Az egyetemes kultúra mindazon része, amely lényeges és elengedhetetlen az egyén eligazodásához a műveltség legfőbb területein. Az egyén számára lehetővé teszi a további tanulási folyamatban való részvételt és az általános, ill. szakmai képzettség megszerzését, a későbbi önművelődést. Megítélése, tartalmának és mértékének meghatározása az egyes neveléstörténeti korszakok során a társadalmi elvárások következtében jelentősen módosult. Megszerzésének biztosítása minden tanuló számára elsősorban az alapiskola feladata. Az európai országok többségében a tudástartalmat az alaptanterv taglalja, s elsajátítását vizsga formájában mérik.

A tanterv egyik típusa, az alapműveltség lényegi elemeit magában foglaló követelményrendszer. Az ~ az összes tanuló számára a tankötelezettség ideje alatt kötelezően elsajátítandó tananyagok kerete, amely a tartalmi alapok, valamint a tantárgyak, ill. műveltségterületek pótolhatatlan ismerethalmazának meghatározását szolgáló eszköz. A 20. sz. 80-as éveiben terjedt el az országos szintek definiálása és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében. A gyakorlatban háromféle ~et különböztetünk meg, melyek elsősorban tartalmi szempontból mutatnak eltéréseket. Egyesek a tudásanyagot helyezik előtérbe, mások a tanulói tevékenységre, ill. a teljesítményekre helyezik a fő hangsúlyt. Az ~re szinte mindenhol sajátos elemeket tartalmazó helyi tantervek épülnek, amelyek lehetővé teszik az iskolai, települési, regionális vagy nemzetiségi jellegzetességek megjelenését az oktatásban. Alkalmazása a jogszabályokban előírt módon történik, melynek hatékonyságát általában országos szintű vizsgákkal mérik. A szlovák oktatási rendszerben ezt az elemet mindezidáig többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült bevezetni.

Azon iskolák tevékenységének megnevezése, melyek pedagógiai programjai és működési keretei eltérnek a szokásostól, ily módon alternatívát kínálnak a hagyományos tömegoktatással szemben. Ide sorolhatók a teljesség igénye nélkül pl. a Waldorf-, Kolping-, Montessori-, Freinet-, Rogers-, Dalton-iskolák és pedagógiák. Szlovákiában az ~ fogalmának tartalma a kilencvenes évek második felében gyökeresen eltért a megszokottól. Az újítás, kísérletezés, új, választható módszerek tartalommal szemben a magyar nyelvoktatás alternatíváját jelentette a Slavkovská oktatási miniszterasszony idejében (1994–1998). A magyar tanítási nyelvű iskolák elszlovákosítására irányuló kormányszinten megfogalmazott törekvés volt, mellyel szemben a pedagógusok, a szülők és a diákok tömegtüntetéseken tiltakoztak. Az ~t a tiltakozásoknak köszönhetően nem sikerült bevezetni Szl. magyar tanítási nyelvű iskoláiban.

Az oktatási minisztérium illetékes osztályai által jóváhagyott tankönyv, amely a hivatalos tankönyv helyett vagy azzal párhuzamosan használható iskolai tansegédeszköz. A közoktatási törvény ugyancsak lehetővé teszi, hogy az oktatásban a pedagógus felhasználjon bármilyen tankönyvet, amely összhangban van az előírt tanterv-vel. Az ~ek Szl. területén elsősorban a magyar tanítási nyelvű iskolákban és az idegen nyelvek oktatása során használatosak, és általában külföldről származnak. Az iskolák munkáját azonban megnehezíti, hogy csak a központilag engedélyezett tansegédeszközök ingyenesek, mivel csupán azok részesülnek állami támogatásban.

Szlovákia alkotmánya által biztosított lehetőség, amely főképp intézményes formában (óvodában, iskolában) valósul meg. Az ~ az alapkészségek kialakítására törekvő, kezdetben elsősorban a szókincset, a szövegértést és az önálló szóbeli megnyilvánulásokat megerősítő oktatási folyamat, amelynek célja az alapműveltség anyanyelven történő megszerzése, valamint a személyiség kiegyensúlyozott formálása. A tanulók számára üdvös, ha tanulmányaikat anyanyelvükön kezdik, s csak később választanak egyéb célnyelveket. Az ~ által lehetővé válik a nemzeti közösség kultúrájának és hagyományainak hatékony közvetítése. A nemzeti kisebbségek ~a a nemzetiségi oktatás keretében valósul meg.

A szlovák parlament által elfogadott Tt. 131/2002. számú jogszabály, amely meghatározza a felsőoktatási intézmény jogállását, küldetését és feladatait, valamint tevékenysége jogi és szervezeti kereteit. A ~ egyúttal kimondja, milyen autonóm jogkörökkel rendelkeznek a Szlovákiában műkődő egyetemek, milyen a szerkezetük, mely testületek irányítják munkájukat, kik a vezetőik, ill. milyen tanulmányi programokat valósíthatnak meg. A ~ szabályozza az oktatói és hallgatói követelményeket és jogokat, a felvétel követelményeit, a képzési szinteket és módszereket, a vizsgák formáit, ill. az oklevelek nemzetközi elfogadásának kérdését is.

A szlovákiai közoktatásban megkülönböztetünk alapiskolát és középiskolát, ill. a képzés jellege és tartalma alapján általános műveltséget adó intézményeket és szakiskolákat. Az iskolafenntartók szerint Szlovákiában jelenleg önkormányzati iskola, egyházi iskola és magániskola létezik.Az iskola megnevezését az adott iskola típusa és székhelye (település, utca, házszám) alkotja. Amennyiben egyházi iskoláról vagy magániskoláról van szó, ez szerepel a megnevezésben. A jogszabályok értelmében lehetőség nyílik arra, hogy az oktatási intézmény felvegye valamely neves személyiség nevét, ilyen esetben ez is része az ~ megnevezésének. Ha a Szlovákiában élő valamely kisebbség nyelvén is folyik oktatás az érintett tanintézményben, akkor a szlovák megnevezés mellett a tanítás nyelve is szerepel a megnevezésében.
Az iskola fenntartója az állam oktatási feladatait ellátó önkormányzat, egyház, ill. jogi, vagy természetes személy, mely az iskolák működtetése során köteles a hatályos jogszabályok értelmében eljárni, ugyanakkor a tanulói létszám alapján jogosult az állami költségvetésből biztosított normatív finanszírozásra, melyet saját forrásból kiegészíthet. Az ~ felelős az oktatási célok megvalósításáért, biztosítja az oktató-nevelő munka feltételeit.

A nem szlovák tanítási nyelvű iskolák tanulóinak magatartását és teljesítményét igazoló közokirat. A szlovákiai nemzetiségi oktatásban, ahol a tanítási nyelv valamely kisebbség nyelve, az érvényben lévő törvények értelmében a törzslap alapján ~t kapnak a tanulók, melyben az információk az állam nyelvén és az oktatás nyelvén is szerepelnek. A 90-es évek második felében hosszas küzdelmek, tüntetések árán sikerült elérni, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban ilyen közokiratot adhassanak a diákoknak. Több igazgatót elmozdítottak ezért az iskolákban.

