Bodnár Gyula (ST)

(* 1948. máj. 21. Királyhelmec) Publicista, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett (1966), Nyitrán magyar–angol szakos tanári oklevelet szerzett (1973). Nagymegyeren él. 1973–1974-ben a oktatási minisztérium külföldi kapcsolatainak intézetében szakelőadó, majd (1974-1993) az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője,1993-tól vezető szerkesztője, riportere a a nagymegyeri Studio Plus TV helyi magántelevíziónak. 1994-1995 között a Nap főszerkesztő-helyettese;1995-től 2009-ig a Csallóköz és a Katedra munkatársa és 2001-től  az utóbbinak a főszerkesztője. 1983-1990 között a nagymegyeri Poloska Színház vezetője és rendezője. Főbb díjak:  Márai Sándor Alapítvány  Nyitott Európáért Díj (1998); Katedra Életmű Díj, a több évtizedes publicisztikai munkásságáért és a Katedra folyóirat főszerkesztőjeként végzett szervezői és szerkesztői tevékenységéért (2010);  Királyhelmec Díszpolgára cím a publicisztikai életművééért és a kulturális élet területén végzett áldozatos munkájáért, valamint a város hírnevének öregbítéséért (2016). Névjegyei: b.gy., B.Gy., (bodnár), (b), -bor, (br), -bár. – Fm. Messze van Helgoland (publ., 1992); Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre (társszerző: Tóth László). (1994); Görög Európa (publ., 1998); Szappanopera a medencében (publ., 2000); Szavak, színek, színképek (publ., 2001); Esőcseppek a mennyezeten (karcolatok, jegyzetek, tárcák, 2008); Az otthon udvarában. Publicisztikai írások – 1999–2009. (2009); Gyertyaláng az alagútban.Tárcák, cikkek, jegyzetek 2008-2013. (cikkek, 2014); Hátsó pad. Pedagógiai publicisztika. (2016). – Ir. Ki kicsoda  Kassától – Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Csótó László: Mutatványosok (KKK)

(* 1954. ápr. 23. Rimaszombat) Grafikus, tanár. A nyitrai Tanárképző Főiskolán rajz–matematika szakon végzett 1976-ban. A királyhelmeci Művészeti Népiskola alapító tanára, 1989-től Tiszacsernyőn, 1991-től Sátoraljaújhelyen indított be képzőművészeti tagozatot. 1979-ben megalakította és 1988-ig vezette a Bodrogközi és Ung-vidéki Képzőművészek TICCE Klubját. Grafikáin a stilizált alakok a meghatározók, lapjai a népművészetet idézik. Technikai újítása az ún. puzzle nyomódúc kifejlesztése. – Ir. Klein Melinda: Helyette bohóckodnak. Vasárnap, 1998. jún. 10.

Dobos László (GJ)

(* 1930. okt. 28. Királyhelmec, † 2014. júl. 24. Pozsonypüspöki) Író, szerkesztő, politikus. Tanulmányait Sárospatakon (1945–1949), ill., 1951–1955 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–polgári nevelés szakán végezte. Ezután 1960-ig a Pedagógiai Főiskola oktatója volt, 1958–1968 között a Szlovák Írószövetség magyar osztályának titkáraként jelentős szerepe volt az Irodalmi Szemle megalapításában, annak főszerkesztője lett, 1961–1968 között a Tatran Könyvkiadó magyar üzemét vezette, 1968–1971-ben a Csemadok KB elnöke, 1969–1972 között a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója, 1969–1970-ben a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli minisztere és Nemzetiségi Tanácsának elnöke, 1972–1989 között pedig a Madách Könyv- és Lapkiadó műszaki osztályának vezetője volt. 1990-től újból a Madách Könyv- és Lapkiadó, ill. 1994-től a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó igazgatója. 1968–1971-ben és 1990–1992-ben parlamenti képviselő. 1989–2000 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, később egyik alelnöke, majd régióelnöke volt. Irodalmi és közéleti tevékenységéért számos díjban részesült (Madách-díj, 1964; Nemzetiségi Díj, 1968; A Magyar Művészetért-díj, 1988; Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje, 1990; Bethlen Gábor-díj, 1991; Kossuth-díj, 1994; Posonium Irodalmi Díj Életműdíja, 2002; Pribina-kereszt III. fokozata, 2004; Pro Probitate – Helytállásért díj, 2010). 2003-ban megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést. 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Politikusként, közéleti emberként elsősorban a szlovákiai magyarság jogainak és intézményrendszerének bővítését szorgalmazta. – Fm. Messze voltak a csillagok (r., 1963); Földönfutók (r., 1967); Egy szál ingben (r., 1976); Hólepedő (r., 1979); Gondok könyve (esszék, 1982); Sodrásban (r., 1984); Teremtő küzdelem (esszék, interjúk, 2000); Évgyűrűk hatalma I–II. (esszék, interjúk, publicisztika, 2005, 2006). – Ir. Kovács Győző: Dobos László (mon., 2005).

