(* 1874. szept. 21. Nagyszombat, † 1950, Szovjetunió) Ügyvéd, politikus. Jogi diplomáját Budapesten szerezte. Az államfordulatelőtt Pozsonyban ügyvéd és különböző gazdasági társulások, egyesületek jogi képviselője. Csehszl. megalakulása után a pozsonyi városi képviselőtestület tagja volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, a párton belüli német tagozat vezetője; 1920-ban, 1925-ben és 1929-ben nemzetgyűlési képviselő. A párt első elnöke volt, Lelley Jenő irányvonalával szembefordulva támogatta a Magyar Nemzeti Párt-tal való együttműködést és egyesülést. A második vh. után több szlovákiai magyar politikussal együtt letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Feltehetően egy ottani lágerben halt meg.

(* 1937. aug. 6. Érsekújvár) Grafikus, illusztrátor, festő. 1957–1964 között végezte el a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. 1964 óta rendszeresen jelentek meg illusztrációi a szlovákiai magyar és részben szlovák gyermeklapokban, ill. számos tan- és mesekönyvet illusztrált. 1965–1991 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó képszerkesztője volt. Szakmai szervezetek tagja, csoportos kiállítások rendszeres résztvevője. Pozsonyban él.

(* 1873. okt. 9. Privigye, † 1959. márc. 26. Pozsony) Pedagógus és filozófiai író. A gimnáziumot Privigyén és Vácott, bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1897-től az aradi főreáliskolán tanított, 1911-től az igazgatója volt. Az 1918-as államfordulat után Csehszl.-ba repatriált, s a pozsonyi reálgimnázium igazgatója lett. A pozsonyi iskolaügyi referátus 1925-től őt bízta meg a szlovákiai magyar középiskolákban a magyar nyelv és irodalom tanításának felügyeletével. 1933-tól a Comenius Egyetem BTK-nak magyar szemináriumában szuplensi minőségben ő tartotta a magyar szakos hallgatóknak az irodalmi előadásokat szlovák nyelven heti 4-5 órában. – 1918 előtt filozófiai tanulmányokat publikált. A Filozófiai írók Tárának 26. kötetében (1913) közölt Condillac-tanulmányt ő fordította magyarra, s bevezetőt írt hozzá. Az Athenaeum folyóiratban megjelent írásai közül a Malebranche helye a filozófiai fejlődés folyamatában c. tanulmánya figyelemre méltó. 1918 után ped. tanulmányokat írt a szlovák szaksajtóba, s két tankönyvet (Psichológia, 1924; Retorika, 1925) készített a magyar középiskolák számára.

(* 1930. nov. 19. Nyitraegerszeg, † 1999. Pozsony) Operaénekes. 1948-ban Nyitrán kereskedelmi érettségit tett. Ezt követően hivatalnok, majd tíz évig a Szlovák Népművészeti Egyesület szólistája, 1959-ben a pozsonyi Új Színpad operett-társulatának énekese. A pozsonyi Szépművészeti Főiskolán 1968-ban végzett ének szakot. Európa több színpadán fellépett. Számos rádió-, tévé- és hanglemezfelvételt készített.

(* 1871. dec. 30. Baka, † 1941. ápr. 12. Pozsony) Publicista, lapszerkesztő, író. Pozsonyban jogot végzett. 1918-ban Pozsony vármegye kormánybiztosa. A két vh. között a szabadkőműves Filantropia jótékonysági egyesület igazgatója, 1936-tól a Magyar Újság szerkesztője volt. Vezető tagja volt az Uránia tudományos egyesületnek, 1927-ben megalapította Somorján a Csallóközi Múzeumot. Elbeszéléseket írt. 2006-ban szülőfalujában emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Távoli hangok (elb., 1935); Mesél a szülőföldem (anekdoták, történetek, 1940).

