Bandor Éva (FI)

(* 1971. szept. 6. Párkány) Színész. Zselizen érettségizett 1989-ben. 1990-től a Kassai Thália Színház, 1991-től a Komáromi Jókai Színház színésze. 1992–1996 között Pozsonyban színészdiplomát szerzett, majd a Kassai Thália Színházhoz, 2001-ben pedig a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött. Több helyütt vendégszerepelt Mo.-n. Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján 1996-ban különdíjat, 1998-ban és 2003-ban kiváló alakítás díjat nyert, 2004-től Jászai Mari-díjas. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Lány (Leonard Gershe: A pillangók szabadok); Donna Elvira (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Yvonne (Witold Gombrovicz: Yvonne, burgundi hercegnő); Zilia Duca (Heltai Jenő: A néma Levente); Arabella (Sütő András: Káin és Ábel). Komáromi Jókai Színház: Izidóra (Katona József: Bánk bán); Marcsa (Bakony Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Ördög (Molnár Ferenc: Az ördög); Ankica (Ivan Kušan:Galócza); Heléna (William Shakespeare: Álom); Skibinska (Spiró György: Az imposztor); Mása (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Agafja Tyihonovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Mária Magdolna (Michel de Ghelderode: Barrabás); Lichtensteini Eleonóra (Szomory Dezső: II. József); Lady Milford (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Helga (Arthur Miller: Kanyargó időben); Morton Mama (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Sárkányné (Molnár Ferenc: A doktor úr); Nő (Jon Fosse: Őszi álom); Gondos Eszter (Tamási Áron: Énekes madár); Mása (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Dorina, házi riszacica (Vajda Katalin–Fábri Péter–Valló Péter: Anconai szerelmesek); A revü színház görlje (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Jolika (Spiró György: Príma környék); Riečanné (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Rácz Mariska, a titkárnők titkárnője (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel). – Vendégjátékok: Jászai Mari Színház, Tatabánya. Merlin Színház, Budapest. – Film-TV: Jókai Mór: Gazdag szegények (színházi közvetítés); Sütő András: Káin és Ábel (színházi felvétel); Az elsőszülött (magyar kisjátékfilm, r.: Dombrovszky Linda); Mínusz (magyar kisjátékfilm, r.: Mátyássy Áron); A keringő (tévéjáték, r.: Fazekas Bence); 66 seasons, dokumentumfilm, r.: Kerekes Péter). – Díjak: V. Nemzetközi Pekingi Filmfesztivál, Tiantan-díj, legjobb női mellékszereplő (2015); a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza egyéni díja, Kisvárda (2011); Jászai Mari-díj (2004); a Határontúli Magyar Színházak XV. Fesztiváljának Különdíja, Kisvárda (2003); Kisvárda város Önkormányzata különdíja, Kisvárda (1997); a Határon Túli Magyarok Hivatala díja, Kisvárda (1996). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku. (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998).

Barta Gyula (SZM)

(* 1922. nov. 23. Párkány, † 2008. szept. 11., Pozsony) Festő. Gimnáziumi tanulmányait Érsekújvárban, Esztergomban és Dunaszerdahelyen végezte. 1941–1942 között Gallé Tibor képzőművészeti iskoláját látogatta. 1949–1950-ben a pozsonyi Műszaki Főiskola képzőművészeti osztályának hallgatója, 1950–1952-ben a pozsonyi képzőművészeti Főiskola diákja volt. 1975-ben Cyprián Majerník-díjjal tüntették ki, 1989-ben Érdemes művész, 2003-ban megkapta a Posonium Művészeti Díjat. Pályafutása során több mint száz murális munkát készített, többnyire társszerzőkkel (Karol Drexler, Szabó Sándor). Grafikával és könyvillusztrációval is foglalkozott. 2007-ben életművét bemutató album jelent meg.

