Móry-Szakmáry Magda (csa)

(* 1905. szept. 29. Kassa, † 2001. aug. 3. Pozsony) Operaénekesnő, ének- és zeneművész, zenetanár. A gimnáziumot 1921-ben végezte el Kassán, ezt követően Drezdában, Bécsben és Budapesten tanult zongora, ill. ének szakon. 1929-től hangversenykörúton járt Angliában, majd a prágai Neues Deutsche Theater énekese volt. 1934-től szólóénekesként, ill. zongoraművészként adott hangversenyeket Essenben, Stuttgartban, Berlinben, Budapesten, Prágában. 1953-tól a pozsonyi konzervatórium énektanára volt. Nemzetközi zongora- és énekversenyek díjazottja. 1990-től Érdemes művész.

Nagy Kornélia (TSZA)

(* 1977. okt. 22. Királyhelmec) Színész. Az általános iskolát Tiszacsernyőn a Szlovák Tanítási Nyelvű Iskolában kezdte, majd a Szlovák Tannyelvű Általános Iskolában és Gimnáziumban végezte el Királyhelmecen. 1996-tól 2000-ig a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja. A Pozsonyi Színművészeti Főiskolán szerez oklevelet (2004). 2003-ban a Budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemre is járt. A főiskola befejezése után a 2004/2005-ös évadtól a Kassai Thália Színház társulatának tagja, ahol ének tudását, drámai tehetségét több darabban is kamatoztatta. – Főbb színházi szerepei: Ágacska (Csukás István: Ágacska); Boris (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Betti (Jókai Mór–Hevesi Sándor–Kardos György–Solténszky Tibor: A Kőszívű ember fiai); Szonyka (Alex Koenigsmark: Agyő kedvesem); Gyümölcsáruslány (Fejes Endre–Presser Gábor–Sztevanovity Dusán: Jó estét nyár, jó estét szerelem); Tavasz (Kecskés Marika: Csepp tesó); Csibecsőr (Szilágyi Andor: Leánder és Lenszirom); Agafia (Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov); Plútóné (Gyüre Lajos: Rózsa és Ibolya); Pallainé (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Juli (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Túna (Dés László–Geszti Péter–Békés–Geszti P.–Békés Pál: A dzsungel könyve); Mária (Siegfried Geyer–Rudolf Katscher: Gyertyafény keringő); Nő (Spiró György: Kvartett); Eliz (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Andulka (Thúróczy Katalin–Papp Zoltán: Mátyás mesék), Gvendoline (Neil Simon: Furcsa pár), Matild (Egressy Zoltán: Angyalkövet); Szakácsnő (Csáth Géza: A Janika); Polgármester lánya (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Julcsa (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Klára (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Kölyök (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Marie (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Maureen (Martin McDonagh: Leenane szépe); Szerepek (Kassa Orfeum), Jenny (Bertolt Brecht: Koldusopera); Cookie Cusack (Neil Simon: Pletykák); Janssonné, háziasszony, műkedvelő önkéntes súgó (Bengt Ahlfors: Színházkomédia). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Nagy Myrtil (FI)

(* 1970. jún. 26. Kassa) Tréner, konzultáns, szervező. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem etnológia és etnomuzikológia tanszékén diplomázott (2007). 1997–1999 között a Fórum Alapítvány szakelőadója, 1999–2003 között a Fórum Információs Központ igazgatója, 2004-től trénere, konzultánsa. Fő területe a civil és a nonprofit szektor; több szakmai társaság és alapítvány tagja, konzultánsa. 2002-ben részt vett a Szlovákiai Magyar Szervezetek Adattára létrehozásában. 1987-től a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes énekes szólistája (közreműködött a Varsányi zenekar 1991-ben kiadott Régen volt, soká lesz c. lemezén), majd 1992-től táncosa, 2000-től 2008-ig Konkoly Lászlóval az együttes vezetője. Koreográfusként is aktív. 2003-ban Konkoly Lászlóval közösen rendezte a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes Jöjjenek a lagziba c. műsorát. 2016-tól a somorjai Városi Művelődési Központ igazgatója. – Fm. Nonprofit 1×1. Útikalauz kezdő civil szervezetek számára (többekkel, 2002); 2% Dél-Szlovákiában (2005).;

Ollé Erik (SZM)