Szl.-ban az Alkotmány biztosítja az anyanyelvi oktatás lehetőségét, a hatályos jogszabályok azonban nem definiálják a nemzetiségi oktatást. A magyar nevelési és tanítási nyelvű intézmények a szlovák iskolák magyar nyelvű változatai, melyek bizonyos nemzetiségi sajátosságokkal rendelkeznek. Az iskolákban a tantárgyak oktatási nyelve a magyar, a szakközépiskolákban a szaktantárgyak oktatására ez csak részben érvényes. Az oktatás tartalmát 2008-tól az Országos Művelődési Program (Štátny vzdelávací program) határozza meg, melyet az iskoláknak lehetőségük van a saját iskolai programmal kiegészíteniük. Ebben megfogalmazhatják az iskola nevelési elveire, az oktatási formákra és módszerekre vonatkozó prioritásaikat. A közoktatás törvényi szabályozása az oktatási minisztérium (OM) feladata. A nemzetiségi oktatással kapcsolatos ügyek kezelésére a minisztériumban a Nemzetiségi Osztály az illetékes. Az iskolák, így a nemzetiségi iskolák szakmai irányítását is, a minisztérium háttérintézményei: az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ), a Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM), a Pedagógiai Módszertani Központ (MPC), a Szakoktatási Intézet (ŠIOV), a Prognosztikai és Információs Intézet (ÚIPŠ) stb. igyekeznek ellátni. Az állami oktatási intézmények működtetési költségeit az állam biztosítja. Az iskolák fenntartói jogkörét az alapiskolák részére a helyi, a középiskolák részére a megyei önkormányzatok látják el, de léteznek egyházi és magán fenntartású iskolák is. Az iskolák ellenőrzését a tanfelügyelet látja el. A törvény értelmében az iskolai dokumentáció kötelezően kétnyelvű. Az iskolatanácsok az iskolák belső önkormányzati kompetenciákkal rendelkező szervei, melyek közé az igazgató személyének a kiválasztása is beletartozik. Az iskolák száma és a diáklétszám a rendszerváltás, ill. Szl. megalakulása óta folyamatosan csökken (1. táblázat). A szlovákiai magyar nyelvű kisebbségi oktatás ma is kiépített hálózattal bír. A 263 magyar tanítási nyelvű iskola, az összes szlovákiai iskolának 12 %-át teszi ki. A statisztikákban egyértelműen tetten érhető a diáklétszám fogyása. A 2003/4-es és a 2013/14-es tanév között 32 magyar iskola szűnt meg, a diákok száma 7875 fővel csökkent. Az Információs és Prognosztikai Intézet statisztikái alapján kimutatható, hogy a magyar nemzetiségű diákoknak a rendszerváltás előtt 25%-a járt, ma 13%-a jár szlovák tanítási nyelvű oktatási intézménybe (2. táblázat). Az óvodák többsége a magyarok által lakott településeken magyar nevelési nyelvű, de jelentős számmal működnek közös magyar-szlovák nevelési nyelvű óvodák is. A magyar vagy a szlovák óvoda iránti szülői igényeket az önkormányzatok nem mindig tudják teljesíteni, ezért napjainkban kétnyelvű óvodai csoportok is létesülnek, ahol a foglalkozások a gyermekek nyelvismeretéhez igazodva mindkét nyelven folynak (3. táblázat). A magyar iskolai hálózatban jelentős, közel 50% az alsó tagozatos iskolák aránya, melyek közül 86 iskola, az alsó tagozatos iskolák kétharmada 20-nál kisebb tanulószámmal rendelkezik. Az iskolák között vannak közös igazgatású szlovák–magyar iskolák (az összes iskola 10 %-át alkotják), melyek az állami központosító törekvések eredményeképpen jöttek létre. Az elmúlt évtizedekben több alkalommal, legutóbb 1995-ben merült fel az ún. alternatív oktatás bevezetésének szándéka az oktatási kormányzat részéről, mely a tantárgyak többségében a szlovák nyelvű oktatást kívánta elérni. Az iskolák földrajzi elosztása tükrözi a magyar nemzetiségű lakosság elhelyezkedését (4. táblázat). A diáklétszám alapján a legnagyobb magyar tanítási nyelvű alapiskolák: Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Tornalja; Ady Endre Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Párkány; Vámbéry Ármin Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Dunaszerdahely; Szabó Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Dunaszerdahely; Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Nagykapos; Ifjúság Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Fülek (5. táblázat). A diáklétszám alapján a legnagyobb magyar gimnáziumok: Selye János Gimnázium – Komárom; Vámbéry Ármin m – Dunaszerdahely; Kodály Zoltán Gimnázium – Galánta; Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium – Somorja. Egyházi gimnáziumok működnek: Gútán, Komáromban, Léván, Ipolyságon, Rimaszombatban. Az egyetlen magyar magángimnázium Dunaszerdahelyen működik (6. táblázat). A legrégibb magyar szakközépiskola a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskola, mai nevén Szakkai Árpád Szakközépiskola. A rendszerváltás után magyar magán szakközépiskolák nyíltak Hidaskürtön, Dunaszerdahelyen, Gútán, Párkányban, Alsóbodokon, Nagymagyaron. A gazdaság szerkezetének átalakulásával a legtöbb szakközépiskolában a rendszerváltás, ill. Szl. megalakulása óta csökkent a diáklétszám. A diáklétszám alapján a legnagyobb magyar szakközépiskola a hidaskürti Magán Szakközépiskola, valamint a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Utcai Szakközépiskola és a Neratovice Téri Magán Szakközépiskola. – A magyar iskolák specifikumai A diákszám folyamatos csökkenésének mérséklése céljából az óvodák, az iskolák, a szülői és egyéb szervezetek beiratkozási programok útján igyekeznek elősegíteni az anyanyelvű iskola választását. A magyar iskolák többsége törekszik arra, hogy sajátosságait felmutassa. Ennek egyik formája, hogy az intézmények 1989 után ismert személyiségek nevét vették fel. Az iskolák 35 %-a rendelkezik tiszteletbeli névvel. Több iskola vállalkozik a helyi és regionális ismeretek megismertetésére. A tanintézményekben a szakkörök mellett jelentős számban működnek kulturális tevékenységet folytató diákcsoportok – énekkarok, néptánccsoportok, bábjátszók, diákszínpadok. A tehetséggondozás fontos eleme a magyar iskolák tevékenységének. Az államilag szervezett diákversenyek mellett a magyar iskolák diákjai bekapcsolódnak a felvidéki nemzetiségi és a Kárpát-medencei magyar diákversenyekbe. Az iskolák munkáját nehezíti, hogy az oktatásirányítás terén gyakoriak a törvényi, finanszírozási és tantervi változtatások, beavatkozások. Folyamatosan növekszik a hátrányos helyzetű és egyéni bánásmódot igénylő gyermekek száma. – A szlovákiai magyar közoktatást érintő változások a rendszerváltás óta A politikai átalakulásnak köszönhetően 1990 jan.-jában a szlovákiai magyar pedagógusok szakmai és nemzetiségi érdekvédelmi szervezeteként létrejött a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ). A szabadabb társadalmi légkör, a pártok, az SZMPSZ és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ) erőfeszítéseinek köszönhetően újranyíltak a központosító törekvések miatt bezárt kisiskolák, magán- és egyházi iskolák alapítására került sor. Az 1994–98 közötti évek a magyar iskolák megvédésének időszaka volt. A magyar oktatást sújtó „alternatív tervezet”, majd a kétnyelvű bizonyítványok kiadását megtiltó állami oktatásirányítási rendeletek és lépések ellen tömeges tiltakozásokra került sor országszerte. A tiltakozások miatt több magyar iskolaigazgatót leváltottak, azonban az OM által tervezett változásokat a tiltakozásokkal sikerült megakadályozni. Az 1998-as parlamenti választások után megerősödött az intézmények önállóssága. 2000–2006 között az iskolák önkormányzati fenntartásba kerültek, létrejött a fejkvótára épülő normatív támogatási rendszer, az iskolatanácsok jogkörei bővültek. A törvényi változások kedvező lehetőségeket teremtett az anyanyelvi oktatás számára. Növekedett a működtetés és az oktatásirányítás decentralizációja, a szubszidiaritás elvei jobban érvényesülhettek. – Felsőoktatás A magyar pedagógusokat a pozsonyi Comenius Egyetemen, a komáromi Selye János Egyetemen és a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán képzik. A karok fokozatos fejlesztésével napjainkban folyamatosan növekszik a végzősök száma. Megszűnt az elmúlt évtizedekben problémát okozó magyar pedagógushiány, sőt a magyar iskolák diáklétszámának csökkenése miatt pedagógus túlkínálat jelentkezik. Mindhárom intézményben folyik baccalaureátusi (Bc.), magiszteri (Mgr.) és doktori (PhD) képzés. – Szervezetek A Katedra Társaság a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában jelenteti meg a Katedra, míg a a Pedagógusfórum című pedagógiai folyóiratot. Országos szinten megalakult a Történelemtanárok Társulása, mely a pedagógusoknak nyújtott szakmai segítség mellett érdekvédelmi kérdésekben is megfogalmazza álláspontját. Az SZMPSZ keretei között létrejött a Pázmány Péter Alapítvány (PPA) és a Comenius Pedagógiai Intézet (CPI). A PPA a kedvezménytörvény értelmében a magyar oktatásban részesülő diákok számára biztosítotja az oktatási, nevelési támogatások eljuttatását az iskolák szülői szövetségeinek. A CPI a magyar pedagógusok szakmai fejlődését hivatott segíteni továbbképzései, szakmai programjai, és kiadványai által. – A közoktatás helyzete 2006-tól a magyar oktatási intézmények érdekében az SZMPSZ mind erőteljesebben kényszerült reagálni az OM-nek a magyar nyelvű oktatás ellenében tett intézkedéseire. Az OM-ben a nemzetiségi főosztály leminősítése osztállyá és a magyar pedagógusok elbocsátása, az alsó tagozaton a magyar nyelv órakeretének csökkentése, a földrajztankönyvekben a magyar helynevek használatának a korlátozása, a kétnyelvű dokumentációból adódó adminisztrációs terhek növelése, a magyar iskolák átlagnál kisebb mértékű sikeressége az EU pályázatok során – példáként szolgálnak az intézkedésekre. Az iskolákban a tankönyvellátás hiányosságai okoznak leginkább gondokat, miközben az OM a szlovák nyelv jobb elsajátítását kérte számon az iskolákon. 2011-ben létrejött a Módszertani Pedagógiai Központ komáromi részlege, mely a pedagógus-továbbképzések terén vállal feladatokat. A 2013 dec.-ében elfogadott iskolatörvény módosítása veszélyezteti az alacsonylétszámú iskolákat, köztük jelentős számban a magyar oktatási intézményeket.

