A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1956. november 3. : Antonín Zápotocký köztársasági elnök rádióbeszédben ítéli el a magyarországi felkelést. Zápotocký szerint a nemzetközi reakció által támogatott magyarországi reakció - a politikai vezetés engedményeit kihasználva - „ellenforradalmat” robbantott ki, amely „fasiszta fehérterrorral” fenyegeti a magyar dolgozó népet, Nagy Imre miniszterelnököt pedig azzal vádolja, hogy „lepaktált a kapitalista országokkal”. A Rudé právo a magyar forradalmat elítélő nyilatkozatot közöl Fábry Zoltántól, amelyben Fábry a magyarországi eseményeket úgy értékeli, mint amelyek „az imperialisták malmára hajtják a vizet”. Nyilatkozatát Fábry pár nap múlva a Szlovák Írók Szövetsége Magyar Szekciójának ülésén - Ctibor Štítnický, a Szlovák Írók Szövetségének titkára által - felolvasott levelében visszavonja. A prágai és ostravai után megkezdi működését a Csehszlovák Televízió pozsonyi stúdiója is.