(* 1936. nov. 25.  Nádszeg) Katonatiszt, gyógyszerész, természetgyógyász. Galántán érettségizett (1956). Rózsahegyen egészségügyi tiszti iskolát végzett (1958). 1958–1971-ben katonatiszt (alezredes). Közben a pozsonyi Komenský Egyetemen elvégezte a gyógyszerészeti szakot (1969). 1971-től Komáromban gyógyszerész. Az 1970-es évektől foglalkozik természetgyógyászattal, számos cikke jelent meg, s gyakran tart előadásokat e tárgyban.

(* 1943. febr. 08. Losonc) Műfordító, író. Füleken érettségizett (1966), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán matematika–képzőművészet szakot (1966–1967 között), a pozsonyi Komenský Egyetemen magyar–német szakot hallgatott (1968–1971). Ritkán publikál, elsősorban műfordítóként tevékeny (többek között Peter Jaroš, Jozef Kot, Božena Němcová, Ľubomír Feldek műveit fordította). 1991-ben Madách Imre-díjat kapott.

(* 1931. jún. 9. Prága, † 2017. nov. 29., Pozsony) Irodalomtörténész. A prágai Károly Egyetem BTK-án magyar–cseh szakot végzett (1955). 1955–1993 között a pozsonyi Komenský Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense (1977). Az irodalomtudomány kandidátusa (1966). Recenziókat, irodalomtörténeti tanulmányokat, tankönyveket publikált. – Fm. Lajos Kassák. Vývojové problémy a tendencie maďarskej avantgardy (mon., 1973); Folyamatos múlt (tan., 1981); Irodalmi hármaskötésben (tan., kritikák, 1990).

(* 1939. máj. 9. Budapest) Újságíró, műfordító. 1960–1981-ig a Szabad Földműves, az Új Szó, majd a Družstevné noviny magyar mellékletének szerkesztője. 1981-től rokkantnyugdíjas. Főleg cseh szép- és ismeretterjesztő irodalmat fordít.

(* 1896. nov. 10. Csallóközcsütörtök, † 1966. ápr. 29. Pozsony) Munkás, pártfunkcionárius. 1919-ben a magyar vörös hadsereg tagja volt. A CSKP jelöltjeként a pozsonyi városi tanács tagja volt. A Munkás és a Magyar Nap c. lapokban publikált. A második vh. idején az illegális kommunista pártban tevékenykedett. 1940-ben letartóztatták, és munkatáborba hurcolták. 1945 után különféle pártfunkciókban tevékenykedett; 1949-től 1951-ig a SZLKP KB tagja volt. A Magyar Bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a Csemadok megalapításában.

(* 1888. jan. 31. Munkács [Ukrajna], † 1984. aug. 15. Budapest [Mo.]) Író, tanár, újságíró. Szatmáron végzett tanítóképzőt (1907), majd különböző állomáshelyek után Ungvárra került, ahol azonban az államfordulat után 1919-ben a csehszlovák hatóságok állásából elbocsátották. 1920-ban létrehozta s 1938-ig szerkesztette a Kárpáti Magyar Hírlapot (egyidejűleg a Prágai Magyar Hírlapot is tudósította). 1939–1945 között tanfelügyelő. 1945 után Mo.-n, 1947-től Budapesten élt, s felhagyott az írással. – Fm. A rongyszedő (elb., 1921); Furcsa emberek (elb., 1924); A könyvnyitó asszony (r., 1926); A szomorú ember (r., 1928); Hangyaboly (r., 1934); A bányarém (r., 1933); A gép (r., 1934).

(* 1977. jan. 5. Szepsi) Országúti kerékpáros. Élsportolóként többek között a kassai VŠ, a ZŤS Dubnica, a Dukla Trenčín és a Ferencváros csapatában versenyzett. Két alkalommal is győzött a Tour de Hongrie-n, s a Gemenc Nagydíjat is kétszer nyerte el.

(* 1891. jan. 5. Igrici [Mo.], † 1978. aug. 11. Budapest [Mo.]) Ref. teológus, író, publicista. A gimnáziumot Miskolcon, a ref. teológiát Sárospatakon végezte. 1915–1917-ben Losoncon volt hitoktató, 1920–1931-ben ismét Losoncon élt, majd visszatért Magyarországra. Fm: A magyar kálvinizmus útja (tan., 1927); Siralmak könyve (elb., 1928); Az elsikkadt hegyibeszéd (tan., 1932); Diák a századfordulón (önéletrajzi r., 1965).