(* 1975. aug. 9. Kassa) Színész. Az általános iskolába Kassán járt. Középiskolai tanulmányai befejezése után 1993–1994 között a Kassai Thália Színházban dolgozott. 1995-től a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. 2000–2003 között szabadúszóként a Kassai Thália Színház és a Komáromi Jókai Színház előadásaiban szerepelt. Négy évet a budapesti Bárka Színháznál töltött. 2007-től ismét szabadfoglalkozású művész. – Főbb színházi szerepei: Klitander (Jean-Baptiste Molière: Tudós Nők); Probus (Székely János: Caligula helytartója); Jézus (Mészöly Dezső: Harmadnapi győzedelem); Folial (Michel de Ghelderode: Escurial); Schröder ezredes (Gágyor Péter: Isten veled, Monarhia); Ábel (Sütő András: Káin és Ábel); Amadeus (Peter Shaffer: Amadeus); Frankics (Ivan Kusan: Galócza); Trepljov (Fjodor Mihajlovics Osztrovszkij: Sirály); Pukk (William Shakespeare: Szentivánéji álom); Rybak (Vaszilij Nyikolajevics Gogol: Imposztor); Leonardo (Federico García Lorca: Vérnász); Nagelschmidt (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Mercutio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Piás (Tadeusz Slobodzianek: Ilja próféta); Charm gróf (Witold Gombrowicz: Operett); Mortimer (William Shakespeare: Stuart Mária); Christopher Mahon (John Millington Synge: A Nyugat hőse); Tapír (Sibylle Berg: Helge élete); Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom); Dudás/Thisbe (William Shakespeare: Szentivánéji álom); Leonardó (Federico García Lorca: Vérnász); Filadelfi (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Miklós (Vaszary Viktor–Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik). – TV: Marslakók – Ir.  Kulisszák (2002); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Oravecz Imre (SZM)

(* 1894. dec. 15. Enyicke, † 1971. dec. 22. Rozsnyó) Festő. Magánúton tanult festészetet Kassán 1921–1922-ben Csordák Lajosnál, 1922–1926 között Krón Jenőnél. Eleinte Nagyidán, majd 1967-től haláláig Rozsnyón élt. Főleg pasztellképeket alkotott; témáit elsősorban a paraszti életből merítette. Már az 1920–1930-as években őstehetségként tartották számon, több alkalommal sikerrel állított ki Budapesten. 1970-ben életmű-kiállítását, 1994-ben emlékkiállítását rendezték meg Kassán.

Palágyi György István (csa)

(* 1939. dec. 19. Királyhelmec) Vegyészmérnök, radiokémikus, a csehországi Görgei Artúr Társaság elnöke. Szülővárosában végezte általános és középiskolai tanulmányait, 1957-ben érettségizett. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán 1962-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1962–1966-ban előbb a vágsellyei Dimitrov Vegyiművekben, majd 1964-től a kassai Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozott. 1967–1979 között a kassai P. J. Šafárik Egyetem Radiobiológiai Laboratóriumának munkatársa volt. 1979-ben lett a kémiai tudomány kandidátusa (A radiojód meghatározása a környezetben folyadék–folyadék rendszerekben való megoszlása alapján). 1979–1992 között a Radioökológiai és Alkalmazott Nukleáris Műszaki Intézet tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. 1992–1993-ban a kassai tudományegyetemen a szervetlen kémiai tanszék adjunktusként oktatott, majd cseh származású második feleségével, aki szintén radiokémikus Csehországban, a Prága melletti Řezben telepedett le. 1993-ban megvédte nagydoktori munkáját (Analitikai koncentrációs–szeparációs módszerek a nyomelemek és a radionuklidok koncentrációjának meghatározására a környezetben). 1993–1994-ben a CSTA71 Sugárdozimetriai Intézetében dolgozott, 1994–2004 között az Állami Nukleárisbiztonsági Hivatal nukleáris és sugárvédelmi felügyelője volt. 2004–2012 között a řezi Nukleáris Kutatóintézet tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. Jelenleg a prágai Cseh Műegyetem Magkémiai Tanszékének óraadó tanára. Kutatási területe az atomenergia békés célú felhasználásával, a radioaktív anyagok környezeti hatásával, a radioaktív hulladékok biztonságával kapcsolatos. Kidolgozott több eredeti radiokémiai és radioanalitikai módszert, ill. koncentrációs és szeparációs eljárást. A kőzetekben található és a talajba kerülő radionuklidok migrációját és transzportját is vizsgálja. Számos alkalommal járt külföldi (Németország, Japán, USA) tanulmányúton, részt vett nemzetközi konferenciákon, ahol eddig közel 100 előadást tartott. Több mint 100 kutatási jelentés foglalkozik tudományos eredményeivel, 80 eredeti publikációja jelent meg a radiokémia és a radiokémiai analízis témaköréből. Különböző szakmai társaságok tagja, évekig a Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry szerkesztőbizottságának is tagja volt. Aktív szerepet vállal a Csehországban élő magyarok szellemi, kulturális és politikai életében. Az Együttélés Politikai Mozgalom magyar tagozatának egy időben elnöke volt, számos parlamenti és minisztériumi kisebbségügyi bizottság, tanácsadó testület tagja. 2005-ben megalapította a prágai székhelyű Görgei Artúr Társaságot, amely a cseh fővárosban 1845–1848 között vegyészként tevékenykedő későbbi hadvezér emlékét ápolja. 2012-ben egykori prágai lakóházán a Társaság kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el. 1998-tól éveken át a Prágai Református Missziói Gyülekezet presbiteri tisztségét is ellátta. Tudományos ismeretterjesztő cikkei a Prágai Tükör c. folyóiratban jelennek meg. – Fm. CRC Handbook of Radioanalytical Chemistry (társszerző, 1991); Preconcentration Techniques for Trace Analysis (társszerző, 1992).

