Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1945. október 28.

Prágában az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülésén az egykamarás törvényhozó testület elnökévé Josef Davidot (CSNSZP) választják, s megerősítik köztársasági elnöki tisztségében Edvard Benešt, aki ünnepi beszédében a közép-európai béke érdekeire, valamint a magyar revizionizmus feléledésére hivatkozva sürgeti a nemzetiségi kérdés „végérvényes és kompromisszummentes” megoldását, vagyis a magyar és német kisebbség kitelepítését, ill. a lakosságcsere végrehajtását. Beneš szerint azokra, akik „elutasítják a saját nemzeti államukba való visszatérést”, végérvényesen az asszimiláció vár.

Hibát talált?

Üzenőfal