Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1930. december 1.

Népszámlálás Csehszlovákiában (a második). A nemzetiség megállapítása az anyanyelv alapján történt. A hivatalos adatok szerint a magyar lakosság részaránya Ungváron 17,8%, Munkácson 22,5%, Beregszászban 52,2%, Huszton 7,9%, Nagyszőlősön 24,8%, Kőrösmezőn 11,1%. Az összlakosság 725 357, ebből csehszlovák állampolgár 709 129 (közte magyar 109 472 (15,4%), zsidó 91 255 (12,9%), német 13 249 (1,9%), román 12 641 (1,8%), cigány 1357, cseh és szlovák 33 961 (4,8%), ruszin/ukrán 446 916 (63%)). Felekezeti hovatartozás szerint: görög katolikus 359 167 (49,5%), pravoszláv 112 034 (15,4%), zsidó 102 542 (14,1%), evangélikus és református 72 425 (10,2%), római katolikus 69 262 (9,5%). A magyarok közül: római katolikus 25 737, görög katolikus 14 309, református 68 867, pravoszláv 10, izraelita 5870.Foglalkozás szerint: őstermelő 480 856 (ebből magyar 67 335), gyár- és kisiparban 90 601 (20 608), posta, vasút, szállítás 23 094 (4018), kereskedelem, pénzintézetek 41 550 (4009), közszolgálat (hivatal) 30 072 (4647), más foglalkozású 261 56 (6427), munkanélküli 25 355 (2322). ->1941. január 31.

Hibát talált?

Üzenőfal