Hogya György (GJ)

(* 1956. aug. 16. Királyhelmec) Prózaíró. A kassai ipari szakközépiskolában érettségizett (1975). Az 1980-as években jelentkezett első novelláival, cikkeivel; szerepelt a Próbaút (1986) c. antológiában. 2007-ben megkapta a Posonium Irodalmi Díj Különdíját (2007); majd a Talamon Alfonz-díjat (2020). – Fm. Metszéspont (elb., 1989); Rejtőzködő (elb., 1998); Istent látni (elb., 2006).

Illés Oszkár (TSZA)

(* 1967. febr. 4. Királyhelmec) Színész. 1985-ben a nagykaposi gimnáziumban érettségizett. 1990-ben került a Kassai Thália Színházhoz. Kezdetben díszletező munkásként, később színpadmesterként dolgozott. Hamar megmutatkozott fogékonysága a művészi munka iránt s rövidesen színész és ügyelő lett. Néhány éven keresztül a szervezési osztály vezetője volt. Számos kisebb szerep megformálása után karaktereket, sőt női szerepet is játszott. Komédiázó tehetségét vígjátéki szerepeiben villanthatta fel. Konferansziéként is működik. A Thália Színházi Társaság elnöke. – Főbb színházi szerepei: Carlsson (John Steinbeck: Egerek és emberek); Tüske (Jean- Baptiste Molière: Tudós nők); Hortenzio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Howard tizedes (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Umberto (Eduardo De Filippo: Házasság olasz módra); Kurta (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Scanlon (Dale Wasserman: Kakukkfészek); Stanley (Arthur Miller: Az ügynök halála); Uccu Jóska (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla: Kakuk Marci szerencséje); Piri (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Palotaparancsnok (Albert Camus: Caligula); Johann, kocsis (Móricz Zsigmond: Csibe); Tamás (Kisfaludy Károly: Csalódások); 1. Tiszt (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Osrick (William Shakespeare: Hamlet); Cibere (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Vadász, Farkas, Majom (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Simon (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Mr. Leicester Paton (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Pataky (Csáth Géza: A Janika); Bobcsinszkij (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Makáts Csaba (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Vicomte (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Témüller (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Lombardi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Tizedes (Dés László–Nemes István–Böhm György–Korcsmáros György–Horváth Péter: Valahol Európában); Vadász (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Kudelka (Kálmán Imre: Marica grófnő); Mátyás (Bertolt Brecht: Koldusopera); Ernie Cusack (Neil Simon: Pletykák); Wugu Doogan szenátor, Kate apja (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út); Wataruru afrikai sámán és tanár (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó). – Ir. Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Mátyás Hudák Katalin (csa)

(* 1977. jún. 4. Királyhelmec) Költő. A kassai kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett. A Királyhelmeci Nézetek c. lap főszerkesztője. – Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának. Versei 1999 óta jelennek meg az Irodalmi Szemlében, a Kassai Figyelőben, a Madách Kalendáriumban, a Szőrös Kőben és az Árkádban. – Fm. Tiszavirágzás (v., 2002); Aranyhermelin (v., 2013).

Mécs László (FI)

