Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1968. augusztus 26-28.

Pozsonyban tartja rendkívüli kongresszusát Szlovákia Kommunista Pártja, amely kezdetben a rendkívüli, XIV. pártkongresszushoz hasonlóan elutasítja a megszállást, Gustáv Husák Moszkvából való megérkezését követően azonban csatlakozik a „normalizációs” kötelezettségekhez, s arra hivatkozva, hogy azon a szlovák küldötteknek csupán töredéke vett részt, szabálytalannak minősíti a XIV. pártkongresszust. A párt első titkárává ezek után Gustáv Husákot választják; a Központi Bizottság Elnökségéből kimarad Lőrincz Gyula, a KB-ból pedig annak valamennyi korábbi magyar tagja, s a 107 tagú új KB-ba csupán 4 magyart választanak be: Agócs Bélát, Mag Gyulát, Molnár Imrét és Varga Bélát.

Hibát talált?

Üzenőfal