Bernáth Tamás (SZM)

(* 1975. ápr. 20. Párkány) Színész. Az általános iskolát szülővárosában végezte, itt is érettségizett (1993). Gór Nagy Mária Színi Tanodájában tanult Budapesten. – Főbb színházi szerepei: Švejk (Gágyor Péter: Isten veled, Monarchia); Baradlay Jenő (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Grísa (Dobozy Imre: Tizedes meg a többiek); Valér (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Miska (Móricz Zsigmond: Kismadár); Pista csendőr (Rideg Sándor: Indul a bakterház); Strack (Peter Shaffer: Amadeus); Lysander (William Shakespeare: Álom); Damse (Spiró György: Az imposztor); Planche (Alexander Dumas: Három a testőr); Favágó (Federico García Lorca: Vérnász); Fiú (Ghymes mesekoncert: Csak a világ végire…); Patikus (Jean-Baptiste Molière: Gömböc úr); Fred (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Juki (Szép Ernő: Patika); James (Martin McDonagh: Macskabaj);Lengyel (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Ceglédi Pál (Gárdonyi Géza: A bor); Tudor (Grimm-testvérek–Albert Péter–Barabás Árpád–Lőrinczy Attila: Hófehérke meg a törpék); Hinz (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Közreműködő (Kálmán Imre–Stein Leó–Jenbach Béla–Gábor Andor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő); Napóleon (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Szatír (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Boszorkány, Bakkecske (Tamási Áron: Énekes madár); Király, Apasárkány, 1. kőtörő, Cölöpverő (Csukás István–Bergendy István: Süsü, a sárkány); Antonio, tengerészkapitány (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Bernát nagybácsi (Pjotr Iljics Csajkovszkij: Diótörő); lászló (Vaszary Gábor–Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik); Török (Ladislav Ballek–Ondrej Šulaj: A hentessegéd); Ipiapacs / Felsőpáhoczy Bendegúz (Faragó Zsuzsa–Laboda Kornél–Zombola Péter: Szegény Dzsoni és Árnika); Gedi, szolgalegény/ Gügye (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Zsidó, Decius segédtisztje (Székely János: Caligula helytartója); Ivan spekin, postamester (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Marollier, hadnagy (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Vendégjátékok: József Attila Színház: Chicago; Budapest, te csodás; Vörösmarty Színház, Székesfehérvár: Grease; Hair; Madách Színház: Stuart Mária; Budaörsi Játékszín: Robinson és Péntek – Film, TV: Família Kft. – Ir. Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Burián László (ST)

(* 1922. aug. 19. Szenc, † 2014. ápr. 22., Párkány) Kat. pap. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a komáromi bencés gimnáziumban folytatta, az érettségit az esztergomi kisszemináriumban tette le, ahol a középiskola utolsó két évét végezte. Az esztergomi nagyszemináriumban készült a papi hivatásra, de 1945-ben Mindszenty József hercegprímás kérésére visszatért Csehszl.-ba és 1946-ban a pozsonyi Szent Márton székesegyházban szentelték pappá. Papi pályáját Nyitrakoroson (Krušovce) kezdte, majd 1947-ben úgy határozott, hogy követi a csehországi kényszermunkára hurcolt magyar híveket, és egy éven át lelki vigaszt nyújtott nekik és misézett. A cseh hatóságok azonban tevékenységét nemkívánatosnak minősítették és kiutasították. A kommunista puccsot követően 1951-ben koholt vádak alapján kétévi szabadságvesztésre ítélték, amelyet a lipótvári és az illavai börtönben töltött le. Szabadulását követően évekig nem végezhette lelkipásztori szolgálatát és fizikai munkásként dolgozott Lónyabányán (Lovinobaňa), majd a pozsonyi Gumon gyárban. Életének utolsó évtizedeiben Ebeden, Párkányban, Nánán és Kőhídgyarmaton is misézett. 1990 után több kitüntetést és díjat vehetett át: Pro probitate (2000); Esterházy Emlékérem (2005); Magyar Köztársasági Aranyérdemkereszt (2006); Václav Benda-díj (2011). – Ir. Csicsay Alajos: Hiszek a szeretet végső győzelmében. Lilium Aurum, 2012.

Csicsay Alajos (ST)

(* 1938. ápr. 8. Csiliznyárad) Pedagógus, író, szakíró. A pozsonyi Pedagógiai Iskolában érettségizett (1958), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán kémia – biológia – munkára nevelés szakon szerzett tanári oklevelet (1964). 1958–1999 között magyar tanítási nyelvű általános iskolákban tanított, 1971–1991 között Párkányban iskolaigazgató volt. Cikkei, elbeszélései az 1970-es évektől jelennek meg. Több művelődési és szakmai szervezet vezetőségében is részt vett, 1996–2002-ben a Katedra Társaság elnöke volt. 1996-ban és 2002-ben Katedra-díjat, 2007-ben Felvidéki Magyar Pedagógus-díjat kapott. – Fm. X-ék a hetediken (elb., 1987); Vendég a csodakönyvben (mesék, 1996); Királyok, fejedelmek, kormányzók (képes történelmi olvasókönyv, 1996, 2000, 2003); Embernevelők (interjúk pedagógusokkal, 1999); Iskolatörténet (a szlovákiai kisebbségi iskolákról, 2002); Hajnali álom (elb., 2003); A tündérek titka (mesék, 2004); Mérföldkövek ködben (Pathó Károly életrajza, 2006).