(* 1895. jan. 17. Hernádszentistván, † 1978. nov. 9. Pannonhalma [Mo.]) Premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kassán, a premontrei gimnáziumban végezte. 1913-tól a Budapesti Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója volt. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe, s közben folytatta tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá Jászóvárott. 1920–1929 között Nagykaposon, 1930-tól Királyhelmecen plébános. Versei 1915-től jelentek meg. 1925-ben szavalóesteken mutatkozott be Budapesten, melyeket a következő évtizedben számos magyarországi, felvidéki, ill. külföldi fellépése követte (többek közt erdélyi városokban, de Berlinben, Párizsban, majd Hollandiában is). 1938-as francia fordítású kötetéhez Paul Valéry írt előszót, de verseit emellett hollandra, németre, spanyolra, angolra, észtre, olaszra és szlovákra is lefordították. 1939-től a budapesti Vigilia szerkesztője, 1941–1942-ben főszerkesztője volt. 1944-ben elhagyta Királyhelmecet, 1945 után Csornán, ill. Pannonhalmán élt rokonainál, pap barátainál. A második vh. után 1946-ban álnéven jelent meg utolsó verse, azután több mint két évtizedig nem publikálhatott. 1953-ban „röpiratok” – saját kéziratos versei – terjesztésének vádjával tíz év börtönre ítélték. 1956-ban szabadult, 1958-tól Budapesten lelkipásztorkodott, 1961 máj.-ától Pannonhalmán az idős papok szociális otthonának lakója volt. 1989 után Szl.-ban emlékének megőrzésére Mécs László Alapítvány alakult; szülőhelyén emléktáblát kapott; 1999 óta Királyhelmecen a Mécs László Keresztény Központ szervezésében évente szavalóversenyekre kerül sor a neve alatt; 2005-től Nagykaposon a nevét viselő emléknapokat tartanak – Fm. Hajnali harangszó (v., 1923); Rabszolgák énekelnek (v., 1925); Vigasztaló (v., 1927); Az ember és az árnyéka (v., 1930); Üveglegenda (v., 1931); Bolond Istók bábszínháza (verses mese, 1931); Legyen világosság! (v., 1933); Fehéren és kéken (v., 1937); Élőket nézek (v., 1938); Forgószínpad (v., 1940); Vissza a csendbe! (v., Cleveland, 1976); Aranygyapjú (vál. v., 1971, 1987); Fekete zúzmara (vál. v., 2005). – Ir. Farkas Gyula: Mécs László (mon., 1929); Bárczi Zsófia: Szellemidézés. Mécs László tanulmányok (mon., 2008).

Nádasdi Péter (TSZA)

(* 1977. szept. 25. Királyhelmec) Színész. Az általános iskolába és gimnáziumba Királyhelmecen járt. Tanulmányait Pozsonyban a Színművészeti Főiskola színész tagozatán folytatta, ahol 1998-ban oklevelet szerzett. 1999–2003 között a Kassai Thália Színház társulatának tagja. 2003-tól a királyhelmeci kultúrház vezetője. Alapítója a Waterfall (később Semi Holsen) zenekarnak. 2011-től újból a Kassai Thália Színház tagja. – Főbb színházi szerepei: Fiú (Móricz Zsigmond: Csibe); Tonio (Alfonso Paso: Papa és mama bonyodalmai); Vas (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Mereira és I. költő (Albert Camus:Caligula); Márai I. (Hernádi Gyula: Márai Sándor); Gar O ́Donell belső énje (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!); Csihua turbóharcos (Böszörményi Gyula–Lakatos–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogók); Lajos, házmester (Mészöly Miklós: Az ablakmosó); Yvan (Yasmina Reza: Művészet – Kumšt); Per, a meg nem értett művész (Benght Ahlfors: Színházkomédia). – Film: Marhuľový ostrov (Barackliget), 2011, r. Peter Bebjak. – Díjak, elismerések: A Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja, A közönség zsűri egyéni díja (2012). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Nagy Kornélia (TSZA)