1. táblázat. Magyar tanítási nyelvű iskolák

2. táblázat. Magyar tanítási nyelvű óvodák (2014)

3. táblázat. A magyar nyelven oktató alapiskolák száma a 2013/14-es tanévben

4. táblázat. A magyar iskolák száma és diáklétszámaik járásonként a 2013/14-es tanévben

5. táblázat. Magyar nyelven oktató gimnáziumok

1919-ben adták ki az első 189/1919. számú iskolatörvényt, amely engedélyezte, hogy elemi népiskola minden olyan községben szervezhető, amelyben a háromévi átlag legalább 40 tanköteles gyereket mutat ki. A törvény a szlovákai magyarokra nem vonatkozott. Ott ezen országrész „magyartalanítását” tűzték ki célul, ami tanügyi szempontból azt jelentette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia iskolahálózatát teljes mértékben át kellett szervezni. A feladat végrehajtásával a Vavro Šrobár vezette szlovák minisztériumot bízták meg. 1918 szept.-ében Szlovenszkón 3298 magyar tannyelvű iskola volt. Ebből 1921/22-es tanévre 729 elemi- és 18 polgári iskola, valamint 1 „siketnéma” intézet maradhatott meg. 1933/34-es tanévre az elemi iskolák száma 745-re, a polgári iskoláké pedig 19-re emelkedett. A tanulók száma 1921 és 1938 között 100 ezer körül mozgott. 1930-ban Szlovákiában 28 magyar óvoda működött, 2162 gyerekkel, Kárpátalján pedig 13, 773 gyerekkel. Aránylag gyér volt a magyar tanítási nyelvű középiskolák száma: 1927/28-as tanévben öt magyar gimnázium létezett és két szlováknak volt magyar tagozata. Ezen kívül működött néhány szakközépiskola, egy női és egy férfi tanítóképző is. Szakmunkásokat a 20. század közepéig eléggé mostoha körülmények között iparosmesterek neveltek. A csehszlovákiai magyar iskolákban csak államilag jóváhagyott tankönyvekből taníthattak. A pedagógusok magyar szakirodalomhoz nem juthattak hozzá. Államnyelvből bizottság előtt kellett vizsgát tenniük. A szlovák nyelv tanítását az elemi iskola harmadik osztályától tették kötelezővé. A köztársaság oktatásügyét a prágai Iskolaügyi és Nemzetművelődésügyi Minisztérium irányította, amely tankerületeket hozott létre, élükön tankerületi tanfelügyelőkkel. A szlovákiai magyar iskolákat 22, a kárpátaljaiakat 5 tankerületbe sorolták be. Az elemi iskolák túlnyomó többsége felekezeti iskola volt: r. k., ref., ev. és izr. Előfordult, hogy egy-egy nagyobb községben egyidejűleg négy elemi iskola is működött. Ezek fenntartói az egyházközségek voltak. Ritkábban fordultak elő állami és az egyházaktól független községi, ill. városi iskolák, amelyekben a tanítók állami fizetést kaptak. Csehszlovákiában a tankötelezettséget 1919-ben 14 évre emelték, ezáltal az elemi iskolák nyolcosztályosak lettek (s ez megmaradt 1945-ig). Gustáv Habrman, Csehszl. első oktatásügyi miniszter 1920. febr. 21-én kiadta rendeletei közül kettőnek volt létfontosságú jelentősége a szlovákiai magyarok életében. Egyik a népkönyvtárakra vonatkozott. Csehszl. területén minden községben állami támogatással népkönyvtárat kellett létrehozni. 1934-ben már 608 magyar népkönyvtár működött az országban. A könyvtárak vezetőinek külön tanfolyamot kellett elvégezniük. Másik rendelete a tanítóságot országszerte szerény bérezése fejében népművelő munkára kötelezte. 1933-ban a szlovákiai magyar tanítók a lakosság között huszonnégyféle népművelő munkát fejtettek ki. Szlovákia és Kárpátalja közel ezer iskolájában oktató megközelítőleg 2300 tanító képezte ki a csehszlovákiai magyar értelmiség zömét. 1920. okt. 22-én Pozsonyban megalakult a Szlovák Liga, amely 1938-ig a magyarok által lakott területeken 277 szlovák iskolát és óvodát hozott létre. 1921 tavaszán alakult meg Komáromban a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületet (SZÁMTE). Később több szakmai érdekvédelmi szervezet is alakult: Haladó Magyar Tanítók Szövetsége; Szocialista Magyar Tanítók Szakszervezete; Katolikus Tanítók Egyesülete és a Podkarpatszká-ruszi Általános Magyar Tanítóegyesület. A tanítók bármelyik politikai párthoz csatlakozhattak. 1921 és 1938 között Szlovákiában a következő pedagógiai lapok jelentek meg: Magyar Tanító (1921–1937, Komárom); Szlovenszkói Magyar Tanügy (1925–1933, 1928-tól Magyar Tanügy címen); Új Korszak (1933, Beregszász); Magyar Iskola (1928–1933, Beregszász). Ezenkívül három felekezeti oktatásügyi folyóirat is megjelent: a Világosság (katolikus lap, 1929–1933, Érsekújvár); Református Egyház és Iskola (1921–1933, Rozsnyó, Losonc, Nagykapos); Tanügyek (a szlovákiai és a kárpátaljai római- és görög katolikus egyházmegye tanügyi közlönye, 1929–1938, Rozsnyó). Mind a hét pedagóguslapot attól függetlenül, hogy hol adták ki, országosan terjesztették. – 1938-tól a volt dél-szlovákiai magyarok által lakott területeket besorolták az anyaország közigazgatási rendszerébe. (Az ún. Liga iskolákat bezárták.) A közel húsz éven keresztül működő tankerületeket megszüntették, a tanítókat átvilágították, s akiről kiderült, hogy „nagyon” elkötelezte magát a csehszlovák állam politikájának vagy „túlzottan” baloldali volt, elbocsátották. A tanítók érdekvédelme háttérbe szorult, mi több, a bérezésük is csökkent. A SZÁMTE helyett, politikai jóváhagyással, létrehozták az Országos Általános Tanítóegyesületet. A felsorolt szaklapok nem jelenhettek meg tovább, kivéve a Magyar Tanítót, de az is más, Felvidéki Magyar Tanító címen. Ir.: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, II. (1998); Csicsay Alajos: Iskolatörténet (2002); Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I., Összefoglaló jelentés 1989–2004 (2006); László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV., Oktatásügy (2006).

