Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1955. április 22-24.

Pozsonyban tartja kongresszusát Szlovákia Kommunista Pártja, amely ismét harcot hirdet a burzsoá nacionalizmus és a „szociáldemokratizmus” ellen. Karol Bacílek első titkár megállapítja, hogy a burzsoá nacionalizmus gyakran megnyilvánul a köztársaság magyar polgárai között is, akik „elfelejtik, hogy az ő hazájuk a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság”, a kongresszus ezért feladatul tűzi ki a magyar lakosságnak a Csehszlovákia iránti hazafiságra való nevelését. A párt első titkárává ismét Karol Bacíleket választják; a 60 tagú új Központi Bizottságban helyet kap többek között Major István, Dénes Ferenc, Lőrincz Gyula, Nagy Gyula, Réthy István és Bozó Jenő.

Hibát talált?

Üzenőfal