(* 1974. nov. 7. Érsekújvár) Műépítész. 1993-ban érettségizett az Építőipari Szakközépiskolában Ógyallán, 2000-ben végzett a Szlovák Műszaki Egyetem Műépítészeti Karán Pozsonyban. 1998-ban elnyerte a Kós Károly ösztöndíjat, és magyarországi tervezőirodákban dolgozott (1997–1998: Dévényi és tsa, Pécs; 1998: É-11, Esztergom; 1999–2000: Karácsony Tamás, Esztergom). 2001-től mint önálló tervező működik Szőgyénben, 2005-ben saját tervezőirodát létesített. – Fm. Fontosabb épületei: 2002: faluudvar és szabadtéri színpad (Kisújfalu), Kupola (Párkány); 2004: Platán Panzió (Nyárad); 2006–2007: WELYA udvarház (Párkány).

(* 1932. szept. 19. Rozsnyó) Zoológus, ornitológus, muzeológus, szakíró. 1952-ben a komáromi gimnáziumban érettségizett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán 1957-ben biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1958-tól a zsolnai Vágvölgyi Múzeum zoológusaként dolgozott. 1972-ben a Comenius Egyetemen zoológiából doktorált. 1974-től 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig a SZTA óhegyi Kutató Állomásának munkatársavolt. 1994-től Ógyallán él. Elsősorban apró emlősökkel, parazitológiával és madarak megfigyelésével foglalkozik. A Komáromi járásban több természetvédelmi terület kialakítását kezdeményezte (keszegfalui Kissziget, bősi Rétisas-sziget, pati Hévíz, Csicsói holtág). Több kiadvány szerkesztésében és összeállításában közreműködött. Tudományos dolgozatai a szlovákiai Ochrana prírody, Pamiatky a príroda, a magyarországi Aquila és más folyóiratokban, valamint évkönyvekben, konferenciakötetekben jelennek meg. A pozsonyi A Hétben 1990-ben sorozatot közölt Szl. védett madarairól.

(* 1951. júl. 29. Szi­mő) Néprajzkutató. A nagysurányi Közgazdasági Szakközépiskolában érett­ségizett (1970); a budapesti ELTE-en néprajz–történelem szakos oklevelet szerzett (1978), ugyanott doktorált (1990; PhD: 2001). Egyetemi tanulmányai befejeztével a kaposvári Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának néprajzosa, muzeológusa; 1991-től ugyanott a megyei múzeum igazgatóhelyettese. Elsősorban folklorisztikával foglalkozik. További könyvei, tanulmányai, cikkei földrajzilag főleg a somogyi térséghez kötődnek. – Fm. Életmódvizsgálatok a Vág völgyében. Szimő (tan., 1993).

(* 1915. okt. 7. Mezőlak [Mo.], † 2008. jan. 16. Budapest [Mo.]) Ref. lelkész, könyvtáros, irodalomtörténész, művészeti író. 1937–1957 között Sárváron, ill. Pétfürdőn ref. lelkész. Két társával 1941-ben Budapesten létrehozta a Misztótfalusi Könyvkiadót, 1946-tól 1948-ig pedig a Misztótfalusi Könyvkiadó Szövetkezetet igazgatta. 1945-ben parasztpárti nemzetgyűlési képviselő volt. 1962 után könyvtáros, 1971-től a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár főkönyvtárosa. 1960-ban megalapította a Magyar Bibliofil Társaságot. 1973–1986 között létrehozta a budapesti Művészetbarátok Egyesületét, elnöke volt a Herman Ottó Társaságnak, ill. a Szenczi Molnár Társaságnak. Jeles műgyűjtő. Művészettörténészként a szlovákiai magyar képzőművészet is érdeklődése körébe tartozott. Főbb díjai, kitüntetései: A Magyar Köztársaság Csillagrendje (1991); Táncsics Mihály-díj (1996). – Fm. Lőrincz Gyula (kismon., 1971); Magyar képzőművészet Szlovákiában 1920 után (1978); Tallós-Prohászka István (mon., 1979); Staudt-Csengeli Mihály művészetéről (tan., 1986). – Ir. Hartyányi István: Szíj Rezső. Bibliográfia (1994).

