Gál Sándor (GJ)

(* 1937. nov. 29. Búcs – † 2021. máj. 29., Kassa) Költő, író, publicista. A komáromi mezőgazdasági szakközépiskolában. érettségizett (1959). 1959–1969 között újságíró (Szabad Földműves, Új Szó). 1969–1971-ben az újonnan alakult kassaiThália Színpad dramaturgja, 1970-től 1990-ig újból újságíró: A Hét kassai munkatársa volt. 1990-ben megalapította és 1994-es megszűnéséig szerkesztette a Keleti Napló havilapot. – Riportokat, publicisztikát, kritikákat, verseket, elbeszéléseket, szociográfiát, irodalmi tanulmányokat, meséket, hangjátékokat egyaránt ír. Eddig csaknem 50 kötete látott napvilágot. Az AB-ART Könyvkiadó 2000-től jelenteti meg életműsorozatát. Bemutatták mesejátékát, színművét. Pályafutása során évtizedeken keresztül aktív közéleti szerepet is vállalt (Csemadok, Anyanyelvi Konferencia, Tokaji Írótábor Kuratóriuma), egyik kezdeményezője volt a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napoknak. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1970, 2005), József Attila-díj (1994), Berzsenyi-díj (1995), A Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérme (1997); a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje (2002); Szabó Zoltán-díj (2002); a Posonium Díj Életműdíja (2002); Pullitzer-életműdíj (2009). – Fm. Arc nélküli szobrok (v., 1964); Napéjegyenlőség (v., 1966); Nem voltam szent (elb., 1968); Múmia a fűben (elb., 1969); Kőlapok (v., 1973); Első osztályú magány (elb., 1974); Folyó (v., 1978); Kavicshegyek (elb., 1979); Mesét mondok, valóságot (szociográfia, 1980); Az Éden és a Golgota között (v., 1984); Mélyutak (szociográfiák, 1985); Egyetlen idő (v., 1988); Függőleges hullámzás (publicisztika, 1992); Írott beszéd (publicisztika, 1993); A megtorlás békéje (publicisztika, 1993); Szél (poéma, 1995); Két óceán között Szép világ (hangjátékok, színművek (úti jegyzetek, 1997); A Kerek Nagy, asszonyhoz címzett fogadó (r., 1999); A piramisok megmaradnak (publicisztika, 2004); Smink nélkül (tan. a Thália Színházról, 2004); Új végtelen (v., 2005); A Keleti Napló története (mon., 2007); Kihalt évszakok (v. 2007); A rák évada (v.,  2010); Fábry galaxis (2010); Mintha mindig alkonyat lenne (napló, 2011). – Ir. Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I. (2000–2001); Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I. (2000–2001); Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

Soóky László (GJ)

(* 1952. febr. 24. Búcs – † 2020. febr. 15. Komárom) Költő, író, drámaíró. A komáromi gimnáziumban érettségizett (1970), majd különböző foglalkozásokat végzett. 1977-től népművelő Marcelházán. A szombathelyi tanárképző főiskolán népművelés–könyvtár szakos oklevelet szerzett (1984). 1990-ben egyik alapítója és szerkesztője volt a komáromi Reflexnek. 1990–1994-ben Marcelháza polgármestere, 1994-től a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, majd az Új Szó és a Vasárnap riportere. Az 1970-es évek első felétől publikál. Az 1980-as években kisszínpadi rendezőként, bábjátékszerzőként az amatőr színpadi mozgalomnak is fontos szereplője volt. Több hangjátékot is írt. Marcelházán él. Gyermekeknek is ír, és megpróbálkozott a drámával is. – Fm. D. I. vándorlása (v., 1982); A Tarisznyás meséi (1983); Pillanatfelvételek (v., 1986); Perverz ütközetek (v., 1989); A dzsungel törvénye (elb., 1994); Gergő Vitéz Lápországban (meser., 1999); Egyszeregy (v., 2001).