Mács József (ST)

(* 1931. ápr. 18. Bátka, † 2017. aug. 31. Pozsony) Író, szerkesztő, újságíró. Művésznév: (Ács J.), (Ács József), M. J., (M. J.), – M. J., Mács, -mács-, (Mács), Makacs József. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombatban, Sárospatakon és Miskolcon végezte, majd a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–társadalomtudomány szakán szerzett oklevelet 1955-ben. 1952–1957-ben az Új Szó, 1957–1960-ban az Új Ifjúság, 1960–1991-ben a Hét riportere, szerkesztője, 1968–1971-ben főszerkesztő-helyettese. 1964–1970-ben a Hét Fórum mellékletének felelős szerkesztője volt. 1971-ben a Nőben közölt folytatásos regénye miatt kizárták a CSKP-ból, és néhány évig nem publikálhatott. Elbeszélései, riportjai, publicisztikái az 1950-es évektől jelentek meg; az 1960-as évek második felében műfordítóként is bemutatkozott. 2005-től a Művészeti Akadémia tagja. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001); a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll Díja (2002); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2004); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014); Magyar Örökség-díj (2022). – Fm. Vég nélküli ülés (elb., 1955); Téli világ (elb., 1957); A kamasz (kisr., 1961); Megbillen az ég (elb., 1964); Adósságtörlesztés (r., 1968, 1971, 1983, 2009); Kétszer harangoztak (r., 1978); Szélfúvásban (r., 1980, 1983, 2009); A vesztes (r., 1982); Temetőkapu (r., 1987, 2006); Magasság és mélység (r., 1994); Öröködbe uram I–IV. (r., 1998–2001); Trianon harangjai (r., 2005). – Ir.  Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 (1982); Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945—1999 I. (2000).

Simon Attila (ST)

(* 1966. dec. 9. Rimaszombat) Történész, tanár, tankönyvszerző. Magyar–történelem szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án, doktori (PhD) oklevelet pedig a Pécsi Tudományegyetemen szerzett, 2011-ben ugyanitt habilitált. A bátkai alapiskolában, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnáziumban tanított; 2001-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, 2011-től a Történeti Kutatások Részlegének, majd 2014-től az intézet igazgatója. 2005-től a Selye János Egyetem Tanárképző Kar Történelem Tanszékének vezetője. 2019-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, ill. egyéb lapokban publikál. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Alapítója és elnöke a Történelemtanárok Társulásának. Több – részben Kovács Lászlóval közösen írt – tankönyv (A magyar nép története a honfoglalástól a szatmári békéig, 1997; A magyar nép története 1711-től 1918-ig, 1998; A magyar nép története a 20. században, 2000; Történelem I.–II., 2006–2007) és módszertani segédanyag, munkafüzet (Feladatok történelemből I–III., 1997–2000) szerzője. Díjak: Turczel Lajos-díj (2019); Katedra-díj (2018); Jedlik Ányos-díj (2018); Arany János-díj (2016); Kehila Haver-díj (2014); Madách-Posonium Irodalmi és Művészeti Díj (2013); Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díja (2009). – Fm.  A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája 1990–2002 (2004); A határon túli tudományos magyar könyvkiadás (szerk., 2005); Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia – Maďarská revolúcia roku 1956 a Slovensko (szerk., Edita Ivaničkovával, 2006); Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (szerk., Bárdi Nándorral, 2006); Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között (mon., 2008); A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok 1989–1992. I−II. (szerk., Popély Árpáddal, 2009, 2010); Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban (mon., 2010); Visszacsatolás vagy megszállás. Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez (szerk., 2010); Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok 1938–1939-ben (mon., 2011); Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban (mon., 2013); Magyar idők a Felvidéken (mon., 2014).