokat is. A második vh. után nyugdíjazásáig banktisztviselőként, műszaki előadóként, rádiószerkesztőként, klubvezetőként, könyvtárosként, műfordítóként dolgozott. Sikeres útikönyveket írt. Szülővárosában 1995-től emléktáblája van; róla nevezték el a feledi alapiskolát. Cikkei, interjúi, irodalmi és színikritikái, publicisztikai írásai az 1920-as évektől jelentek meg; verseket, elbeszéléseket, regényeket is írt; ismertek több kiadást megért, sikeres útikönyvei. Mo.-ról is állandóan figyelemmel kísérte a szlovákiai magyar irodalmi és szellemi élet eseményeit. – Fm. Mikulics szárazon és vízen (ifjúsági r., 1926); Czirók Pista kalandor lesz (ifjúsági r., 1927); Ezüstantenna (v., 1928); Én kedves népem (elb., 1931); Zöld hegyek balladája (r., 1935); Elesni nem szabad (r., 1938); Jóska és a világhír (ifjúsági r., 1940); Különös olasz nyár (r., 1940); Elba-parti szép szerelem (r., 1941); A félhold vándora (ifjúsági r., 1967); Holló Csete, a besenyő (ifjúsági r., 1971); Prága (útikönyv, 1971); Csehszlovákia (útikönyv, Kovács Jánossal közösen, 1973); Szlovákiai utazások (útikönyv, 1975); Két kard, két oroszlán (ifjúsági r., 1976); Az őrnaszád foglyai (ifjúsági r., 1977); Száll a rege várról várra (szlovákiai vármondák, Pozsony, 1979, 1996); Csirregi-Cserregi ország (gyermekr., 1983); Megszólal a töröksíp (ifjúsági r., 1988); Szellemidézés (Pozsony, 2004).

Takáts Emőd (TSZA)

(* 1942. dec. 26. Komárom – † 2021. szept. 21.) Színész, rendező, színházigazgató. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1961-ben. 1963-től a Magyar Területi Színház színésze, melynek – ill. a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba meneteléig tagja maradt. 1969–1974 között rendezői oklevelet szerzett Prágában, ezután előbb színházának rendezője, ill. művészeti vezetője, 1979–1989 között igazgatója, később a műszaki részleg vezetője. – Főbb színházi szerepei: Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – Kassai Csemadok Műkedvelő Színháza a Kassai Állami Színházban); White (John Steinbeck: Egerek és emberek); Escalus (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Giles Gorey (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Frangepán (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt). – Főbb rendezései: Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző. Rudi Strahl: Ádám és Éva esete. Karel Čapek: A rabló. Dávid Teréz: Bölcs Johanna. Ján Solovič: Ezüst jaguár. Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái. Szophoklész: Antigoné. William Shakespeare: Windsori víg nők. Ján Solovič: Aranyeső. Egri Viktor: Gedeon-ház. Carlo Goldoni: A hazug. Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Peter Kováčik: A Zöld Fához címzett fogadó. Kmeczkó Mihály: Harc a kutyafejűekkel. Vaszilij Suksin: Nergikus emberek. Lovicsek Béla: Tűzijáték. Kertész Ákos: Névnap. William Shakespeare: Coriolanus. Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert. Katona József: Bánk bán. Lovicsek Béla: Végállomás. Sütő András: Káin és Ábel. Szép Ernő: Vőlegény. Csurka István: Házmestersirató. Móricz Zsigmond: Rokonok. Carlo Collodi: Pinokkió. Jókai Mór: Fekete gyémántok. Csokonai vitéz mihály: karnyóné és a két szeleburdiak. – Fm. Hogyan kell rendezni? (módszertani tanácsadó Konrád Józseffel közösen, 1978). – Díjak, elismerések: Érdemes művész, 1987. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Tarics János (JSZ)

