Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1934. október 22.

Ungváron politikai nagygyűlést tartott a magyar pártszövetség „az összetartás, a közös célért küzdés, a testvéries együttműködés demonstrálására”. Megjelent többek között Esterházy János, az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke. A nagygyűlésen megfogalmazott követelések: az autonómia megadása, a munkanélküli segélyek visszaállítása, Kárpátalja területén egy magyar tanítóképző felállítása, Ungváron magyar gimnázium megnyitása stb. Korláth Endre szenátor terjedelmes beszámolójában többek között elmondta: lehetségesnek tartaná „a Kárpátalján szórványban élő magyarság és a békéscsabai szlovákok kicserélését”. Ez ügyben felkereste Szeberényi Lajos békéscsabai evangélikus esperest, aki a terv ellen erélyesen tiltakozott. (Az üggyel foglalkozott a budapesti Magyarság november 8-i száma.) Hasonló gyűlésekre Kárpátalja-szerte sor került, így például Aknaszlatinán és Visken.

Hibát talált?

Üzenőfal