Az első szlovák állam Jozef Tiso vezetésével 1939. márc. 14-én alakult meg Pozsonyban és 1945. ápr. 4-ig állt fenn. A magyarok többsége, a Nyitra környéki nyelvszigetet, Zoboralját kivéve szórványban élt. Az első tanügyi reformot még az autonóm szlovák kormányban dolgozták ki és vezették be a szlovák országrészben 1938. okt. 6-a és 1939. márc. 14-e között. A 30/1940 sz. népiskolai törvényt viszont 1940. nov. 26-án fogadta el a Szlovák Nemzetgyűlés. Ez a törvény szavatolta, hogy a nemzeti kisebbségek számára 30 tanköteles gyerek jelentkezése esetén nyitható anyanyelvű iskola, kivételesen már 15 tanuló számára is engedélyezhető volt. A szlovákiai magyarságnak az 1940/1941-es tanévben 34 elemi népiskolája volt, az eperjesi evangélikus iskolának a működését éppen ebban a tanévben függesztették fel, és nem engedélyeztek magyar iskolát nyitni Cseklészen, Dobsinán, Gölnicbányán, Mecenzéfen, Nagymihályon, Nyitrán, Stószon és Szomolnokon. Magyar polgári iskola csak Pozsonyban működött. A városi polgári leányiskolának 7 osztályában 283 leány tanult, a fiúk számára az 1. számú állami szlovák polgári fiúiskola magyar tagozatának 5 osztályában nyílt tanulási lehetőség, amelyben 246 gyerek tanult. Egyetlen magyar gimnázium működött a szlovák államban Pozsonyban. Ez volt az állami reálgimnázium, amelyben 338 diák tanult. Később a tanulócsoportokat kettéválasztották. A fiúk maradtak az eredeti iskolájukban, a lányokat pedig az állami leánygimnázium mellett létrehozott magyar tagozatba helyezték át. Az Orsolya-rendi tanítóképző 1938 végére beszüntette működését, az utolsó osztályok tanulmányaikat a magyar gimnázium osztályaiban fejezték be. Ezzel meg is szűnt a magyar tanítóképzés Szlovákiában. Működött még Pozsonyban egy magyar kereskedelmi akadémia is, több mint 100 tanulóval, egy alacsonyabb szintű, vagyis két évfolyamos kereskedelmi iskola és a női foglalkozások szakiskolája. A statisztikai adatok szerint az 1941/1942-es tanévben 682 magyar középiskolai tanuló közül 462-en tanultak anyanyelvükön, 154-en szlovák középiskolákban, 62-en németben, 4-en pedig oroszban. A magyar iskolák számára csak a Szlovákiában szlovák nyelven kiadott tankönyvek használatát engedélyezték – a fenti iskolák számára gyakorlatilag nem voltak magyar tankönyvek. Az 1942/1943-as tanévben pozsonyi egyetemen és főiskolán 202 magyar hallgató tanult. Ir.: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, II. (1998); Csicsay Alajos: Iskolatörténet (2002); Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I., Összefoglaló jelentés 1989–2004 (2006); László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV., Oktatásügy (2006).

