Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1938. december 8.

MTI-jelentés: a kárpátukrán kormány jelenleg a határok kiigazításáról tárgyal a magyar kormánnyal. A javaslat szerint 8 Magyarországnak ítélt községet cserélnének ki két Kárpátukrajnában maradt magyar községre. A kárpátukrán kormány ezenkívül annak a lehetőségéről is tárgyal a magyar kormánnyal, hogy helyreállítsák a vasúti összeköttetést Kárpátukrajna és Szlovákia közt a Tiszaújlak–kassai vasútvonalon, amely jelenleg Magyarországé. – MTI-jelentés Varsóból: ukrán képviselők és a volinyi lakosság képviselői kérték a lengyel parlamentet, hogy biztosítson autonómiát az ukránok által lakott területeknek (Halics és Voliny földjének). A nemzetgyűlés december 21-i ülésén elvetette az indítványt azzal az indoklással, hogy összeegyeztethetetlen a lengyel alkotmánnyal. Az Ukrán Nemzeti Szabadelvű Párt december 26-ra Lwowba gyűlést hívott össze, hogy döntsön a kormánnyal szembeni további magatartásáról.

Hibát talált?

Üzenőfal