Pásztor Péter: A lónyabányai r. k. templom bejárata, 1990-1992 (KKK)

(* 1948. szept. 25. Lőcse) Műépítész, egyetemi tanár. 1973-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karán szerzett diplomát. 1989-ben nyolc hónapot Makovecz Imre tervezőirodájában dolgozott Budapesten. Kassán él. 1993-tól a kassai Műszaki Egyetem Építészeti Karán tanít, 1996-tól tanszékvezető, 2001-től professzor. 1997-1999 között a Szlovák Építészeti Kamara elnöke. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A szerves építészet képviselője. Számos szimpóziumot és kiállítást szervezett, szakirodalmi tevékenysége jelentős. Főbb díjai: 1997: Az Év Legjobb Épületrekonstrukciójának Díja (1997); Dušan Jurkovič-díj (1997). Fm.: 1988: fedett uszoda és tornaterem (Liptószentmiklós); 1993: r. k. templom (Lónyabánya); 1994: a cseh konzulátus épülete – rekonstrukció (Kassa); 1996: családi ház (Kassa, Topásová u. 4.); 1996: a Három kassai vértanú oltára (r. k. templom, Kassa-Barca); 1998: Fekete Sas Szálloda (Rozsnyó); 1999: Rendőrségi határállomás épülete (Tiszacsernyő). – Ir. Dulla, Matúš:Architekt Peter Pásztor (mon., 1995).

Petrécs Anna (JSZ)

(* 1946. febr. 11. Örsújfalu) Színésznő. Tornalján tett közgazdasági érettségit 1964-ben. Ez évtől 1977-ig a Magyar Területi Színház komáromi társulatának, ill. kassai Thália Színpad színésze. 1977–1980 között hivatalnok, majd máig ismét a Matesz, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze (közben többször vendégszerepelt a Kassai Thália Színházban is). A pozsonyi rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb irodalmi műsorainak gyakori szereplője. Boráros Imrével számos közös irodalmi műsorban léptek fel Európa több országában, továbbá az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában is. 1990-ben Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján R. Nash Az esőcsinálójának Lizzijéért a legjobb női alakítás díját kapta. – Főbb színházi szerepei: Julika (Molnár Ferenc: Liliom); Checca (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Madame Crisbay (Mikszáth Kálmán–Jana Melichárková: Szent Péter esernyője); Iszméné (Bertolt Brecht: Szophoklész Antigonéja); Színésznő (Molnár Ferenc: A testőr); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Marta (Edward Albee: Nem félünk a farkastól); Elektra (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Mina (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Mathilde (Giulio Scarnacci–Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Petyponné (Georges Feydeau–Róna Frigyes–Németh Amadé: Osztrigás Mici); Anya (Barta Lajos: Szerelem); Katalin (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Kossuthné (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Mujkoné (Huszka Jenő–Martos Ferenc: Gül baba); Nagymama (Szirmai Albert–Bakonyi Károly: Mágnás Miska); Marléne (Francis Veber: Balfácánt vacsorára); Schön Tóni (Halász Imre–Békeffi István–Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi). – Vendégjátékok: Kassai Thália Színház: Bettina (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Lisie (N. Richard Nash: Esőcsináló) – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Anya, Svetlo, r: Kováč; Helena (Gaulíderi) – Díjak, elismerések: II. Magyar Nemzetiségi Színházak Fesztiválja, Legjobb női alakítás díja, Kisvárda, 1990; A Szlovák Köztársaság ezüst plakettje; A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, 2004 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Boráros Imre honlapja.