(* 1977. okt. 22. Királyhelmec) Színész. Az általános iskolát Tiszacsernyőn a Szlovák Tanítási Nyelvű Iskolában kezdte, majd a Szlovák Tannyelvű Általános Iskolában és Gimnáziumban végezte el Királyhelmecen. 1996-tól 2000-ig a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja. A Pozsonyi Színművészeti Főiskolán szerez oklevelet (2004). 2003-ban a Budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemre is járt. A főiskola befejezése után a 2004/2005-ös évadtól a Kassai Thália Színház társulatának tagja, ahol ének tudását, drámai tehetségét több darabban is kamatoztatta. – Főbb színházi szerepei: Ágacska (Csukás István: Ágacska); Boris (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Betti (Jókai Mór–Hevesi Sándor–Kardos György–Solténszky Tibor: A Kőszívű ember fiai); Szonyka (Alex Koenigsmark: Agyő kedvesem); Gyümölcsáruslány (Fejes Endre–Presser Gábor–Sztevanovity Dusán: Jó estét nyár, jó estét szerelem); Tavasz (Kecskés Marika: Csepp tesó); Csibecsőr (Szilágyi Andor: Leánder és Lenszirom); Agafia (Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov); Plútóné (Gyüre Lajos: Rózsa és Ibolya); Pallainé (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Juli (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Túna (Dés László–Geszti Péter–Békés–Geszti P.–Békés Pál: A dzsungel könyve); Mária (Siegfried Geyer–Rudolf Katscher: Gyertyafény keringő); Nő (Spiró György: Kvartett); Eliz (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Andulka (Thúróczy Katalin–Papp Zoltán: Mátyás mesék), Gvendoline (Neil Simon: Furcsa pár), Matild (Egressy Zoltán: Angyalkövet); Szakácsnő (Csáth Géza: A Janika); Polgármester lánya (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Julcsa (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Klára (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Kölyök (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Marie (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Maureen (Martin McDonagh: Leenane szépe); Szerepek (Kassa Orfeum), Jenny (Bertolt Brecht: Koldusopera); Cookie Cusack (Neil Simon: Pletykák); Janssonné, háziasszony, műkedvelő önkéntes súgó (Bengt Ahlfors: Színházkomédia). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Palágyi György István (csa)

(* 1939. dec. 19. Királyhelmec) Vegyészmérnök, radiokémikus, a csehországi Görgei Artúr Társaság elnöke. Szülővárosában végezte általános és középiskolai tanulmányait, 1957-ben érettségizett. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán 1962-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1962–1966-ban előbb a vágsellyei Dimitrov Vegyiművekben, majd 1964-től a kassai Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozott. 1967–1979 között a kassai P. J. Šafárik Egyetem Radiobiológiai Laboratóriumának munkatársa volt. 1979-ben lett a kémiai tudomány kandidátusa (A radiojód meghatározása a környezetben folyadék–folyadék rendszerekben való megoszlása alapján). 1979–1992 között a Radioökológiai és Alkalmazott Nukleáris Műszaki Intézet tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. 1992–1993-ban a kassai tudományegyetemen a szervetlen kémiai tanszék adjunktusként oktatott, majd cseh származású második feleségével, aki szintén radiokémikus Csehországban, a Prága melletti Řezben telepedett le. 1993-ban megvédte nagydoktori munkáját (Analitikai koncentrációs–szeparációs módszerek a nyomelemek és a radionuklidok koncentrációjának meghatározására a környezetben). 1993–1994-ben a CSTA71 Sugárdozimetriai Intézetében dolgozott, 1994–2004 között az Állami Nukleárisbiztonsági Hivatal nukleáris és sugárvédelmi felügyelője volt. 2004–2012 között a řezi Nukleáris Kutatóintézet tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. Jelenleg a prágai Cseh Műegyetem Magkémiai Tanszékének óraadó tanára. Kutatási területe az atomenergia békés célú felhasználásával, a radioaktív anyagok környezeti hatásával, a radioaktív hulladékok biztonságával kapcsolatos. Kidolgozott több eredeti radiokémiai és radioanalitikai módszert, ill. koncentrációs és szeparációs eljárást. A kőzetekben található és a talajba kerülő radionuklidok migrációját és transzportját is vizsgálja. Számos alkalommal járt külföldi (Németország, Japán, USA) tanulmányúton, részt vett nemzetközi konferenciákon, ahol eddig közel 100 előadást tartott. Több mint 100 kutatási jelentés foglalkozik tudományos eredményeivel, 80 eredeti publikációja jelent meg a radiokémia és a radiokémiai analízis témaköréből. Különböző szakmai társaságok tagja, évekig a Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry szerkesztőbizottságának is tagja volt. Aktív szerepet vállal a Csehországban élő magyarok szellemi, kulturális és politikai életében. Az Együttélés Politikai Mozgalom magyar tagozatának egy időben elnöke volt, számos parlamenti és minisztériumi kisebbségügyi bizottság, tanácsadó testület tagja. 2005-ben megalapította a prágai székhelyű Görgei Artúr Társaságot, amely a cseh fővárosban 1845–1848 között vegyészként tevékenykedő későbbi hadvezér emlékét ápolja. 2012-ben egykori prágai lakóházán a Társaság kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el. 1998-tól éveken át a Prágai Református Missziói Gyülekezet presbiteri tisztségét is ellátta. Tudományos ismeretterjesztő cikkei a Prágai Tükör c. folyóiratban jelennek meg. – Fm. CRC Handbook of Radioanalytical Chemistry (társszerző, 1991); Preconcentration Techniques for Trace Analysis (társszerző, 1992).