Ferienčík Ági (csa)

(* 1958. júl. 14. Párkány) Zongora- és csembalóművész, énektanár. Az alapiskolát Párkányban végezte. Innen a Pozsonyi Konzervatóriumba került (1973−1979). A Szlovák Népművészeti Együttesben korrepetált (1979−1992). 1992-ben az Ifjú Szívek mellett alakult Gaudium együttes művészeti vezetője. A brünni Masaryk Egyetem Bölcsészeti Karán Shalev Ad-El tanítványaként bakkalaureátusi fokozatot szerzett régizene szakon csembaló és basso continuo-játékban (1992−1995). 1993-ban a Szlovák Filharmónia (Musica aeterna) csembalójátékosa. A pozsonyi Štefánik Művészeti Alapiskola korrepetítora (1995−2000). 1993-ban és 1997-ben a franciaországi Angoulême-ben járt tanulmánykörúton Pascal Dubreuil-nél. A pozsonyi E. Jaczová Tánckonzervatóriumban korrepetált és zongorajátékot tanított (2000−2006). A Nyitrai Magánkonzervatórium tanára (2006−2013), közben a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola csembalótanára (2007−2013). Közreműködött a Szlovák Nemzeti Színház előadásain (Händel: Alcina, Haydn: A lakatlan sziget). Számos rangos hazai és külföldi rendezvényen lépett fel Franciaországban, Portugáliában, Luxemburgban, Németországban, Lengyelországban, Magyarországon. Fellépett a brünni Galantní slavnosti, a Český Krumlovi Slavnosti pětilisté růže, a pozsonyi Dni starej hudby, a nyitrai Musica sacra stb. fesztiválon. Hazai és külföldi együttesekben egyaránt szerepelt: a Szlovák Nemzeti Színház zenekarában, a Solamente Naturali, Sinfonietta Bratislava, Mladí bratislavskí sólisti együttesekben, a Zsolnai Kamarazenekarban, a Camerata Hungarica együttesben, a magyarországi Renaissance Consort formációban vagy pl. a csehországi Flore musicae együttesben. Tagja volt az Ifjú Szíveknek és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Együttműködött Pascal Dubreuil, Marie-Laure Teissedre, John Toll, Olivier Schneebeli, Andrew Parrot, John Holloway, Jack Martin Händler, Anton Popovič, Adrián Rajter, Leoš Svárovský, Jaroslav Kyzlink karmesterekkel. Rendszeresen együttműködik a Musica aeterna együttessel, Michal Sťahel csellistával, Jana Pastorková és Kamila Zajíčková szopránénekesekkel. Tagja a Miméza, Music for a While, Amaranth Ensemble régizenei együtteseknek. Közreműködött a LUDUD Színház Tvoj Ľudevít című daljátékában (rendező: Kamil Žiška).

Hanza Rolanda (csa)

(* 1980. jan. 17. Zseliz) Zenetanár, karnagy, magán- és karénektanár. Párkányban végezte az alapiskolát és a gimnáziumi tanulmányait. 1998–2003-ban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen zenetanári diplomát szerez ének specializációval. A párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában tanít. 2009-ben diákjaival megalapította az Primula Énekkart, majd a pedagógusokból álló Katedra énekkart. 2013-tól a Párkányban működő Vox Solaris kamarakórus karnagya és hangképzője. – Díjak, elismerések: Párkány város polgármesterének elismerő oklevele (2012); a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elismerő okleve (2013). – Ir. Castrum Novum (2013. aug.); Pedagógusfórum (2011−12 tavasz); Vasárnap (2013. jún.).