Petrik Szilárd (TSZA)

(* 1972. jan. 17. Kassa) Színész. Alapiskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. 1990-ben érettségizett, majd a Komáromi Jókai Színház tagja lett. 1991–1995 között színészdiplomát szerzett a Pozsonyban. 1995-től a Kassai Thália Színház színésze. 1997-ben az Egri Gárdonyi Géza Színházban játszott vendégként. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Bánk bán (Katona József: Bánk bán); Baracs (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Csete (Ratkó József: Segítsd a királyt); Kőszobor (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Chaswick (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Happy (Arhur Miller: Az ügynök halála); Kakuk Marci (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla–Csemer Géza: Kakuk Marci szerencséje); Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente); Andersen (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Scipio (Albert Camus: Caligula); Márai II. (Hernádi Gyula: Márai Sándor); Jerry (Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti); Alfieri (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Hamlet (William Shakespeare: Hamlet); Ördög Elemér (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Akela (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Báró (Siegfried Geyer–Rudolf Katscher: Gyertyafény keringő); Fecske (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Madách Imre (Egressy Zoltán: Vesztett éden); Őrnagy (Örkény István: Tóték); Boér Kálmán (Csáth Géza: A Janika); Guiche (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Harry (Murray Schisgal: Szerelem, ó!); János (Molnár Ferenc: Az ördög); Truffaldino (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Tiszt (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Lenny Ganz (Neil Simon: Pletykák); Boyle tanító (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!); Ádám angyal (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt); Sándor (Silvester Lavrik–Anna Vlčková Strachan: A polgári kutya nevelése); Harry, a nagyon-nagyon megértett művész, csajozó sztár (Bengt Ahlfors: Színházkomédia). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Pfeiffer Miklós (FI)

(* 1887. márc. 12. Sopron [Mo.], † 1979. márc. 20. Fribourg [Svájc]) Msgr., pápai prelátus, nagypréspost, premontrei kanonok, egyháztörténész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte, majd kilenc éven át teológiát, szociológiát és történelmet hallgatott a svájci Fribourgban. Papi szolgálatát a nyitrai egyházmegyében kezdte, majd Kassára került Fischer-Colbrie Ágoston püspök mellé. 1916-ban kanonokká nevezték ki. Előadásai és szakcikkei révén vált ismertté. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a budapesti központi papi tanácsban szót emelt az egyházi nagybirtokok ellen. A Károlyi-kormány bukása után visszatért Kassára. Az 1920-as években egy városszéli, nagyrészt magyarok lakta nyomornegyed lelkésze. Nagy fontosságot tulajdonított a nemzetiségi és a szociális kérdéseknek. A két vh. között a Prágában, Brünnben és Pozsonyban tanuló magyar katolikus egyetemisták lelkipásztora. A prágai diákokkal megalakította a Prohászka Kört, melynek példáját más városok is követték. Szerkesztette a kör Új Élet c. lapját. 1939-ben A felvidéki szellem címmel 14 pontban foglalta össze a Felvidék szellemi értékeit. 1944-ben a keresztény felekezetek képviselőivel közösen tiltakozott a város vezetőinél a zsidók internálása és deportálása ellen. Az újabb fordulat után, 1947-ben, hívei tanácsára Prágába távozott, majd 1948-ban elhagyta Csehszl.-t, és Fribourgban telepedett le. Élete utolsó szakaszában a svájci magyarok főlelkészeként az 1956-os emigránsok lelki gondozását látta el. – Fm. Die ungarische Dominikanerordensprovinz bis zur Tatarenverwüstung (1913); Tömeglélektan és háború (1915); A domonkos rend magyar zárdáinak vázlatos története (1917); A keresztény tulajdonjog mint a modern industrializmus reformjának alapja (1929); A katolikus egyház és a hazai nemzetiségek (1942); Mo. halálozási és természetes szaporodási viszonyai (1926). – Ir. András Károly: A kassai kanonok. Remény 1991/3–10.; Rákos Péter: Ecsetvonások ~ kanonok úr portréjához. Prágai Tükör 2002/1.

