Kiss László (ST)

(* 1950. márc. 18. Ipolyság) Orvos, orvostörténész, egyetemi docens. Gyermekkorát Paláston töltötte. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett (1968). A pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán 1975-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán kezdte pályáját, később körzeti orvosként tevékenykedett előbb Ipolyságon, majd 1990-től 2013-ben történt nyugalomba vonulásáig Csilizradványban. 1991–1995 között a pozsonyi Orvostovábbképző Intézet Általános Orvosi Tanszékének meghívott asszisztense, 2005-től a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskola meghívott előadója. 1998-ban a történelemtudomány kandidátusa lett. A Debreceni Tudományegyetemen 2011-ben egyetemi docenssé habilitálták. Az 1980-as évek közepétől foglalkozik orvostörténettel, elsősorban a Szl.-ban élt és működött magyar orvosok életét és tevékenységét kutatja. Tanulmányait, cikkeit szlovákiai (A Hét, Gömörország, Honti Lapok, Csallóköz, Remény, Új Nő, Lekársky Obzor stb.), magyarországi (Orvosi Hetilap, Orvostörténeti Közlemények stb.) és erdélyi magyar folyóiratokban publikálja. Az Orvosi Hetilap szaklektora. Tudományos ismeretterjesztéssel, híres emberek patográfiájával isfoglalkozik. A Szlovák Rádió magyar adásában, a Pátria Rádióban évekig hetente jelentkezett orvosi tanácsaival. Sajtó alárendezte Weszelovszky Károly egészségügyi reformtervezetének kéziratát (A reform égető szüksége – Dr.Weszelovszky Károly 1865-ös Javaslata a közegészségügy rendezéséről), amely 2013-ban a Madách-Posonium Lap és Könyvkiadónál jelent meg. Ezen kívül szerkesztette és sajtó alá rendezte a Palócia végvára 850 c., Palást község múltját bemutató falutörténeti olvasókönyvet (2006), valamint Puskás Péter Honti csillagok 1848 egén c. művét (2007). – Díjak: a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-emlékérme (2000), a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje (2002), több ízben a Markusovszky-díj (1987, 1993, 2006, 2013), a szímői önkormányzat Jedlik-díja (2006), az Esterházy János Emlékérem (2007), a Genersich Antal-díj (2008), a Weszprémi István Emlékérem (2010), a Pro Patria Honismereti Szövetség Pátria-díja (2010). Palást község 2005-ben, Ipolyság városa 2006-ban díszpolgári címet adományozott neki. – Fm. Pongrácz Lajos (mon., 1994); Kínok tövisében – Nagy emberek, hétköznapi kórok (tan., 1997); Doleo – ergo sum. A világirodalom nagyjainak patográfiája (tan., 2001); Gondolatokból épült katedrális (tudománytörténeti arcképek, Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel közösen, 2001); Orvostörténeti helynevek a Felvidéken (lexikon, 2006), Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János (mon., 2009); Az orvostudomány felvidéki történetéből (tan., 2010); Zsinórpadlás (Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel, 2013).

Zsilka Tibor (csa)

(* 1939. jan. 29. Palást) Nyelvész, irodalomtudós. Ipolyságon érettségizett (1957), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett 1962-ben (1968-ban doktorált, 1973-tól a nyelvtudomány kandidátusa). 1962-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tanszéke, 1969-től az Irodalmi Kabinet, 1976-tól a szlovák tanszék oktatója. (1984-től egyetemi docens, 1994-től egyetemi tanár, nagydoktori értekezését 2000-ben védte meg a brünni egyetemen). 1993-tól a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, jelenleg az egyetem Szlavisztika – Közép-Európa Intézetének vezetője is. Az MTA külső köztestületi tagja. Kutatási területe a stilisztika, a nyelvészeti statisztika, a kommunikációelmélet, a szemiotika, a lexikográfia. Magyar és szlovák folyóiratokban publikál; tankönyveket is írt.  2017-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta meg. – Fm. A stílus hírértéke (tan. 1973); Stilisztika és statisztika (tan,. 1974); Poétikai szótár (1978); Téma a štýl v postmodernizme (tan., 1991); Text a posttext (tan., 1995); Od moderny k postmoderne (tan., 1997); Postmoderná semiotika textu (tan., 2000); (Post)moderná literatúra a film (2006); Vademecum poetiky (2006).