(* 1874. nov. 3. Gárdospuszta, † 1949. nov. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista, szakíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait követően Pozsonyban volt ügyvéd. 1892–1893-ban Kossuth rokonaként rövid ideig Turinban (Torino) élt a magyar államférfi mellett. 1905-től két cikluson át a függetlenségi párt képviselőjeként a füleki választókerületet képviselte az országgyűlésben. Az államfordulatot követően Pozsonyban maradt, ahol meghatározó szerepet játszott a város kulturális életében. A Kisgazdapárt (Magyar Nemzeti Párt) egyik alapítója volt. 1925 és 1939 között a pozsonyi Toldy Kör elnöke, 1925-től a Magyar Nemzeti Párt egyik alelnöke volt, noha az országos szintű politkától továbbra is távol tartotta magát. 1939-ben Budapestre költözött. Kiváló hegymászó (1918–1927 a Magyar Hegymászók Egyesületének első elnöke), ill. kora egyik legjobb alpinisztikai szakírója volt. Útikönyveket is írt; jelentősek visszaemlékezései. – Fm. Úttalan utakon (útirajz, 1903); Sasfészek (r., 1906); Álmatlan éjszakák (elb., 1926); Magyar porszemek (elb., 1928); Hangok a távolból (v., 1935); Húsz esztendő Pozsonyban (visszaemlékezés, 1939, 2000); Egy század legendái (reg., 1939, 2003); Félszáz névtelen magyar (elb., 1940).

(* 1891. márc. 21. Po­zsony, † 1960. ápr. 9. Szeged [Mo.]) Festő, grafikus, ipari tervező. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914–1918-ban katona volt. 1918–1949 között Pozsonyban élt, majd Szegeden működött, mint pedagógus. Üvegterveivel nemzetközi sikereket ért el. Az 1930-as évek közepén művészeti magániskolát nyitott. Fm: Vál. e. k.: 1937: Pozsony; 1957, 1960: Szeged.

(* 1963. szept. 9. Pozsony) Műépítész. 1986-ban fejezte be tanulmányait a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Műépítészeti Karán. 1987–1990 között pozsonyi állami tervezőirodákban dolgozott, 1990-ben társalapítója volt az A–plus tervezőirodának Pozsonyban, 1997-től a somorjai ARCHSTUDIO BOBEK – JÁVORKA társtulajdonosa. Fm: Válogatott épületek: 1992: Cserkészek háza (Dunaszerdahely); 1994: Somorja főterének rendezése; 1998: Olasz hadifoglyok emlékhelye (Somorja); 2001: GLOBAL EXPRESS – iroda és nagyraktár (Pozsony); 2003: a Magyar Koalíció Pártjának székháza (Pozsony); 2002: Fórum Kisebbségkutató Intézet, ráépítés (Somorja); 2003: Bőrgyógyászati Klinika (Somorja); 2004: BILLA, Logisztikai központ (Szenc).

(* 1898. jún. 11. Pozsony, † 1956. febr. 20. Pozsony) Újságíró, szerkesztő. 1920-tól baloldali szlovákiai magyar folyóiratokban (pl. Tűz, Munkásújság, A Reggel, Csehszlovákiai Népszava), 1948-tól az Új Szóban, ill. a Fáklyában publikált. 1929-ben alapítója, majd évekig titkára volt a pozsonyi Munkásakadémiának.

(* 1888. márc. 31. Parnó (Parchovany), † 1956. Bécs [Ausztria]) Nyelvész, tanár, politikus, író, szótáríró. 1919–1935 között a kassai magyar gimnázium tanára volt, ezt követően Pozsonyban tanított (1938-ig). 1939–1945-ben Pozsonyban, 1945-től Bécsben élt. Andrej Hlinka Szlovák Néppártja tagjaként 1925–1927-ben parlamenti képviselő volt. 1935-ben átlépett az Agrárpártba, 1939 után együttműködött a Horthy-rendszerrel. – Fm. Magyar–szlovák szótár (1933); Szlovák–magyar szótár (1937); Pókhálóban (reg., 1956, 2007).