(* 1925. nov. 16. Komárom † 2008. szept. 28. Komárom) Színész, rendező, zenész. Városa egyik legismertebb műkedvelő színjátszója, zenésze volt; kezdettől tagja a helyi Csemadok-szervezet színjátszó csoportjának. 1953-tól 1985-ig a Magyar Területi Színház színésze, ügyelője, gyártásvezetője; 1962 aug.-a és 1963 febr.-ja között – Munk Istvánnal és Konrád Józseffel közösen – a színház igazgatója. Több mint harminc színpadi zenét írt. A Jókai Napokon többször elnyerte a legjobb rendezés díját. Egy időben ő volt a komáromi Egyetértés Munkásdalárda karnagya. – Főbb színházi szerepei: Jakab mester (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Gergely (Egri Viktor: Pünkösdi királyság); Káplán (Bródy Sándor: A tanítónő); András (Karel Čapek: Az anya); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Szucsinka plébános (Mikszáth Kálmán–Jana Melichárková: Különös házasság); Herceg (Alois Jirásek: Lámpás); Apa (Dávid Teréz: Dódi) – Főbb rendezései: Dobozy Imre: Szélvihar; Quido Masanetz–Peter Bejach: A lehetetlen nő; Rudolf Trinner: Nem angyal a feleségem. A Matesz Thália színpadán: Gál Sándor: A szürke ló. Műkedvelő rendezőként: Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt; Szakonyi Károly: Honkongi paróka; Valentyin Katajev: Egy bolondos vasárnap az üdülőben. – Zenei közreműködései: Karol Kremničan: Lusta méhecske; Martin Hollý–Jozef Hollý: A furfangos diák; Siposs Jenő: A csodálatos erszény; Pierre-Augustin Caron de Baumarchais: Figaro házassága; Viktor Rozov: Boldogság merre vagy; Peter Bejach: A lehetetlen nő; Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi; Cusach Dymphna: Csendes tengeri éden; Csizmarek Mátyás: Érdekházasság; Kertész Imre: Bekopog a szerelem – karmester; Babay József: Három szegény szabólegény; Mikszáth Kálmán: Különös házasság; Arthur Miller: Pillantás a hídról. A MATESZ-ben bemutatott darabok többségének szcenikai zenéjét csaknem harminc éven keresztül ő készítette. Játszott zongorán, gitáron, nagybőgőn. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Thirring Viola (TSZA)

(* 1941. dec. 5. Budapest) Színésznő, színészpedagógus, rendező. 1963-ban végzett a pozsonyi színművészeti főiskolán; 1963–1969 között a komáromi Magyar Területi Színház színésze volt. Ezt követően pályája Budapesten folytatódott. Színészpedagógusként is aktív (az 1990-es évek elején a pozsonyi színművészeti főiskolán oktatott beszédtanári minőségben), gyermekcsoportokkal is foglalkozik. A szarvasi Vertigo Szlovák Színháznál szlovák nyelvű szerepeket vállal. – Főbb színházi szerepei: Zara (Leonyid Zorin: Házasságtörés); Mária (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Hókirálynő (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Elvira (Noel Coward: Vidám kísértet); Manon (Vitězslav Nezval: Manon Lescaut); Lüszisztraté (Arisztophanész: Lüszisztraté); Eszter (Fejes Endre: Rozsdatemető); Lida (Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem); Amália (Friedrich Schiller: Haramiák); Angyalka (Jean-Baptiste Molière: Dandin György, vagy a megcsúfolt férj); Mariska (Szigligeti Ede: Liliomfi); Júlia (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Cecily (Oscar Wilde: Hazudj igazat!); Borbála (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája). Vendégjátékok: Mária (Peter Sherehaufer: Mosd meg kezecskéidet, eszünk) – A Vertigo Szlovák Színház előadása a Merlin Színházban. – Díjak, elismerések: ARCUS Színházi Találkozó, A legjobb női alakítás díja, 2007 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).