Turczel Lajos (GJ)

(* 1917. szept. 2. Ipolyszalka, † 2007. szept. 26., Érsekújvár) Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. Érsekújvárott érettségizett (1938); a budapesti Pázmány Péter Egyetemen szerzett jogi oklevelet (1942). 1942–1945-ben katona, majd 1947-ig hadifogoly. Hazatérése után 1951–1954-ben a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium tanára, majd igazgatója volt, s miután 1954-ben levelező tagozaton elvégezte a pozsonyi Pedagógiai Főiskolát, 1954–1959-ben már ennek oktatója lett. Ezt követően nyugdíjba vonulásáig (1987) a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, docense, 1962–1975 között vezetője. Kritikái, cikkei, irodalomtörténeti tanulmányai az 1950-es évektől jelentek meg. Egyetemi jegyzeteket írt, irodalmi antológiákat is szerkesztett (pl. Örökség. Válogatás az első köztársaság magyar novelláiból, 1968; Az éhség legendája. Csehszlovákiai magyar valóságirodalom a két vh. között, 1975; Szlovenszkói vásár. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918–1945, 1980; Szép Angéla háza. Csehszlovákiai magyar kisregények 1918–1945, 1984; Ének az éjben. Szlovákiai magyar írók 1939–1945, 1986 stb.). Legfőbb kutatási területe a két vh. közötti csehszlovákiai magyar irodalom és szellemi-kulturális élet. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968, 1978); A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988); Fábry Zoltán-díj (1988); Bethlen Gábor-díj (1989); A Szlovák Köztársaság Elnöki Ezüstérme (1991); A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996); Magyar Örökség Díj (1998); Nyitott Európáért Díj (2001); A Magyar Köztársaság Csillagrendje (2002); Pribina-kereszt (2003); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2007); Arany János-díj (2007). 2008-ban szülőfalujában leleplezték a síremlékét, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága pedig róla elnevezett díjat alapított. – Fm. Írások mérlegen (kritikák, 1958); Írás és szolgálat (tan., 1965); Két kor mezsgyéjén (mon., 1967, 1983, 2007); Portrék és fejlődésképek (tan., 1977); Hiányzó fejezetek (tan., 1982); Tanulmányok és emlékezések (tan., 1987); Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 (mon., 1992); Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára (tan., 1995, 2002); Arcképek és emlékezések (tan., 1997); Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások (tan., 1997). – Ir. Szeberényi Zoltán: T. L. (mon., 2002); Emlékkönyv Turczel Lajos 90. születésnapjára (2007); Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2007/3.

Vadkerty Katalin (ST)

(* 1928. ápr. 21. Érsekújvár) Történész. Kisvárdán érettségizett (1946), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történészi oklevelet (1955); 1963 óta a történettudomány kandidátusa. 1953–1958-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskola oktatója, rövid ideig a Dolgozó Nő kulturális rovatának szerkesztője. 1960–1987 között az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe: a 19. századi és az 1867 utáni Mo. gazdaságtörténete; 1990-től a szlovákiai magyarság 1945–1948 közötti üldöztetésének története. Főbb díjai, kitüntetései: Fábry Zoltán-díj (1996), Dominik Tatarka-díj (2003), Bethlen Gábor-díj (2003); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008). – Fm. Dejiny cukrovarníckeho priemyslu a pestovania cukrovej repy na Slovensku 1800–1918 (tan., 1965); A reszlovakizáció (tan., 1993); A deportálások (tan., 1996); A belső telepítések és a lakosságcsere (tan., 1999); A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti történetéről (az előző három kötet együttes kiadása, 2001; ugyanez szlovákul is: Maďarská otázka v Československu 1945–1948, 2002).

Veszprémi Ferenc (csa)

(* 1949. január 4. Érsekújvár) Pedagógus, karnagy, zongorista. Gimnáziumi évei alatt egy Kodály-tanítványnál, Váry Máriánál tanult zongorázni, és 1967-ben felvételt nyert a Nyitrai Pedagógiai Karra, ahol folytatta zenei tanulmányait. Az Az államvizsga után (1971) több zeneiskolában zongorajátékot tanított, majd a zsitvabesenyői alapiskola pedagógusa lett. Citerazenekart alapított, majd női kart a helyi Csemadok keretén belül. Tagjai lett a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. 5 éven keresztül vezényelte az érsekújvári Csemadok vegyes karát. Angliában és Ausztriában játszott kávéházakban, majd folyami luxushajókon zongoristaként bejárta Hollandiát, Németországot, Svájcot,  Franciaországot. Jelenleg a Melody-kvartett vezetője.