A csehszlovákiai magyar iskolák sorsa már a második vh. befejezése előtt megpecsételődött. Az 1943-ban, a Szovjetunióban alakult Szlovák Nemzeti Tanács 1944/6. számú rendeletével kimondta a magyar és a német nyelvű iskolák feloszlatását, kivéve azokat a népiskolákat, amelyek 1938. okt. 6-a előtt is léteztek. Az 1945. ápr. 5-én kihirdetett kassai kormányprogram az egész német és magyar kisebbség iskoláikat kivétel nélkül bezáratta. Dél-Szlovákia falvai és városai többségében 1944 őszétől 1947 szept.-éig szünetelt a tanítás. 1945 szept.-étől fokozatosan nyitották meg a szlovák iskolákat, amelyekbe általában magyarul nem tudó szlovák tanítókat helyeztek. A két vh. között működő, több mint kétezer magyar tanító közül sokan meghaltak a háborúban és a hadifogságban. Mások családostul önként áttelepültek Mo.-ra. A maradók közül 683-an kérték nemzetiségük megváltoztatását, ám mindössze 217-nek fogadták el a kérelmét. A magyar fiatalok tömegei hagyták el Szlovákiát, és költöztek át Mo.-ra. 1948. nov. 11-én határozat született a magyar nyelvű oktatás megszervezéséről. Néhány szlovák iskolában magyar osztályokat nyitottak. Mintegy ötezer szülő íratta át gyerekét ezekbe az osztályokba, ám az igény 30 ezer fölé emelkedett, ezért elkerülhetetlen volt az önálló magyar iskolák megnyitása, amelyre 1950. szept. 1-jén került sor. Az általános iskolák mellett Komáromban megnyílt a magyar tannyelvű gimnázium, Pozsonyban a pedagógiai középiskola, valamint a pozsonyi és a kassai ipari középiskola magyar tagozata. 1950-ben mindössze 110 szakképesített magyar pedagógus volt Szlovákiában (óvónőtől az egyetemi oktatóig). 1951-ben Pozsonyban megnyílt a felsőfokú magyar pedagógusképzés is, ahol felső tagozatos szaktanítókat és középiskolai tanárokat képeztek. A magyar iskolákat csak az 1960-as évek végére, a 70-es évek elejére sikerült szakképzett pedagógusokkal ellátni. A magyar tanító- és tanárképzést 1960-ban áthelyezték Pozsonyból Nyitrára. 1950–51-es tanévben megnyíltak az első magyar óvodák is, összesen 142, amelyekben 151 csoport kezdte meg működését. Az 1951/1952-es tanévben a szlovákiai magyarságnak 613 elemi iskolájába 45 497 tanuló járt, három középiskolájába pedig 305 diák. Később sorra nyíltak meg a gimnáziumok és a szakközépiskolák szerte az országban. 1948. április 21-én fogadták el az egységes iskolarendszerre vonatkozó alaptörvényt, amely minden iskolát államosított. 1964. jún. 4-én hozták létre a Szlovák Nemzeti Tanács Oktatási és Kulturális Bizottságát, benne a nemzetiségi iskolák tagozatát. 1969-tól Szlovákiának saját kormánya lett, benne iskolaügyi minisztériummal. A nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatását Szlovákiában törvény szavatolta, ám a kaotikus fenntartási és irányítási rendszer lehetővé tette e törvény kijátszását. A szakközépiskolák magyar tagozatait fokozatosan leépítették, a szakmunkásképzők tanítási nyelvét pedig, hat kivételével, szlovákra változtatták. Az „elszlovákosítás” egyik hatékony módjának bizonyult a szlovák és a magyar iskolák összevonása. 1947-ben hozták létre Pozsonyban az Állami Pedagógiai Intézetet, amelynek 1958-tól magyar munkatársai is voltak. Feladata a különböző szintű módszertani központok munkájának koordinálása volt. Az országban kerületenként és járásonként működtek a pedagógusokat továbbképző intézetek és a pedagógiai, azaz módszertani központok. Tankönyvkiadásra egyedül a Szlovák Pedagógiai Kiadónak volt joga. A magyar iskolák gyors revitalizációja ellenreakciókat is kiváltott. Már az ötvenes évek elején megszületett az ún. Sýkora-féle program, a magyar iskolák elszlovákosításának a terve, de akkor nem kapott megfelelő politikai támogatást. E szerint a tantárgyak zömét az ötödik osztálytól kezdve fokozatosan szlovákul kellett volna tanítani. Több próbálkozás követte ezt a tervet a 70-es és 80-as években egészen a rendszerváltás utáni időszakig (1996). A felnövekedett magyar értelmiség nyíltan kiállt a magyar iskolák mellett (Lásd: Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok). Minden iskolában, kezdettől fogva, függetlenül az intézmény tanítási nyelvétől és típusától, szigorú elvárás volt a csehszlovák hazafiságra, a proletár internacionalizmusra és a tudományos világnézetre való nevelés. A pedagógusoknak előírták az ún. kettős nevelés elleni küzdelmet, amely valójában a család vallásos nevelése ellen irányult. – Ir. Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, II. (1998); Csicsay Alajos: Iskolatörténet (2002); Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I., Összefoglaló jelentés 1989–2004 (2006); László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV., Oktatásügy (2006).