(* 1887. okt. 12. Szatmárnémeti [Románia], † 1980. márc. 20. Tel-Aviv [Izrael]) Író, újságíró. Az 1918–1919-es magyarországi forradalmak résztvevője, ezek bukása után, 1920-tól emigrációban élt, többek közt Pozsonyban is megfordult, ahol 1933-ban telepedett le, és a Magyar Újság szerkesztője lett. 1938 végén Londonba emigrált, 1945-ben Izraelbe költözött. Néhány színdarabját a szlovákiai magyar színtársulatok is sikerrel játszották. – Fm: A király aludni akar (elb., 1917); Dr. Hulla (elb., 1926); Ikongo nem hal meg (r., 1936); Kőtojásból kőmadár (mesék, 1937); Gödölyét, gödölyét (mesék, 1937); Zsidó legendárium (r. tetralógia, 1953–1956); Ne félj, szolgám, Jákob (két r., 2003).

(* 1881. márc. 18. Mohol, † ?) Bankár, közgazdász, író. A gimnáziumot Szegeden, a felső kereskedelmi iskolát Budapesten végezte. 1910-ben a pozsonyi Nyugatmagyarországi Bank alkalmazottja lett; az 1918-as államfordulat után is Pozsonyban maradt, magas beosztásokban működött a Duna Bankban. – A közgazdasági és pénzügyi sajtóban már 1918 előtt publikált, akkor és később könyve is megjelent. A Masaryk Akadémia tud. osztályának tagja volt. A Kazinczy Társaság és a Prágai Magyar Hírlap által 1931-ben szervezett nagyméretű ir. és tud. pályázaton „Kadosa Pál-díj” (5000 korona) is szerepelt. – Fm. A kultúra hatása a kereskedelemre (pályamunka Beck Józseffel együtt, 1906); Áralakulás, árképződmény (1935).

(* 1978. nov. 2. Szímő, † 2003. jan. 15. Pozsony) Költő, performer. Magyar–politológia szakot végzett Nyitrán (2002). Performerként többször szerepelt a Transart Communication fesztiválon. – Fm. Rozsdát jövendölve (v., 2000); Öntörvény(alkotás) (prózai írások, 2003); Összegyűjtött művei (2007).

(* 1921. jan. 31. Nagykürtös, † 1996. szept. 16. Pozsony) Műfordító, szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1939). 1953–1961-ben kiadói szerkesztő, 1962–1981 között lapszerkesztő (Csehszlovákiai Sport, ill. Sportvilág; Nemzeti Bizottságok). Cseh és szlovák írók műveit fordította magyarra.

(* 1892. okt. 5. Máramarossziget, † 1941. jún. ? Pancsova) Kritikus. Budapesten érettségizett, s egy ideig az ottani bölcsészkarnak is hallgatója volt. A Hétben vált ismertté, ahol 1914 és 1919 között számos kritikája jelent meg. 1920 máj.-ban Csehszl.-ba jött, s Pozsonyban telepedett le. Kritikusként több lapnak (Kassai Napló, Magyar Újság, Magyar Minerva, A Reggel stb.) volt a munkatársa. A 30-as évek elején Jugoszláviába távozott, ahol főleg a Kalangyába írt. De a Magyar Minervában rendszeresen publikált. 1936-tól Belgrádban élt, s 1941 ápr.-ban családostul eltűnt. – Fm. Idegen portrék (1917); Levelek Szirmai Károlyhoz (1975).

(* 1864. aug. 8. Károlyháza, † 1948. febr. 2. Pozsony) Publicista, történész. Bátorkeszin nevelkedett; iskolái elvégzése után, húszéves korában került Pozsonyba, 1894–1924 között a város főszámvevője. Nyugdíjazása után, 1924-től Pozsony és környéke művészettörténeti és történeti emlékeivel foglalkozott; helybeli magyar és német lapokban publikált. – Fm. Pozsony a XVII. században (monográfia, folytatásokban a Híradóban 1927-ben); A pozsonyi vár és váralja (1933).