Pólos Árpád (TSZA)

(* 1957. márc. 15. Rimaszombat) Színész. Rimaszombatban érettségizett 1976-ban, majd könyvtárosi szakképesítést szerzett 1978-ban Turócszentmártonban. 1982-től a Matesz kassai Thália Színpad, ill. annak önállósulósa után a Kassai Thália Színház színésze. Kövesdi Szabó Máriával közösen számos önálló műsor összeállítója, szereplője; egyéb műsoros összeállításoknak, rádiófelvételeknek is gyakori szereplője. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színpad: Lipitlotty (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Tonin (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Bodnár János (Németh László: Bodnárné); György (Karel Čapek: Az anya); Kányai (Szigligeti Ede: Liliomfi); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Noah (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Slim (John Steinbeck: Egerek és emberek); Stanley (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Capulet (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Ariste (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Decius (Székely János: Caligula helytartója); Markinson alezredes (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Mikhál bán (Katona József: Bánk bán); Vazul (Ratkó József: Segítsd a királyt!); Bromden (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Charley (Arthur Miller: Az ügynök halála); Csermlényi Viktor (Örkény István: Macskajáték); Leonida Papagatto (Giulio Scarnacci–Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Osgood Fielding Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti); Alexis Zorba (Nikos Kazantzakis: Zorba, a szabad ember); Eddie (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Színészkirály – Szellem (William Shakespeare: Hamlet); Balu (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Csendbiztos (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Örley Dénes (Görgey Gábor: Galopp a Vérmezőn); Tót (Örkény István: Tóték); Roy (Neil Simon: Furcsa pár); Polgármester (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Hyppolit (ZágonIstván –Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Tanító (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Henrik, tábornok (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Mick O ́Byrne kanonok, a plébános (Brian Friel: Philadelpia, nincs más út!). – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Bitkári plných snov, 1986; Ranč u zelenej sedmy, 1997, r. M.Balajka. – Díjak, elismerések: A Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja, Kisvárda város Önkormányzatának különdíja, Kisvárda, 2000; Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja, Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Életmű-díja, Kisvárda, 2012. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008), Kisvárdai Várszínház Archívuma.

Ponty Tamás (TSZA)

(* 1986. ápr. 9. Pozsony) Színész. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett 2005-ben. Tanulmányait a Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskolában folytatta. Huszár László és Sipos István voltak a vezető tanárai. Tanulmányai alatt Csiszár Imre, Iglódi István és Pinczés István rendezéseiben vett rész. Több musical előadásban is szerepelt. 2008-ban szerződött a Kassai Thália Színházhoz. – Főbb színházi szerepei: Keselyű, Vadász (DésLászló–Geszti Péter–Békés István: A dzsungel könyve); Boy (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Szolgáló a fogadóban (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Temetkezési szolga (Csáth Géza: A Janika); 2. kadét (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Lámpás (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Boy (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Silvio (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Ray (Martin McDonagh: Leenane szépe); Szeplős (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Ede (Bertolt Brecht: Koldusopera); Lojzi (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony); Joe (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út !). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Rácz Noémi (SZM)

(* 1972. ápr. 12. Kassa) Grafikus, festő, illusztrátor. 1990–1995 között a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán angol–képzőművészet szakot végzett; 1997–2002-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafikai szakát végezte el. 1993-ban Londonban, 1998-ban Pozńanban volt ösztöndíjas. Kassán él. A kassai Alkalmazott Művészetek Középiskolájának tanára. 1992-től a Rovás művészeti csoport alapító tagja, szimpóziumainak rendszeres résztvevője, nemzetközi és csoportos kiállítások rendszeres kiállítója. 1997-ben bélyegtervéért megkapta a japán Posta- és Telekommunikációs Minisztérium díját, 1998-ban Az év legszebb könyve díját, 2002-ben pedig az esztergomi Pasztell Biennálé Koh-i-noir díját nyerte el.