Különböző oktatásban érdekelt intézmények egymáshoz kapcsolódó, többszintű szervezési és irányítási rendszere. Kulcsszereplői a pedagógusok, a tanulók, az oktatásirányítók és a szülők. Legfontosabb feladata a tanulási folyamat biztosítása. Az egyes szintek céljait a felsőbb szint programja határozza meg. A rendszerben végbemenő folyamatokat elsősorban a közoktatási törvény és a felsőoktatási törvény szabályozza.
Az állami oktatási feladatok ellátásának támogatása a Tt. 597/2003. számú törvény értelmében, amely Szlovákiában először vezette be a gyereklétszám alapján történő anyagi juttatások rendszerét. A ~ finanszírozása többcsatornás, az állami költségvetés mellett az iskolafenntartó vagy más támogató egyéb forrásaiból is kiegészíthető.
Irányítása, céljainak és tartalmának meghatározása a jövő formálásának az egyik legjelentősebb, jogi előírásokkal szabályozott hatalomgyakorló eszköze. Alakulása a mindenkori politikai pártok programjainak függvénye. A döntések végrehajtását a közigazgatási szervek biztosítják.
– Óvoda. Szociális és nevelő funkcióval bíró, főként az alapiskolai tanulmányokra felkészítő intézmény. A gyerekek sokoldalú, harmonikus fejlődését, személyiségük kibontakoztatását hivatott biztosítani az életkori sajátosságok figyelembevételével. Rendszerint 3 és 6 év közötti gyerek látogatják.
– Alapiskola. Az alapfokú oktatás tanintézete, az Alkotmány által meghatározott kötelező oktatásban való részvétel első periódusa, melynek legfontosabb feladata és célja a családi és az óvodai nevelés eredményeire építve a tantárgyi alapismeretek átadása, az alapműveltség megalapozása, a tanulás folyamatának elsajátíttatása és megkedveltetése a tanulók életkorának figyelembe vételével. A szlovákiai oktatási rendszerben az alapiskola alsó tagozatra és felső tagozatra oszlik, ez idő szerint kilencosztályos (4+5 év), miközben a tankötelezettség 10 esztendő. Így az alapiskola sikeres befejezése után minden tanuló szükségszerűen középiskolában folytatja tanulmányait. A jelenlegi rendszerben a nyolcosztályos gimnázium alsó osztályai szintén alapiskolai feladatokat látnak el. A közoktatási törvény értelmében minden gyermek köteles az alapiskola látogatására, aki az aktuális tanév megkezdéséig betölti a 6. életévét. (– Kisiskola. Alacsony tanulói létszámmal működő, általában falusi alsó tagozatos iskola, melyben gyakorta összevont osztályokat találunk, s ezekben egy-két tanerő oktat. Létezése elsősorban a földrajzi tényezők és a demográfiai mutatók eredménye. Módszertani és rendszertani szempontból egyaránt sajátos iskolatípus. Sok helyen a körzetesítés áldozata lett, vagy később gazdasági okokra hivatkozva megszüntették.)
– Középiskola. A kötelező oktatás második szakasza, a középfokú oktatás tanintézete, amelybe az alapiskolát sikeresen befejező tanulók léphetnek. Feladata az alapművelstségre épülő általános képzés és/vagy szakképzés biztosítása. Mivel Szlovákiában a tankötelezettség jelenleg 10 esztendő, így 16 éves koráig minden tanuló köteles látogatni. Különböző típusai közé tartoznak a gimnázium, a szakközépiskola, valamint a szakmunkásképző. Elvégzésük után a tanulók a tanulmányi szakiránytól függően érettségi vizsgát vagy szakvizsgát tesznek, s ennek megfelelő végzettséget kapnak. A középiskola sikeres elvégzése a felsőoktatásban való részvétel előfeltétele.
– Szakmunkásképző. A középiskola olyan típusa, mely szakmunkásokat képez az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem számára. Korábban tanonciskolaként működött. Jelentősége a szakképzés terén a munkaerőpiac gyors változásai miatt megnőtt, mivel a munkáltatók egyre magasabb követelményeket támasztanak. Az elméleti és gyakorlati képzés szakvizsgával fejeződik be.
– Szakközépiskola. A középiskola egyik típusa, mely alapműveltséget, valamint középfokú képzettséget egyaránt biztosít, ugyanakkor felkészít a felsőoktatásban való részvételre. Szakmai képességeket is mérő érettségivel zárul. A piac igényei szerint különböző ágazatokban folyhat.
– Gimnázium. Feladata az érettségi vizsgára és a felsőfokú tanulmányokra történő felkészítés. A gimnáziumoknak az oktatás időtartamának függvényében több fajtája létezik (négy-, hat-, ill. nyolcosztályos), és bennük különböző tagozatú osztályok működhetnek. Szl. által megkötött kétoldalú kulturális egyezmények értelmében létrehozhatók kétnyelvű oktatást biztosító gimnáziumok is, melyek képzési ideje 5 év.
– Felsőoktatás. Az oktatás szerkezetének harmadik (az alap- és a középfokra épülő) szintje. Tartalmi és szervezeti kereteiben autonóm rendszerét a felsőoktatási törvény értelmében működő intézmények (egyetem, főiskola) alkotják, amelyek a különböző jellegű és időtartamú képzések végén meghatározott szakképesítést igazoló diplomát biztosítanak. A képzés három részre tagolódik: alapképzés (Bc.), mesterképzés (Mgr.) és doktori képzés (PhD.). Az intézmények feladata a képzés mellett a tudományos kutatás is. Jelenleg a Komáromi Selye János Egyetem minden egyes karán (pedagógia, közgazdaságtudomány, ref. teológia), a Nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán, a Pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom tanszékén és a Besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Filológiai Karának hungarisztika tanszékén folyik hivatalosan magyar nyelvű felsőfokú oktatás. – Városi egyetem. A felsőoktatás egyik speciális formája az általában hároméves képzést nyújtó (Bc.) önkormányzatok által alapított iskolák. Az elmúlt időszakban Komáromban és Királyhelmecen alakult ilyen magyar intézmény.
– Állami vagy önkormányzati iskola. Olyan iskola, melynek fenntartója az állam. A 2002-ben lezajlott közigazgatási decentralizáció óta Szlovákiában önkormányzati iskolaként funkcionál. Központi költségvetéséből működik, de a hatályos jogszabályok értelmében alkalmazott többforrású finanszírozás elve megköveteli az iskolafenntartó helyi vagy megyei önkormányzat anyagi hozzájárulását is. Az állam ugyanakkor a más fenntartók — egyház, magánszemély — által működtetett iskolák finanszírozását is hasonló mértékben vállalja.
– Egyházi iskola. Valamely hivatalosan működő egyház fenntartása alatt lévő iskola, amely elsősorban nevelési szellemében, a vallásos és erkölcsi szemlélet kihangsúlyozásában különbözik. A hatályos jogszabályok értelmében állami normatív támogatásban részesül. A rendszerváltás utáni restitúció következményeként az egyház visszakapta a vagyonát, s így a törvénymódosításoknak köszönhetően a múltban hosszú évszázadokon keresztül nagy szerepet játszó egyházi iskolák újra elkezdhették ténykedésüket. Mára már az oktatás minden szintjén megtalálhatók.
– Magániskola. Olyan oktatási intézmény, amelynek alapítója és fenntartója magánszemély vagy jogi személy. Szlovákia területén újfent csak az 1989-es rendszerváltás után jelenhettek meg. Támogatásuk több forrásból történik, jogosultak az állami költségvetésből járó normatívára és tandíjat is szedhetnek. Programjukat az iskola vezetése szabja meg, de összhangban kell lennie a hatályos jogszabályokkal és egyéb rendelkezésekkel.
– Gyakorlóiskola. A tanító- és tanárképző tanulmányi programokban folyó gyakorlati oktatás és képzés színhelye. Mivel Szlovákiában a pedagógiai főiskolákhoz és egyetemekhez nem tartozik gyakorlóiskola, a felsőoktatási intézmények együttműködési szerződést köthetnek közoktatást biztosító óvodákkal és iskolákkal. A pedagógusjelöltek gyakorlati képzését vezetőtanárok irányítják, akik a hallgatók számára betekintést nyújtanak a tanórák előkészítésébe, megvalósításába és elemzésébe.
– Speciális iskola. A hagyományos alapiskolától vagy középiskolától eltérő tantervű gyógypedagógiai intézmény, amely a sajátos képzést igénylő tanulók oktatásával foglalkozik. Mivel a tankötelezettség a fogyatékos tanulókra is vonatkozik, az állam feladata megszervezni a működését és fenntartását.
– Erdei iskola. A reformpedagógia hagyományaira épülő oktatási forma, amelyben a tanév ideje alatt az iskola néhány tanulócsoportja részesül speciális ismeretszerzési és egészségvédelmi céllal. Egészséges környezetben működő bentlakásos intézményként hozták létre, így a gyakorlatra irányuló tanulási folyamat jelentős része a szabadban zajlik.
– Kétnyelvű (bilingvális) iskola. Kétoldalú kulturális egyezmények alapján létrehozott iskolákban folyó oktatás. Elsősorban a középiskolák esetében találkozunk vele, a képzés ideje 5 év.
– Közös igazgatású iskola. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban az a fajta intézmény, melyben mind magyar, mind szlovák tanítási nyelvű osztályok helyet kapnak, és közös igazgatás alatt működnek. Elsősorban olyan településeken találhatók, ahol a magyarság képviselete nem elegendő egy önálló intézmény fenntartásához.
– Oktatási háttérintézmény. Az oktatási minisztérium irányítása alatt álló szervezeti egység, melynek feladata elsősorban a kutatás, mérés, értékelés és minőségbiztosítás. Szlovákiában több oktatási háttérintézmény létezik, ezekben készülnek többek között az iskolai sztenderdek, tantervek, tanmenetek és a különböző tesztek, ill. vizsgafeladatok, valamint szakembereik hagyják jóvá a tankönyvek és segédeszközök használatát. A rendszer hiányossága, hogy nincs önálló oktatási háttérintézmény, vagy autonóm csoport, mely a nemzetiségi oktatás kérdéseivel foglalkozna.