Hégli Dusan (ISZ)

(* 1971. okt. 3. Párkány) Muharay díjas koreográfus, rendező. A néptánc iránti elkötelezettségét szüleinek köszönheti, gyermekkorától táncolt a Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttesben. Tanulmányait a pozsonyi Művészeti Egyetem (VŠMU) koreográfus szakán, majd a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakán folytatta. 1989-ben kezdett koreografálni, mára több mint 100 alkotás és 20 egész estés koreográfia fűződik a nevéhez. Számos televízióműsor és gálaműsor, valamint zenei kiadvány rendezője. 1992-től 1997-ig a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes művészeti vezetője, koreográfusa. 1999-ben az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes igazgatója lett. 2000-ben létrehozta az Ifjú Szivek Táncszínházat, mely azóta is hivatásos társulatként működik. Nemzetközileg is elismert alkotó, koreográfus. Műsorait a hagyományos tánckultúra hiteles interpretálása és a dramaturgiai szerkezet átgondolt találkozása teszi művészivé. A zene, a színpadkép, a világítás és viselet éppoly meghatározó részei műveinek, mint az autentikus néptánc-formanyelv. 1989-től a szlovákiai magyar néptáncmozgalom aktív szereplője szervezőként, oktatóként, zsűritagként, gyűjtőként. A Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Fórumának alapító elnöke. Tevékenysége nagyban hozzájárult Szl. magyarlakta tájegységeinek külföldi megismertetéséhez. Főként Szl.-ban koreografál, de gyakran fordul meg neves magyarországi hivatásos együtteseknél is. Számos nyugat-európai országban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is megfordult oktatóként, koreográfusként. 2010 és 2012 között a Radičová-kormány nemzeti kisebbségek kultúrájáért felelős tanácsadója volt. 2022-ben Imre Zoltán-díjat kapott. – Főbb koreográfiái: Bál (1993); Régi szokás szerint (1995); „Szép öregemberek” (2001); „Muzsikáltam én…” (2001); Honti igricek (2002); Magyar tánciskola (2004); Felföldi levelek (2005); Tánciskola 2. (2006); Kincses Felvidék (2006); Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára (2009); Ördög tánca (2010); a koppenhágai zenei világkiállítás nyitógálája – Womex 2012, Koppenhága; Hontalanítás (2013).

Janiga József − Önarckép (csa)

(* 1946. márc. 21. Párkány, † 2004. máj. 5. Nagymegyer) Festő, illusztrátor. 1964–1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán képzőművészetet tanult. 1968–1996 között előbb Nemesócsán, majd Nagymegyeren tanított. Betegsége miatt nyugdíjazták, jobb keze megbénult, ezért megtanult bal kézzel festeni. Festőként elsősorban a Párkány környéki tájat, ill. a Csallóközt örökítette meg akvarelljein, de könyveket is gyakran illusztrált. Róla nevezték el a nagymegyeri művészeti alapiskolát, melynek udvarán felavatták mellszobrát (2007). Főbb kitüntetései, díjai: a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997); Madách-Posonium Képzőművészeti Díj Életműdíja (posztumusz, 2004). – Ir. Pogány Gábor: JANIGA (2004).

Juhász R. József (FI)

(* 1963. júl. 18. Párkány) Költő, intermédia művész, képzőművész, szerkesztő. Az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában érettségizett (1982). Versei, írásai az 1980-as évektől jelennek meg. Az Iródia mozgalom egyik vezető személyisége (1983–1986), szerepelt a Próbaút (1985) költői antológiában. 1987-ben egyik alapítója, ill. vezetője az érsekújvári Stúdió erté kortárs művészetszervező társulásnak, mely évente megrendezett nemzetközi alternatív művészeti fesztiváljairól lett ismert; „küldeményművészeti” kiállításokat szervezett Budapesten (Amikor Kassák valaki más, 1987; Dúdor Mail Art, 1989), szerkesztette továbbá a Stúdió erté katalógusait, szerkesztője a Magyar Műhelynek; performerként, akcióművészként Mexikótól Japánig három kontinens huszonnyolc országában tartott fellépéseket; több egyéni kiállítása is volt. 1990-ben alapító tagja volt a Kalligram Könyv- és Lapkiadónak; 2000-ben alapító tagja, ill. vezetője a Kassák Intermediális Kreativitás Központnak. Díjak: Kassák-díj (1993); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2007); Madách Imre díj (2012); Forbáth Imre-díj (2009, 2012). –Fm. Korszerű szendvics (v., 1989); Van még szalámi! (intermediális szakácskönyv, 1992); Képben vagy? (képversek, képek, fotók, 2006); Szedd szét! (v., képversek, képek, fotók, 2008). – Ir. Transart Communication, Performance & Multimedia, Studio erté 1987–2007 (2008); H. Nagy Péter – Michal Murin – Jozef Cseres: Paraf. Juhász R. József költészetéről és performanszairól(monográfia, 2008).