Rácz Olivér (FI)

(* 1918. jan. 21. Kassa, † 1997. júl. 19. Pozsony) Író, költő, tanár. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Szegeden 1941-ben polgári iskolai, Pozsonyban 1955-ben gimnáziumi tanári végzettséget szerzett. A második vh. idején Kassán kezdett tanítani, de elbocsátották állásából, s alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Később egy büntetőalakulat munkaszolgálatosa, ahonnan sikeresen megszökött. 1945 és 1953 között magántisztviselő, majd téglagyári alkalmazott, 1953-tól 1969-ig középiskolai tanár, ill. igazgató Kassán. 1969–1974-ben oktatásügyi, 1974–1978 között kulturális miniszterhelyettes. Költőként indult 1935-ben, rendszeresen 1948-tól publikált. Jelentős műfordítói tevékenysége is. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968, 1976, 1982, 1988); Érdemes művész (1980); A Szlovákiai Írószövetség Díja (1982); A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986); Világ Igaza díj (2022). Szülővárosában 2004-ben felavatták emléktábláját. – Fm. Öcsi csacsi kalandjai (verses mesék, 1950, szlovákul 1951); A pórul járt kandúr és más mesék (verses mesék, 1950); Kassai dalok (v., 1958, még ugyanabban az évben második kiadás is); Puffancs, Göndör és a többiek (ifjúsági r., 1961, 1974, 1980); Megtudtam, hogy élsz (r., 1963, 1964, 1977, 2006, szlovákul 1966); Egyszerű ügy (r., 1966); A Rezeda Cirkusz (gyermekr., 1968, szlovákul 1978); Álom Tivadar hadparancsa (elb., 1975, színpadi átirat: 1980); Őszi máglya (v., 1980); A Rogozsán kocsma (r., 1982); Nem voltunk hősök (r., 1985); A mese ára (elb., 1987); A lótuszevők fehér szigetén (elb., 1984); Ha valakit esetleg érdekel (elb., 1988); Az utolsó beugratás (r., 1990); Babonák könyve (r., 1993); Befejezhetetlen történetek (két kisr., 1994).

Rácz Olivér (ST)

(* 1947. jan. 7. Kassa) Orvos, egyetemi tanár. Tanulmányait szülővárosában végezte, ugyanitt, a Šafárik Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet (1971). 1971–1986-ban uo. tanársegéd, majd adjunktus, 1986-tól osztályvezető az egyetem Kísérleti Orvostudományi Intézetében, 1978-tól kandidátus, 1992-től docens, 1997-től egyetemi tanár, az Orvostudományi Kar dékánja. Kutatási területe a cukorbetegség, valamint a szervezet oxidációs károsodása és az antioxidáns védekezés. Több hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagja; tudományos közleményei hazai és nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Ismeretterjesztéssel is foglalkozik. – Fm. Glykohemoglobín, glykácia bielkovín a diabetes mellitus (T. Víchával és J. Pačinnal, 1989).

Rák Viktória (TSZA)

(* 1981. márc. 15. Rimaszombat) Színésznő. Középiskolai tanulmányai után került 1999-ben a Kassai Thália Színházhoz. 2002–2006 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskolát, majd visszatért Kassára. Közben, főiskolásként, különböző szlovák nyelvű előadások szereplője, ill. vendégszínész Komáromban. A Szomszédok (Susedia), valamint a Tömbház (Panelák) c. szlovák televíziós szappanoperák egyik főszereplője, egy szlovák televíziós táncverseny győztese. – Főbb színházi szerepei: Pozsonyi Színművészeti Főiskola: Színésznő (Arthur Schnitzler: Körbe-körbe); Mása (Anton Pavlovics Csehov: A három nővér); Eddie (Quientin Tarantino: Kutyaszorítóban); Kleopátra (William Shakespeare: Antonius és Kleopátra); Sarah, Kate, Lorrain, Lyndsey, Helen, Annie (Mark Rauvenhill: Sleeping around); Avdotja (Anton Pavlovics: Ivanov) . Kassai Thália Színház: Vöröske (Gál Sándor: A szürke ló); Táncos (Heltai Jenő: A néma levente); Kelemen Kató (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Galiba (Fazekas Mihály–Schwajda György: Lúdas Matyi); Babett (Szigligeti Ede–Tabi László: Párizsi vendég); Sári (Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok); Ká, Bagira (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Marianna (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Victoria (William Sommerset Maugham–Nádas Gábor–Szenes Iván: Imádok férjhez menni); Ágika (Örkény István: Tóték); Hédike (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony); Linda Molin, díva, primadonna, szexisten (Bengt Ahlfors: Színházkomédia), Apollónia Holló – divatliba és főgonosz (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó), Mónika (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt). Komáromi Jókai Színház: Linda (Willy Russel: Vértestvérek); Horcsek Linda, aki a vállalat arca (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel). – Film, TV : Ildikó (Szomszédok – Susedia, szlov. tv-sorozat); Agáta (Tömbház – Panelák, szlov. Tv-sorozat). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Rákos Péter (FI)