Suchoža József (SZM)

(* 1978. jún. 4. Királyhelmec) Szobrász, intermediális művész. Főiskolai tanulmányait a besztercebányai Képzőművészeti Akadémia szobrász tanszékén végezte Juraj Sapara egyetemi docens műtermében 2003-ban. Posztgraduális tanulmányait 2010-ben fejezte be a besztercebányai akadémián, ahol 2011-ben prodékánnak választották. Az Ars longa, a Rovás Polgári Társulás és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja. Főleg site specific arttal foglalkozik, amelyen belül egyéni mitológiát épít fel. – Jelentősebb egyéni kiállítások: 2010: Rovás (Prága); 2010: My space (Besztercebánya); 2008: Világok vára II. (Fülek); 2007: Aethereus (Rimaszombat); 2005: Site Specific (Prága). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2005: Loco (Besztercebánya); 2006: Ars tarnatica festival 2005 (Érsekújvár); 2007: Áthidalás (Pozsony); 2008: Kortárs keletszlovákiai képzőművészet 2008 (Kassa); Junk joung art (Poprád); Intersalón AJV 2008 (Passau, Németország); 2009: Nibelungok gyűrűje (Komárom); 2009: Open Art 2008 (Zalaegerszeg).

Szentpétery Aranka (SZM)

(* 1933. dec. 9. Királyhelmec – † 2023. jan. 19.) Színész. 1953-ban került az Állami Faluszínház magyar tagozatához színésznek Pozsonyba, ahonnan annak megszűnése után, 1960-ban fölvették a komáromi Magyar Területi Színházhoz, melynek – ill. jogutódjának, a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig tagja maradt. Számos hangjáték közreműködője; szlovák és cseh filmekben szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Juna Lister (Ernest Dudley–Arthur Vatkyn: Rejtélyes körülmények között); Rebecca Nulse (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Canina (Ben Johnson: Volpone); Klára (Eugene Michel Labiche: Olasz szalmakalap); Bomba Lili (Csiky Gergely: Bomba Lili); Kerítőnő (Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Kéz kezet mos); Özvegyasszony (William Shakespeare: Makrancos hölgy); Curleiné (John Steinbeck: Egerek és emberek); Cira Pirosak (Fejes Endre: Rozsdatemető); Perette (Robert Thomas: Nyolc nő); Francia nevelőnő (Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője); Fordné (William Shakespeare: A windsori víg nők); Polgármesterné (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Cecília Peachum (Bertolt Brecht: Koldusopera); Gertrúde (Carlo Goldoni: A legyező); Groce Azarra (Luigi Pirandello: Liola); Láng Szerafine (Csiky Gergely: Nagymama); Maude (Colin Higgins–Görgey Gábor–Fényes Szabolcs: Maude és Herold); Marosiné (Molnár Ferenc: Doktor úr); Olimpia Remington (Vlagyimír Majakovszkij: Gőzfürdő); Zsófia (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Retteginé (Kellér Dezső–Horváth Jenő–Szenes Iván: A szabin nők elrablása); Anya (Arthur Miller: Kanyargó időben); Cs. Bruckner Adelaida (Örkény István: Macskajáték). – Film: Utolsó az ABC-ben (cseh film); Szomszédok (szlovák TV sorozat) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Szucs Bela (FI)

(* 1930. máj. 11. Király­helmec, † 2005. okt. 5. Pozsony) Újságíró, szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1951), a pozsonyi Komenský Egyetem BTK-án szerzett magyar szakos tanári oklevelet (1958). 1950-től az Új Szó Ifjúsági Szemle c. mellékletét, majd az Alkotó Ifjúságot szerkesztette. 1953–1955-ben az Új Ifjúság munkatársa, 1955–1970-ben az Új Szó külpolitikai rovatának vezetője. 1970-ben politikai okokból elbocsátották, ekkor a Rodina c. szlovák lap grafikusa. 1989-ben rehabilitálták, és a Vasárnap, majd hétvégi mellékletének (Hang és Kép) a szerkesztője lett. – Fm. Virágmajális (verses mese, 1955).