Komzsík Attila (FI)

(* 1974. febr. 26. Párkány) Matematikus, egyetemi oktató. Gyermekkorát Szőgyénben töltötte. A komáromi Gépipari Szakközépiskolában automatizálás szakon érettségizett 1992-ben. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet 1997-ben, 1998-ban doktori címet, 2005-ben PhD-fokozatot. 1997–2004 között a nyitrai egyetem matematikai tanszékének, 2004–2005-ben az egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Matematika és Informatika Tanszékének adjunktusa, 2005–2006-ban tanszékvezető-helyettese, majd 2006 okt.-éig tanszékvezetője. 2006–2008 a Közép-európai Tanulmányok Karának dékánhelyettese, 2008. ápr. 1-jétől dékánja. 2007-től az MTA köztestületi tagja. Fő kutatási területe a számelmélet, a matematika oktatásának módszertana. 2009-ben Érsekújvár polgármesterének díjával, 2012-ben a nyitrai egyetem rektorának díjával, 2014-ben Arany János-éremmel tüntették ki. Jelenleg Érsekújvárott él. – Fm. On quotient base of sets of natural numbers (Vojtech Lászlóval, 1998); Some notes about unit fractions (társszerző, 2002); Modelling and motivation: contribution to remaining velocity” sub-project coordinated by Hans Humenberger (Vancso Ödönnel, 2009); Modellieren und Motivation anhand der Erfahrungen gewonnen durch die Anwendung einer realitätsbezogene Aufgabe (Vančoné Kremmer Ildikóval, 2010); Comments on the Remaining Velocity Project with reports of school-experiments (In: Teaching Mathematics and Computer Science, társszerző, 2012).

Kovács Attila (csa)

(* 1973. ápr. 8. Párkány) Vallástörténész, egyetemi oktató. Általános iskolai tanulmányait Ipolyszalkán végezte (1987), a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1991), a brünni Masaryk Egyetemen szerzett történészoklevelet (1998), vallástörténetből 1999-ben magiszteri fokozatot. 1999–2001-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen óraadó tanár, 2001-től az Összehasonlító Vallástörténeti Tanszék adjunktusa, 2002-től az egyetem Vallástörténeti Kabinetjének munkatársa. A brünni Masaryk Egyetem Szociális Antropológiai Tanszékén is rendszeresen előad. Többször járt tanulmányúton Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Közleményei szlovákiai, csehországi, magyarországi és egyéb nemzetközi folyóiratokban jelennek meg, szlovákiai és nemzetközi tudományos konferenciák előadója. A Hieron (Pozsony) c. vallástörténeti szakfolyóirat szerkesztőségi tagja – 1999, az Axis Mundi (Pozsony) c. vallástörténeti szakfolyóirat szerkesztőségi tagja – 2007, a Nový Orient (Prága) c. orientalisztikai szaklap szerkesztőségi tagja – 2008, Szlovák Vallástörténeti Társaság elnökségi tagja – 2000. A Szlovák Orientalisztikai Társaság tagja – 2000, a Vámbéry Tudományos Társaság elnökségi tagja – 2008. – Fm. Alláhovi bojovníci: vizuálna kultúra islámskeho radikalizmu (tan., 2009); Cesty na druhý svet (társszerző, 2005); Politická moc versus náboženská autorita v Ázii (társszerző, 2006).

Mészáros Ottó (SZM)

(* 1963. máj. 27. Párkány) Költő, performer. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1982). Az érsekújvári Stúdió Erté Kortárs Művészeti Társulás egyik alapítója. Performanszaival kiállításokon, fesztiválokon (Budapest, Krakkó, Quebec, Lyon, Berlin, Bécs) vesz részt. 1989-ben Omorka-díjat kapott, 2003-ban elnyerte a Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díját. – Fm. Poemateria (2002).