(* 1925. febr. 14. Kassa, † 2002. aug. 15. Prága [Csehország]) Irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár. Kassán érettségizett (1943), 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták. A második vh. után a prágai Károly Egyetemen tanult, ahol filozófia–történelem szakos oklevelet szerzett (1950). 1950-től az egyetem magyar szemináriumának oktatója, docense (1964), professzora (1990). Az irodalomtudomány kandidátusa (1960), doktora (1989). Kutatási területe: a magyar irodalom története, a cseh–magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok, valamint az irodalomelmélet. Műfordítói munkássága is jelentős, magyar írók műveit fordította cseh nyelvre (Móricz Zsigmond, Déry Tibor, Füst Milán, Ottlik Géza), sokat tett a magyar irodalom csehországi megismertetéséért, utószókat, bevezető tanulmányokat írt, antológiákat, írói válogatásokat készített a magy. irodalomból, 1971-ben cseh nyelvű magyar irodalmi lexikont adott ki. (Slovník spisovatelů – Maďarsko). Több magyar és nemzetközi szakmai társaság és szervezet tagja (1998-ban az MTA külső tagja lett, egy időben a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnöki tisztét is betöltötte), tudományos tanácskozások résztvevője, előadója volt. Oroszlánrészt vállalt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének (1990) létrehozásában, melynek első elnökévé is őt választották, s elnöke volt a pozsonyi Márai Sándor Alapítványnak is. – Főbb díjak: A Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendjének Arany Fokozata (1982); Madách Imre-díj (1987); a Márai Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1998); Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2000). – Fm. Tények és kérdőjelek (tan., 1971); Az irodalom igaza (tan., 1987); Prágai őrjárat (tan., 1995). Nemzeti jelleg. A miénk és a másoké. Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló tényezők (tan., 2000); Mravouprosté epištoly – ni kázání, ni kárání (tan., 2000). – Ir. Filep Tamás Gusztáv – G. Kovács László: Rákos Péter 1925–2002 (2005).

id. Reiter István (SZM)

(* 1944. okt. 21. Kassa) Hegedűművész, karmester, zeneszerző és tanár. Az általános iskolát Kassán (1950−1958) végezte, majd a Pozsonyi Konzervatórium növendéke volt (1958−1963), ezt követően a Kassai Konzervatóriumba járt (1963−1965), és a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1969). 1968-tól 1996-ig a Szlovák Filharmónia tagja és koncertmestere, 1997-től 2005-ig a Pozsonyi Konzervatóriumban tanított. A Cappella Istropolitana, a Szlovák Vonósnégyes, a Franz Lehár Orchester (Bécs), Pressburger Solisten, Slovakia Solisten és számos együttes gyakori vendége. Együttműködött többek között a következő művészekkel: Sergiu Celibidache, Carlo Cecchi, Ferencsik János, Riccardo Muti, Claudio Abbado, Paavo Jarvi, Václav Neumann, Zdeněk Košler, Václav Smetáček, Libor Pešek, Ladislav Slovák, Rajter Lajos, Fischer Ádám, Aram Khachaturian, Bohdan Warchal, Nino Rota, Ennio Morricone, Henrik Schering, Yehudi Menuhin, Kovács Dénes, Leonid Kogan, Igor Oistrach, Giddon Kremer, Viktor Pikaisen, Csaba Péter, Starker János, Jozef Podhoranský, Heinrich Schiff, Alfred Brendel, Maurizio Pollin, Schiff András, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Fischer Annie, Jan Panenka, Halina Czerny Stefanska, Maurice André, Placido Domingo, Alfredo Kraus, Renata Scotto, Angela Gheorghiu, Josefine Baker, Gregor József. Pályafutása során több száz tévé-, rádió- és hanglemezfelvétel készült vele. 1997-től zenetanári tevékenysége mellett a szóló, ill. a bécsi zene nagy ismerőjévé, „Stehgeiger”-ré tökéletesítette magát. Könnyedén váltogatja a különböző stílusokat: a klasszikust, a bécsi szalonzenét (Strauss, Kálmán, Lehár) és a modern tánczenét (Cha-cha, Rock, Swing, Samba). Hosszú évek óta rendszeresen részt vesz a legnívósabb bécsi bálokon (Der Ball der Wiener Philharmoniker, Wiener Ärzteball, Wiener Polizeiball, Techniker-Cercle, Bonbon Ball, Wiener Blumenball, Ball der Philharmonie in Essen, Münchner Wiener Ball, „Moskauer Ballnacht” im Wiener Rathaus), és itthon (Nitrianský župný bál, Skalický župný bál, Medický ples – Bratislava, Bamabal – Bratislava, Filharmonický ples, Bratislavský ples, Weber-Terranova ples, Medický ples, Ples Ľudovej banky). Fiával, ifj. Reiter Istvánnal „Reiter Duó” néven rendszeresen fellép bel- és külföldön. Az „Andreas Kvartett” állandó tagja.