A csehszlovák parlament által elfogadott Tt. 29/1984. számú törvény, amely szabályozza az oktatás és nevelés rendszerét, meghatározza a közoktatási intézmények körét, azok küldetését és feladatait, valamint a közoktatásban résztvevők jogait és kötelességeit. A ~ kimondja, hogy az oktatás államnyelven zajlik, ugyanakkor az Alkotmány értelmében biztosítja az országban élő kisebbségek jogait a nemzetiségi oktatásra. A törvény szövegét sok esetben módosították, aminek köszönhetően pl. megszűnt az állam monopol helyzete az oktatás terén, biztosított a szabad iskolaválasztás joga, 10 évben határozza meg a tankötelezettséget, lehetővé teszi bármilyen taneszköz használatát stb., ugyanakkor számos anakronisztikus elemet tartalmaz, ill. még nem veszi kellőképen figyelembe az európai kezdeményezéseket és gyakorlatot. Az új ~ kidolgozására a 2002–2006-os választási ciklusokban több kísérlet is történt, de kellő támogatottság hiányában egyiket sem sikerült elfogadtatni.

A nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók iskolai oktatása, amelynek legfontosabb szabályait a közoktatási törvény határozza meg. Mivel a szlovákiai iskolarendszerben nincs önálló rendszere a ~nak, így minden általános jogszabály és előírás vonatkozik a kisebbségek intézményeire is. A ~ célja és feladata, amelyben leginkább eltér a többségi oktatástól, a kisebbségek nyelvén történő tanítás vagy a kisebbség nyelvének mint tantárgynak az oktatása, valamint a nemzetiségi történelem és hagyományok őrzése és továbbadása. Mivel a ~ban magasabb tanóraszámokkal dolgoznak, így a kisebbségek iskolái emelt normatív támogatásban részesülnek.

Szl.-ban az Alkotmány biztosítja az anyanyelvi oktatás lehetőségét, a hatályos jogszabályok azonban nem definiálják a nemzetiségi oktatást. A magyar nevelési és tanítási nyelvű intézmények a szlovák iskolák magyar nyelvű változatai, melyek bizonyos nemzetiségi sajátosságokkal rendelkeznek. Az iskolákban a tantárgyak oktatási nyelve a magyar, a szakközépiskolákban a szaktantárgyak oktatására ez csak részben érvényes. Az oktatás tartalmát 2008-tól az Országos Művelődési Program (Štátny vzdelávací program) határozza meg, melyet az iskoláknak lehetőségük van a saját iskolai programmal kiegészíteniük. Ebben megfogalmazhatják az iskola nevelési elveire, az oktatási formákra és módszerekre vonatkozó prioritásaikat. A közoktatás törvényi szabályozása az oktatási minisztérium (OM) feladata. A nemzetiségi oktatással kapcsolatos ügyek kezelésére a minisztériumban a Nemzetiségi Osztály az illetékes. Az iskolák, így a nemzetiségi iskolák szakmai irányítását is, a minisztérium háttérintézményei: az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ), a Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM), a Pedagógiai Módszertani Központ (MPC), a Szakoktatási Intézet (ŠIOV), a Prognosztikai és Információs Intézet (ÚIPŠ) stb. igyekeznek ellátni. Az állami oktatási intézmények működtetési költségeit az állam biztosítja. Az iskolák fenntartói jogkörét az alapiskolák részére a helyi, a középiskolák részére a megyei önkormányzatok látják el, de léteznek egyházi és magán fenntartású iskolák is. Az iskolák ellenőrzését a tanfelügyelet látja el. A törvény értelmében az iskolai dokumentáció kötelezően kétnyelvű. Az iskolatanácsok az iskolák belső önkormányzati kompetenciákkal rendelkező szervei, melyek közé az igazgató személyének a kiválasztása is beletartozik. Az iskolák száma és a diáklétszám a rendszerváltás, ill. Szl. megalakulása óta folyamatosan csökken (1. táblázat). A szlovákiai magyar nyelvű kisebbségi oktatás ma is kiépített hálózattal bír. A 263 magyar tanítási nyelvű iskola, az összes szlovákiai iskolának 12 %-át teszi ki. A statisztikákban egyértelműen tetten érhető a diáklétszám fogyása. A 2003/4-es és a 2013/14-es tanév között 32 magyar iskola szűnt meg, a diákok száma 7875 fővel csökkent. Az Információs és Prognosztikai Intézet statisztikái alapján kimutatható, hogy a magyar nemzetiségű diákoknak a rendszerváltás előtt 25%-a járt, ma 13%-a jár szlovák tanítási nyelvű oktatási intézménybe (2. táblázat). Az óvodák többsége a magyarok által lakott településeken magyar nevelési nyelvű, de jelentős számmal működnek közös magyar-szlovák nevelési nyelvű óvodák is. A magyar vagy a szlovák óvoda iránti szülői igényeket az önkormányzatok nem mindig tudják teljesíteni, ezért napjainkban kétnyelvű óvodai csoportok is létesülnek, ahol a foglalkozások a gyermekek nyelvismeretéhez igazodva mindkét nyelven folynak (3. táblázat). A magyar iskolai hálózatban jelentős, közel 50% az alsó tagozatos iskolák aránya, melyek közül 86 iskola, az alsó tagozatos iskolák kétharmada 20-nál kisebb tanulószámmal rendelkezik. Az iskolák között vannak közös igazgatású szlovák–magyar iskolák (az összes iskola 10 %-át alkotják), melyek az állami központosító törekvések eredményeképpen jöttek létre. Az elmúlt évtizedekben több alkalommal, legutóbb 1995-ben merült fel az ún. alternatív oktatás bevezetésének szándéka az oktatási kormányzat részéről, mely a tantárgyak többségében a szlovák nyelvű oktatást kívánta elérni. Az iskolák földrajzi elosztása tükrözi a magyar nemzetiségű lakosság elhelyezkedését (4. táblázat). A diáklétszám alapján a legnagyobb magyar tanítási nyelvű alapiskolák: Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Tornalja; Ady Endre Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Párkány; Vámbéry Ármin Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Dunaszerdahely; Szabó Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Dunaszerdahely; Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Nagykapos; Ifjúság Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Fülek (5. táblázat). A diáklétszám alapján a legnagyobb magyar gimnáziumok: Selye János Gimnázium – Komárom; Vámbéry Ármin m – Dunaszerdahely; Kodály Zoltán Gimnázium – Galánta; Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium – Somorja. Egyházi gimnáziumok működnek: Gútán, Komáromban, Léván, Ipolyságon, Rimaszombatban. Az egyetlen magyar magángimnázium Dunaszerdahelyen működik (6. táblázat). A legrégibb magyar szakközépiskola a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskola, mai nevén Szakkai Árpád Szakközépiskola. A rendszerváltás után magyar magán szakközépiskolák nyíltak Hidaskürtön, Dunaszerdahelyen, Gútán, Párkányban, Alsóbodokon, Nagymagyaron. A gazdaság szerkezetének átalakulásával a legtöbb szakközépiskolában a rendszerváltás, ill. Szl. megalakulása óta csökkent a diáklétszám. A diáklétszám alapján a legnagyobb magyar szakközépiskola a hidaskürti Magán Szakközépiskola, valamint a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Utcai Szakközépiskola és a Neratovice Téri Magán Szakközépiskola. – A magyar iskolák specifikumai A diákszám folyamatos csökkenésének mérséklése céljából az óvodák, az iskolák, a szülői és egyéb szervezetek beiratkozási programok útján igyekeznek elősegíteni az anyanyelvű iskola választását. A magyar iskolák többsége törekszik arra, hogy sajátosságait felmutassa. Ennek egyik formája, hogy az intézmények 1989 után ismert személyiségek nevét vették fel. Az iskolák 35 %-a rendelkezik tiszteletbeli névvel. Több iskola vállalkozik a helyi és regionális ismeretek megismertetésére. A tanintézményekben a szakkörök mellett jelentős számban működnek kulturális tevékenységet folytató diákcsoportok – énekkarok, néptánccsoportok, bábjátszók, diákszínpadok. A tehetséggondozás fontos eleme a magyar iskolák tevékenységének. Az államilag szervezett diákversenyek mellett a magyar iskolák diákjai bekapcsolódnak a felvidéki nemzetiségi és a Kárpát-medencei magyar diákversenyekbe. Az iskolák munkáját nehezíti, hogy az oktatásirányítás terén gyakoriak a törvényi, finanszírozási és tantervi változtatások, beavatkozások. Folyamatosan növekszik a hátrányos helyzetű és egyéni bánásmódot igénylő gyermekek száma. – A szlovákiai magyar közoktatást érintő változások a rendszerváltás óta A politikai átalakulásnak köszönhetően 1990 jan.-jában a szlovákiai magyar pedagógusok szakmai és nemzetiségi érdekvédelmi szervezeteként létrejött a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ). A szabadabb társadalmi légkör, a pártok, az SZMPSZ és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ) erőfeszítéseinek köszönhetően újranyíltak a központosító törekvések miatt bezárt kisiskolák, magán- és egyházi iskolák alapítására került sor. Az 1994–98 közötti évek a magyar iskolák megvédésének időszaka volt. A magyar oktatást sújtó „alternatív tervezet”, majd a kétnyelvű bizonyítványok kiadását megtiltó állami oktatásirányítási rendeletek és lépések ellen tömeges tiltakozásokra került sor országszerte. A tiltakozások miatt több magyar iskolaigazgatót leváltottak, azonban az OM által tervezett változásokat a tiltakozásokkal sikerült megakadályozni. Az 1998-as parlamenti választások után megerősödött az intézmények önállóssága. 2000–2006 között az iskolák önkormányzati fenntartásba kerültek, létrejött a fejkvótára épülő normatív támogatási rendszer, az iskolatanácsok jogkörei bővültek. A törvényi változások kedvező lehetőségeket teremtett az anyanyelvi oktatás számára. Növekedett a működtetés és az oktatásirányítás decentralizációja, a szubszidiaritás elvei jobban érvényesülhettek. – Felsőoktatás A magyar pedagógusokat a pozsonyi Comenius Egyetemen, a komáromi Selye János Egyetemen és a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán képzik. A karok fokozatos fejlesztésével napjainkban folyamatosan növekszik a végzősök száma. Megszűnt az elmúlt évtizedekben problémát okozó magyar pedagógushiány, sőt a magyar iskolák diáklétszámának csökkenése miatt pedagógus túlkínálat jelentkezik. Mindhárom intézményben folyik baccalaureátusi (Bc.), magiszteri (Mgr.) és doktori (PhD) képzés. – Szervezetek A Katedra Társaság a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában jelenteti meg a Katedra, míg a a Pedagógusfórum című pedagógiai folyóiratot. Országos szinten megalakult a Történelemtanárok Társulása, mely a pedagógusoknak nyújtott szakmai segítség mellett érdekvédelmi kérdésekben is megfogalmazza álláspontját. Az SZMPSZ keretei között létrejött a Pázmány Péter Alapítvány (PPA) és a Comenius Pedagógiai Intézet (CPI). A PPA a kedvezménytörvény értelmében a magyar oktatásban részesülő diákok számára biztosítotja az oktatási, nevelési támogatások eljuttatását az iskolák szülői szövetségeinek. A CPI a magyar pedagógusok szakmai fejlődését hivatott segíteni továbbképzései, szakmai programjai, és kiadványai által. – A közoktatás helyzete 2006-tól a magyar oktatási intézmények érdekében az SZMPSZ mind erőteljesebben kényszerült reagálni az OM-nek a magyar nyelvű oktatás ellenében tett intézkedéseire. Az OM-ben a nemzetiségi főosztály leminősítése osztállyá és a magyar pedagógusok elbocsátása, az alsó tagozaton a magyar nyelv órakeretének csökkentése, a földrajztankönyvekben a magyar helynevek használatának a korlátozása, a kétnyelvű dokumentációból adódó adminisztrációs terhek növelése, a magyar iskolák átlagnál kisebb mértékű sikeressége az EU pályázatok során – példáként szolgálnak az intézkedésekre. Az iskolákban a tankönyvellátás hiányosságai okoznak leginkább gondokat, miközben az OM a szlovák nyelv jobb elsajátítását kérte számon az iskolákon. 2011-ben létrejött a Módszertani Pedagógiai Központ komáromi részlege, mely a pedagógus-továbbképzések terén vállal feladatokat. A 2013 dec.-ében elfogadott iskolatörvény módosítása veszélyezteti az alacsonylétszámú iskolákat, köztük jelentős számban a magyar oktatási intézményeket.