(* 1914. jún. 26. Pozsony, † 1991. aug. 10. Nagytapolcsány) Vadászíró, tanár. 1936–1945-ben a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 1946-tól a tapolcsányi szlovák gimnáziumban francia, német, angol és latin nyelvet tanított. Szlovák–német vadászati szótárt is szerkesztett (1968). – Fm. Boldog vadászévek (emlékezések, 1980).

(* 1954. szept. 3. Vízkelet) Újságíró. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolában érettségizett (1973), a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet (1988). Előbb a Pravda Kiadóvállalat nyomdásza (1974), majd Érsekújváron gépszedő és tördelő (1977–1988). A galántai Győzelmes Út felelős szerkesztője (1988–1989), később az Új Szó gazdasági rovatának szerkesztője (1989–2001). Jelenleg a Jó Gazda főszerkesztője. (2001–).

(* 1879. jún. 5. Eperjes, † 1963. márc. 18. Eperjes) Festő. 1899–1904 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Eperjesen élt, középiskolai tanár volt. Munkássága gerincét a kelet-szlovákiai városrészleteket, műemlékeket ábrázoló impresszionisztikus akvarellek képezik.

(* 1935. dec. 02.) Agrármérnök, egyetemi oktató. 1963-ban a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet. 1975–2002-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola (jelenleg Agrártudományi Egyetem) docense. Mezőgazdasági projekteket készített, középiskolai tankönyveket írt. Megkapta a nyitrai Agrártudományi Egyetem Emlékérmét.

(* 1904. nov. 24. Kassa, † 1989. aug. 2. Budapest [Mo.]) Költő. Kassán érettségizett (1922), Budapesten szerzett orvosi diplomát (1929), ahol 1941-ben telepedett le. Orvostudományi cikkeket is publikált. – Fm. Zokogások (v., 1923); Kormozott lámpással (v., 1927); Szent pokol (v., 1928); Nincs kenyér (v., 1936); A fényrács mágiája (v., 1980); Hernád parti himnuszok (v., 1985).

(* 1924. máj. 10. Pozsony) Autodidakta festő.. Tanulmányait szülővárosában kezdte, 1943-ban Szencen érettségizett, 1949-ben Pozsonyban fogász szakvizsgát tett. Az 1952-ben alakult komáromi Harmos-körben tanult rajzolni, később is több képzőművészeti tanfolyamon, ill. alkotótáborban vett részt. 1967-től csoportos kiállítások rendszeres résztvevője. 1975-től önálló kiállításokat is rendez, kiállított Angliában, Svédországban, Németországban; 2004-ben Komáromban életmű-kiállítását rendezték meg. Főleg tájképeket fest. Komáromban él.

(* 1883. jún. 4. Sándorfa, † 1944. Auschwitz) Műépítész. Tanulmányait a budapesti Műszaki Egyetemen végezte, utána Budapesten dolgozott. 1924-ben ®Weinwurm Frigyessel közös tervezőirodát nyitott Pozsonyban, amely 1938-ig működött. Munkássága azonos Weinwurm Frigyesével. – Ir. Kubička Kucsera Klára: Elfeledett nevek, ismeretlen épületek. Kisebbségi építészek a két vh. közötti szlovákiai építészetben. Limes 1999/2.

(* 1895. okt. 9. Nyitra, † 1949. ? Nyitra) Publicista, sportember. Budapesten végezte tanulmányait. Földbirtokos volt, a csehszlovák agyaggalamblövő válogatott tagja és a Nyitrai Atlétikai Club elnöke. Verseket és gazdasági témájú cikkeket is írt. 1945 után Trenčianskyra változtatta a nevét. – Fm. Megyek az utamon (v.m 1930).

(* 1894. aug. 6. Kassa, † 1984. ? Halle an der Salle [Németország]) Művészettörténész, festő, restaurátor. Pozsonyban érettségizett. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett, majd Budapesten, ill. Bécsben folytatott régészeti és művészeti tanulmányokat, 1921–1928 között a pozsonyi városi múzeum művészettörténésze, főleg a pozsonyi barokk művészet foglalkoztatta. Később férjhez ment Fritz Leweke templomfestőhoz; Halléba költöztek, ahol főleg restaurátorként működött.