Tóth Tibor (SJ)

(* 1966. okt. 27. Királyhelmec) Színész, színházigazgató. A nagykaposi gimnáziumban érettségizett 1984-ben. 1988-tól a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpad technikusa, színpadmestere, segédszínésze. 1990–1994 között elvégezte a pozsonyi színművészeti főiskolát. 1994-től 1999-ig a Kassai Thália Színház színésze, egy ideig művészeti vezetője, majd szabadfoglalkozásúként működött tovább (a Kassai Pátria Művészeti Társasággal több mint ötszáz irodalmi-zenés előadást tartott, közben vendégként szerepelt Szolnokon, Komáromban, Kisvárdán, egy évadot Sopronban játszott). Ezt követően a Komáromi Jókai Színházhoz került, itt 2004  jún.-ától igazgató. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Ottó (Katona József: Bánk bán); McMurphy (Dale Wassermann: Száll a kakukk fészkére); Keffee (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Don Juan (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Vasquez (John Ford: Kár, hogy ká); Miska (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Biff (Arthur Miller: Az ügynök halála); Csocsalov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Káin (Sütő András: Káin és Ábel). Komáromi Jókai Színház: Liliom (Molnár Ferenc: Liliom); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gaston (Alexander Dumas: A kaméliás hölgy); Gerry (Brian Fiel: Pogánytánc); Trigorin (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Barabbás (Michel de Ghelderode: Barabbás); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Billy Flinn (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Pius (Szomory Dezső: II. József); Papp Ferke (Szép Ernő: Patika); Padraic (Martin McDonagh: Macskabaj); Dimitrij (Fjodr Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Háry János (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Otto klemperer (Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap); Közreműködő (Szophoklész: Antigoné); Bakk Lukács (Tamási Áron: Énekes madár); Jack (Ken Ludwig: Primadonnák); Fjodor Iljics Kuligin (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Egy tengerészkapitány, Viola barátja (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Báró Jankovits János (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Uhovjortov, kerületi rendőrkapitány (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Bielik (Ladislav Ballek: A hentessegéd). – Vendégjátékok: Szolnoki Szigligeti Színház; Kisvárdai Várszínház; Soproni Petőfi Színház – Díjak, elismerések:  Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2002); Jászai Mari-díj, 2012; a Határon Túli Magyar Színházak VIII. Fesztiválja, Kiemelkedő színészi alakításért díj, Kisvárda, 1996; Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja, A közönség zsűri különdíja, Kisvárda, 2009 – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

TÓTH PÁL GYULA (FI)

(* 1941. okt. 2. Perbenyik, †2015. aug. 28. Királyhelmec) Fotóriporter. 1959-ben leérettségizett, és még abban az évben elkészítette az első képeit. Gimnazistaként már írogatott kisebb-nagyobb cikkeket, tudósításokat különböző újságokba, melyeket gyakran saját fotóival illusztrált. 1961-től a Hét című képes hetilap külső munkatársaként dolgozott. 1968-ban ő lett az Új Szó első, státuszban lévő, hivatásos fotóriportere. 1975-ben politikai okokból eltanácsolták, 1976-tól szabad foglalkozású fotóművész.  1971-ben a Berlini Fotóművészeti Világkiállításon – melyen 123 ország 545 fotósának 1095 alkotását értékelték – ezüstérmet nyert. 1976-tól szabadfoglalkozású fotóművészként dolgozott. 1983-ban  egy tokiói folyóirat tíz egész oldalas fotóját közölte. A művész Elementáris szimmetria című sorozatait több hazai és külföldi helyszínen bemutatták. 2003-ban tevékenységét a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével ismerték el, majd 2006-ban elnyerte a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat, az életmű kategóriában. – Fm: Dunajská Streda a okolie [Dunaszerdahely és környéke] (Bratislava, 1981); Žitný ostrov [Csallóköz] (Martin, 1985). Csoportos kiállításai: 1968: Prága, Ember, szeretlek című országos kiállítás. Önálló kiállítás: 1966: Pozsony, Kultúrny život kiállítás; 1978: Elementáris szimmetria (ugyanaz Dunaszerdahelyen); 1970: Prága, Fotochema, Arcok, utak, pillanatok; 1971: Kulcsod, 1978; 1980: Pozsonyeperjes, Vásárút; 1983: Gödöllő, Művelődési Központ; 1987: Királyhelmec, Szélsőségek és párhuzamok címmel; 1988: Tata, Kernstock Terem, valamint Magyarországon 34 kiállítás. –  Ir. Ki kicsoda Kassától — Prágáig? (1993); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (, 2001).