1. táblázat. Magyar tanítási nyelvű iskolák

2. táblázat. Magyar tanítási nyelvű óvodák (2014)

3. táblázat. A magyar nyelven oktató alapiskolák száma a 2013/14-es tanévben

4. táblázat. A magyar iskolák száma és diáklétszámaik járásonként a 2013/14-es tanévben

5. táblázat. Magyar nyelven oktató gimnáziumok

A szlovákiai magyar iskolákban használt tankönyvek jelentős része a szlovák nyelvű eredeti kézirat fordításából származik, néhány tantárgy esetében azonban – elsősorban az alsó tagozatos alapiskolai osztályoknál – a tankönyvkiadók a magyarországi kiadványok ~jához folyamodtak. Az ilyen esetekben alkalmazott változások aránya és mikéntje eltérő, elsősorban a helyi jellegzetességek és sajátosságok kiemelését tartja szem előtt.

A ~ból több kiadó is kiveszi a részét, a magyar iskolák számára Szlovák Pedagógiai Kiadó, a Terra Tankönyvkiadó, a Lilium Aurum Könyvkiadó jelentet meg eredeti magyar nyelven írt tankönyveket, oktatási segédanyagokat, ill. a Fórum Kisebbségkutató Intézet kísérleti tankönyveket. Szlovák tankönyvek fordításával több szlovák kiadóban foglalkoznak: Szlovák Pedagógiai Kiadó, Orbis Pictus, Poľana, Expol.

Az oktatás tervszerű szervezésének és irányításának eszköze, amely különböző iskolatípusokra, osztályokra és tantárgyakra bontva ad útmutatót a pedagógusnak. Kidolgozása az oktatási háttérintézmények feladata. Tartalmazza az oktatás céljait és a képzés követelményeit. A ~eknek különböző típusaival találkozhatunk. Szlovákiában főképp az előíró egységes ~ dominál, és a központi szabályozás magas fokának köszönhetően még nem léteznek alaptantervek vagy kerettantervek, amelyekre helyi tantervek épülhetnének.