1947. február 10.
Párizsban a háború győztes államai – köztük Csehszlovákia – aláírják Magyarországgal a békeszerződést, amely az első bécsi döntést semmisnek és érvénytelennek nyilvánítva visszaállítja az 1938. január 1-jei csehszlovák-magyar határt azzal a módosítással, hogy Csehszlovákiához csatolja Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún községet. Magyarországot kötelezi, hogy bocsátkozzon tárgyalásokba Csehszlovákiával azon magyarok kérdésének a rendezéséről, akiket a lakosságcsere-egyezmény keretében nem telepítenek át Magyarországra. Amenynyiben a békeszerződés érvénybe lépésétől számított 6 hónapon belül nem sikerülne megállapodniuk, Csehszlovákiának jogában áll a Külügyminiszterek Tanácsához fordulnia.
A békeszerződés aláírása előtt a magyar kormány a nagyhatalmakhoz intézett jegyzékében elégedetlenségét fejezi ki az igazságtalan békével szemben. Különösen azt kifogásolja, hogy az aláírandó békeszerződés semmilyen biztosítékot nem tartalmaz a Magyarország határain kívül, mindenekelőtt Csehszlovákiában élő magyarok alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására, ami lehetővé teszi a csehszlovák kormány számára a magyarság további üldözését.
Az SZNT és a Megbízottak Testülete kiáltványban mond köszönetet a testvéri szláv nemzeteknek azért a segítségért, amellyel a békekonferencián Csehszlovákia igazságos ügyét támogatták.
Hibát talált?
Üzenőfal