Erdélyi Géza (GJ)

(* 1937. ápr. 2. Abara) Ref. lelkész, tanár, építészettörténész. Teológiai tanulmányait Prágában végezte (1958), 1975-ben a prágai Cseh Műegyetemen művészettörténészi oklevelet is szerzett. A teológia doktora (1988). Ref. lelkészként Szalócon, Rozsnyón, Hanván, Rimaszombatban működött. 1996–2009 között a Szlovákiai Ref. Keresztyén Egyház püspöke, 2001-től a Magyar Ref. Egyházak Konzultatív Zsinatának elnöke. 1971–1985 között a betléri és a krasznahorkai történeti Andrássy-könyvtár köteteit rendezte. Művészettörténeti kutatásai is jelentősek. Esterházy János Emlékplakettet kapott (2003). – Fm. Gömör vármegye klasszicista építészete (1996, 2005).

László Béla (csa)

(* 1940. júl. 4. Hanva) Matematikus, egyetemi tanár. Tornalján érettségizett (1957). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika – ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet 1961-ben; 1979-től kandidátus. 1963-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola (1996-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) tanársegéde, adjunktusa (1980), docense (1981), professzora (2002). 2004-től az egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. Kutatási területe a számelmélet és a matematika oktatásának módszertana, ill. a szlovákiai magyar oktatásügy története és helyzete. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2008-ban Arany János-éremmel tüntette ki, 2011-ban megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Felvidéki Magyar Pedagógus Díját, 2012-ban a Magyar Köztársaság Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2016-ban pedig az Esterházy János Emlékplakettet.  – Fm. On some problems in the elementary theory of numbers (1975); On some problems concerning perfect numbers of the second type (1980); One property of the functions λ (1983); A (cseh)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 II. (1998); A magyar oktatásügy. In: Magyarok Szlovákiában (1989–2004), I. (2004).

László Géza (TSZA)

(*1953. febr. 18. Hanva, † 1999. jan. 18. Kassa) Színész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte; Tornalján érettségizett 1971-ben. Még ugyanebben az évben felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához, melynek – ill. a Kassai Thália Színháznak – korai haláláig színésze volt. Hangjátékoknak is gyakori szereplője volt. – Főbb színházi szerepei: Sztarikov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Toffolo (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Ifj. Biky (Barta Lajos: Szerelem); Jakov (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Marcello (Miroslav Horníček: Két férfi sakkban); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gyurkó (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Tipptopp (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Menato (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Carabas Barabas (Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska); Gáspár, Irtó-Nagy (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sörmester (Václav Havel: Audiencia); Lőrinc barát (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek); Mitch (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Simon bán (Katona József: Bánk bán); Vasárnap úr (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, avagy a kőszobor lakomája), Csubukov, Zsigalov (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Leánykérés, Lakodalom) Kassai Állami Színház: Kessey- Wassermann: Bromden főnök (Száll a kakukk fészkére). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Tóth Elemér (FI)

(* 1940. jan. 14. Hanva,  † 2018. febr. 15. Pozsony) Költő, író, műfordító, szerkesztő. Tornalján érettségizett (1958), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–testnevelés szakon tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1961-től a Szabad Földműves, majd az Új Ifjúság, azután pedig a Tábortűz szerkesztője, főszerkesztője. 1959-től publikál; műfordítóként főleg kortárs szlovák írók műveit fordította magyarra. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1981); Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díj (2008). – Fm. A halak mélyben úsznak (v., 1965); Ketten (v., 1966); Kérgek (v., 1969); Sárga, mint a Nap (elb., 1975); Csillagménes (gyermekv., 1976); Tegnapelőtt, kiskedden (gyermekv., 1982); Szivárvány(gyermekv., 1996); Mese az aranykalapácsról (mesék, 2002); Tölgyek (v., 2007); Magányom erdejében (v., 2010); Keserű leltár (v., 2010); A bátor nyúl (v., 2010); Dúdoló (v., 2015); Gyermekkorom emlékcserepei (m., 2016) .