(* 1964. júl. 17. Salgótarján [Mo.]) Művészettörténész. 1982–1987-ben végezte tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem művészettörténet–esztétika szakán. 1987–1988-ban a szentendrei Ferenczy Múzeum munkatársa. 1988–1991-ben az MTA ösztöndíjasaként a pozsonyi SZTA Művészettörténeti Intézetében Mednyánszky-kutatásokat folytatott. 1997-től a Pozsonyi Városi Galéria kurátora. 2001–2005 között a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetének igazgatóhelyettese. 2006 jan.-jától a Pozsonyi Városi Galéria főkurátora. Számos kiállítást rendezett, fő kutatási területe a 19. és 20. sz. fordulója, ill. a két vh. közötti időszak művészetének története Közép-Európában. 1998-ban Martin Benka-díjat kapott.

(* 1884. aug. 23. Somorja, † 1951. jún. 2. Somorja) Költő, jogász. A kereskedelmi akadémia elvégzése után 1902-től 1945-ig a pozsonyi városháza hivatalnoka. Közben jogot végzett (1935) a pécsi egyetemen. – Fm. Rohan az élet (v., 1927); Kacagj Bajazzo! (v., 1932); Hozsánna néked (v., 1940).

(* 1935. márc. 27. Pozsony, † 1996. ápr. 15. Pozsony) Drámaíró, dramaturg, rendező. Pozsonyban érettségizett (1953), ugyanitt végezte el a Szépművészeti Akadémia dramaturgiai szakát (1959). Ezt követően rövid ideig a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja és rendezője, majd 1959–1979 között a Szlovák Rádió magyar adásának dramaturgja és rendezője. 1980–1987-ben a kulturális minisztérium osztályvezetője, 1987–1989-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója. A Vad áradás és a Végzetes út c. drámájából tévéfilm készült. – Fm. Vad áradás (drámák, 1985).

(* 1940. nov. 27. Pozsony, † 2003. jan. 19. Pozsony) Szovák költő, műfordító, ifjúsági író, szerkesztő. Középiskoláit 1954–57-ben Szencen, főiskolai tanulmányait 1957–62-ben Pozsonyban végezte. 1962-ben matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerez, s utána hosszú évekig matematika szakos középiskolai tanár. 1980–86-ban a Slovenský spisovateľ könyvkiadó szerkesztője, majd 1986–89-ben a Mladé letá ifjúsági kiadó főszerkesztője, aztán megint középiskolai tanár. – E. B. Lukáč, Ján Smrek és Valentín Beniak után ő a magyar költészet legavatottabb és legtermékenyebb szlovák tolmácsolója. Önálló kötetekkel mutatta be a szlovák olvasóközönségnek Kassák Lajost, Weöres Sándort, Babits Mihályt, Illyés Gyulát, Tóth Árpádot, Nagy Lászlót, Veres Miklóst. Társfordítója volt a Mužný vek (Férfikor, 1980) és a Doporučené listy (Ajánlott levelek, 1981) c. szlovák nyelvű magyar versantológiáknak.

(* 1902. Léva, † 1977. nov. 10. Pozsony) Író, tanító. A tanítóképzőt Pápán végezte, 1945-ig Nagysallón, később Oroszvárott tanított. A Szlovák Rádió magyar adásának külső munkatársaként mint Bálint bátyó vált ismertté. Meséket, karcolatokat, színműveket is írt. – Fm. A kis Jézus bojtárkája (mesék, 1937); Dalol a Tátra (karcolatok, 1957); Éles Marika menyasszonyi fátyla (színmű, 1957); A megszállott (r., 1959).