Papp Katalin (csa)

(* 1960. febr. 24. Párkány) Karnagy, iskolaalapító. Tanulmányait a Pozsonyi Konzervatóriumban hegedű szakon végezte, Mária Karlíková osztályában, majd diplomát szerzett a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán zenei nevelés szakon. 1979-től 2011 márciusáig a párkányi Művészeti Alapiskolában dolgozott, igazgatósága alatt vette fel az iskola a Liszt Ferenc nevet. Megalapította és 15 éven át szervezte a Párkányi Zenei Napokat. Csaknem tíz évig vezette a Tücsök Zenekart, számos országos és nemzetközi díjat szerezve. Hegedűsként tagja volt a Szlovákiai Pedagógusok Kamarazenekarának, majd a Strigonium Consort – Régizene Együttesnek. A Stilla Pectus karnagyaként számos hazai és külföldi elismerést kapott. Lehetősége volt részt venni több külföldi hangversenysorozaton és mesterkurzuson. Pl. Olaszország, Spanyolország, Kanári-szigetek, Ausztria, Németország, Lengyelország, Csehország, Románia, Magyarország.

Popély Gyula (FI)

(* 1945. jún. 8. Abara) Történész, egyetemi tanár, politikus. Nagymihályban érettségizett (1963), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1968). A történelemtudomány kandidátusa (1978), az MTA doktora (2003). 1968–1972-ben a pozsonyi, majd a szenci magyar gimnázium tanára, 1972–1981-ben az SZTA Történettudományi Intézetének aspiránsa, tudományos munkatársa, 1981–1990-ben a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója. 1991–1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Ref. Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002–2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004–2006-ban az egyetem rektorhelyettese. 1978-tól tagja volt A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának; 1990-ben a prágai parlament kooptált képviselője, 1990–1991-ben az Együttélés Politikai Mozgalom vezetőségi tagja, 1992–1998-ban a Magyar Néppárt alapító elnöke volt. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Főbb díjak: Jedlik Ányos-díj (2021), Esterházy János Emlékérem (1996 ). – Fm. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (mon., 1973); Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918–1945 (mon., 1991); Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918–1925) (mon., 1995); Erős várunk az iskola. Tanulmányok a szlovákiai magyar oktatásügy problémaköréből 1918–1938 (mon., 2005); Búcsú a főiskoláktól. A felsőoktatás és a felvidéki magyarság 1918–1945 (mon., 2005); Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 (mon., 2006); Felvidék 1914–1920 (mon., 2011); Felvidék 1918–1928. Az első évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2014), Felvidék 1929-1939. A második évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2017).

Skronka Tibor (SZM)

(* 1962. júl. 23. Párkány) Színész. Az alapiskolát Szőgyénben végezte; Zselízen érettségizett 1980-ban, amikor is – a szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán – felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakát. 1987–1994 között a Matesz komáromi társulatának, ill. a Komáromi Jókai Színháznak a színésze. Ezt követően pályát módosított. 2012-től ismét a Komáromi Jókai Színház színésze. – Főbb színházi szerepei: Fábry Zoltán (Mészáros László: Egy tanú idézése); Stroud (Percs Zejtuncjan: Egy szabad ember); Oresztész (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Ernő (Csiky Gergely: Nagymama); Káin (Sütő András: Káin és Ábel); Dodó (Ivan Bukovčan: Keringő a pókhálóban); Józsi (Schwajda György: Segítség); Rudi (Szép Ernő: Vőlegény); Harold (Colin Higgins: Maude és Harold); Macro (Háy Gyula: CAliguLÓ); dr. Zoltán (Márai Sándor: Kaland); Perényi Ferenc (Háy Gyula: Mohács); Z (Csurka István: Deficit); Esterházy János gróf (Ébert Tibor: Esterházy); Jang Szun (Bertolt Brecht: Szecsuáni jóember); Fiú (Móricz Zsigmond: Csibe); De Valmonté herceg (Georges Feydeau: Osztrigás Mici); Damis (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Samu (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ermitázsov (Vlagyimír Vlagyimírovics Majakovszkij: Gőzfürdő); Az ember (Schwajda György: Segítség); Peter Mirepoix (Illyés Gyula: Tiszták); Florindo aretusi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Abbé (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Szigeti László − politikus (GJ)

(* 1957. aug. 3. Dunamocs – † 2022. febr. 02. Párkány) Középiskolai tanár, politikus. A pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet (1981). 1981–1994-ben a párkányi magyar gimnázium tanára, 1990-től igazgatója. 1993-ban lett az Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagja, 1994–1998-ban parlamenti képviselője. 1998-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője. 1998–2006-ban oktatási államtitkár, 2006 ápr.–jún. oktatási miniszter. 2006–2010 között az MKP oktatási alelnöke, parlamenti képviselő, majd a párt oktatási és kulturális alelnöke, 2012-től az MKP országos tanácsának elnöke. 2018-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.