Reiter Zoltán (TSZA)

(* 1974. aug. 5. Kassa) Színész. Az általános iskolát és gimnáziumot szülővárosában végezte. Az érettségi után Pozsonyban a Színművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1997-ben végzett. 1992–93-ban a Komáromi Jókai Színház társulatának a tagja. 1997–98 között a Miskolci Nemzeti Színházban tevékenykedett, majd 1998–2009 között a Kecskeméti Katona József Színházban játszott. 2009-től a Kassai Thália Színház társulatának tagja, s 2011-től egyúttal az egri Gárdonyi Géza Színház vendégművésze is. – Főbb színházi szerepei: Kedves kolléga (Slawomir Mrożek: Elvarázsolt éjszaka); Rendőrfőnök (Iszaak Dunajevszkij: Szabad szél); Az örök Török (Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös); Rumenka (Dusan Kovačević: III. Radován); Bernard (Arthur Miller: Az ügynök halála); Tégla (Weöres Sándor: Csalóka Péter); Bouton (Mihail Bulgakov: Álszentek összeesküvése); Adolf (Spiró György: Liliomfiék az Alföldön); Füles (Karinthy Frigyes: Játsszunk Micimackót); Káin (Sütő András: Káin és Ábel); Tóni (Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő); Benvolio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Halál (Sibylle Berg: Helge élete); Hlesztakov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Floridor (Lucien Hervé: Nebántsvirág); Vojnyickij (Anton Pavlovics Csehov: A Manó); Ernesto Roma (Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit); Renegát (Hubay Miklós: Elnémulás); Cirkuszigazgató (Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok); Plumpudding, borbély (Huszka Jenő–Martos Ferenc: Bob herceg); dr. Juhos Buda, rendőrőrnagy (Tasnádi István: Finito); Kölyök (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Hud (Galt Macdermot–James Rado–Gerome Ragni: Hair); Beszélő tücsök (Carlo Collodi: Pinokkió); Florimond Herve, zeneszerző (Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya); Fekete Péter (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Ibolya Ede, költő és zsurnaliszta (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Díjak, elismerések: Radó-díj, 2005. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Richtarcsík Mihály (FI)

(* 1958. júl. 22. Kassa) Népművelő, koreográfus, néptáncpedagógus. Kassán érettségizett (1977), Pozsonyban népművelési szakiskolát végzett (1979). A Csemadok KB Szőttes Népművészeti Együttes titkára (1979–1980), a Csemadok kassai járási titkárságának szakelőadója, a kassai Új Nemzedék Néptánc Együttes művészeti vezetője és koreográfusa (1982–1988), a Csemadok KB Szőttes Népművészeti Együttesének művészeti vezetője és koreográfusa (1988–1992), 1992-től napjainkig szabadúszó néptáncoktató, koreográfus. 1994–1995 között a venezuelai Gyöngyösbokréta Táncegyüttes művészeti vezetője. Néptáncot oktatott Szl.-n kívül Mo.-n, Szerbiában, Romániában, Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Csehországban, Venezuelában és az USA-ban. A hazai és külföldi amatőr együttesen kívül koreográfiákat alkotott olyan hivatásos együtteseknek mint a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Művészegyüttes, a székelyudvarhelyi Udvarhely Táncműhely vagy a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes. Több alkalommal szerepelt a Szlovák Televízió Kapura c. népművészeti műsorában is. A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség elnöke (1993–2000), 2009-től a Táncfórum elnökségi tagja. Rendszeresen foglalkozik néptáncgyűjtéssel is, valamint hazai és magyarországi néptáncversenyek zsűritagja. Évekig rendezőtársa, később főrendezője volt a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély és a zselízi Országos Népművészeti Fesztivál népművészeti műsorainak, 1987-től előadója és szervezője a Szlovákiai Magyar Országos Táncháztalálkozóknak és táncháztáboroknak. Jelenleg a kassai Thália Színház művészeti titkára. Munkásságáért a Csemadok-érem Bronz fokozatával tüntették ki (1989).