Igazat mondunk a népnek
Részletek
Agitációs kiadvány (Pozsony, 1950–1951). A Pravda Nyomdavállalat adta ki. 1950-ben nyolc, 1951-ben huszonkét száma, s egy, ill. négy rendkívüli száma jelent meg. Az 1. szám címe “Az igazságot mondjuk meg az embereknek” volt.
Igazság
Részletek
Heti riportlap (Kassa, 1931 okt.–1935 aug.). – Szerk. György Ferenc, Batek Szilárd.
Igló (Spišská Nová Ves; Zipser Neudorf)
Részletek
Igló − Szűz Mária Mennybemenetele templom (GJ)
Város és járási székhely a Gömör–Szepesi-érchegység É-i lejtőin, a Hernád folyó két partján, Poprádtól DK-re. L: [1921] – 11 608, ebből 7735 (66,6%) szlovák, 1689 (14,5%) német, 1089 (9,4%) magyar, 326 (2,8%) zsidó, 20 (0,2%) ruszin; [2011] – 38 045, ebből 33 656 (88,5%) szlovák, 177 (0,5%) roma, 166 (0,4%) ruszin és ukrán, 142 (0,4%) cseh-morva, 54 (0,1%) magyar, 52 (0,1%) német, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 32 954 (86,6%) szlovák, 632 (1,7 %) roma, 202 (0,5%) ruszin és ukrán, 151 (0,4%) cseh, 88 (0,2%) magyar, 57 (0,1%) német, 1 jiddis. V: [2011] – 23 011 r. k., 1028 gör. kat., 914 ev., 158 gör. kel., 113 jehovista, 34 ref., 8 izr. – A tatárjárás után Mo.-ra települő német (szász) hospesek által alapított bányaváros, a szepesi szász városok egyike volt. 1876-ban rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. Német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba. – Orsó alakú főterén álló r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemploma a 14. sz. második felében gótikus, r. k. (Szűz Mária szeplőtelen fogantatása) temploma 1723–31 között barokk, ev. temploma 1790–96 között copf stílusban épült. Az 1777-ben emelt Provinciális- vagy Tartományi-ház, amely egykor a szepesi szász grófok székhelye volt, jelenleg az 1951-ben alapított Honismereti Múzeumnak ad otthont. A városháza 1780–1820 között klasszicista, a Vigadó 1900-1905 között szecessziós stílusban épült. ~n a két vh. között előbb Szepesi Lapok, majd Szepesi Hírlap és Szepesi Híradó címmel jelent meg magyar nyelvű hetilap. A város a 19. sz. második felétől a Szepesség ipari központja, vasércbányászata mellett jelentős vas-, építőanyag-, fafeldolgozó, élelmiszer- és szövőiparral rendelkezik. A városhoz közeli Iglófüred klimatikus gyógyhely. – 1926–54 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Nyilas (Hnilec), 1988–90 között Dénesfalva (Danišovce) és Leszkovány (Lieskovany); egykori bányatelepeit (Iglóhollópatak, Iglófehérhegy) 1960-ban Mlynky néven önálló községgé szervezték.
Igó Aladár
Részletek
(*1931. ?, Hanva) Népi fafaragó- és festőművész. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is megtisztelték.
Így Élünk Mi
Részletek
A magyar ifjúsági klubok fóruma (Pozsony, 1966. ápr.–nov.). A Népművelés mellékleteként jelent meg havonta. Korábban Így Élünk Mi (1965–1966) címmel jelent meg. – Szerk. Duray Miklós, Gágyor Péter, Haltenberger Kinga, Sárszögi Görcsös Csilla.
ikresítés
Részletek
Az 1947. ápr. 11. és 1948. dec. 22-e között lebonyolított csehszlovák–magyarlakosságcsere-egyezmény alapelve, a megközelítőleg egyforma nagyságú ingatlannal rendelkező családok párosítása volt. A valóságban azonban ez nem valósult meg, hiszen az ikresített családok csehszlovákiai magyar tagjai általában 30%-kal nagyobb ingatlant hagytak Szl.-ban, mint ikerpárjaik Mo.-on.
Ilava
-> Illava (Ilava)
Város és járási székhely a Sztrázsó-hegység ÉNy-i lábánál, a Vág folyó völgyében, Trencséntől ÉK-re. L: [1921] – 2172, ebből 1786 (82,2%) szlovák, 168 (7,7%) magyar, 113 (5,2%) zsidó; [2011] – 5391, ebből 5195 (96,4%) szlovák, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 5169 (95,9%)...megnyit →
Város és járási székhely a Sztrázsó-hegység ÉNy-i lábánál, a Vág folyó völgyében, Trencséntől ÉK-re. L: [1921] – 2172, ebből 1786 (82,2%) szlovák, 168 (7,7%) magyar, 113 (5,2%) zsidó; [2011] – 5391, ebből 5195 (96,4%) szlovák, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 5169 (95,9%)...megnyit →
Részletek
Illava (GJ)
Város és járási székhely a Sztrázsó-hegység ÉNy-i lábánál, a Vág folyó völgyében, Trencséntől ÉK-re. L: [1921] – 2172, ebből 1786 (82,2%) szlovák, 168 (7,7%) magyar, 113 (5,2%) zsidó; [2011] – 5391, ebből 5195 (96,4%) szlovák, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 5169 (95,9%) szlovák, 5 (0,1%) magyar nemzetiségű. V: [2011] – 4385 r. k., 67 ev., 8 gör. kat., 1 ref. – A 19. sz. második feléig mezőváros volt, ekkor elveszített városi rangját 1966-ban kapta vissza; 1960-ig és 1996 óta járási székhely. A város közepén található egykori vára, amely egy időben a trinitárius rend zárdája volt, 1856 óta fegyházként szolgál, s jelenleg Szl. egyik legnagyobb fegyintézete. Az épülettömbben kapott helyet ~ 1701–22 között épült barokk stílusú r. k. (Mindenszentek-) temploma. A város sörgyárral, fafeldolgozó és építőanyag-iparral, a Vág folyón 1946-ban épült vízerőművel rendelkezik. 1971-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Kislévát (Iliavka) és Klobusicot (Klobušice).
Illava (Ilava)
Részletek
Illava (GJ)
Város és járási székhely a Sztrázsó-hegység ÉNy-i lábánál, a Vág folyó völgyében, Trencséntől ÉK-re. L: [1921] – 2172, ebből 1786 (82,2%) szlovák, 168 (7,7%) magyar, 113 (5,2%) zsidó; [2011] – 5391, ebből 5195 (96,4%) szlovák, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 5169 (95,9%) szlovák, 5 (0,1%) magyar nemzetiségű. V: [2011] – 4385 r. k., 67 ev., 8 gör. kat., 1 ref. – A 19. sz. második feléig mezőváros volt, ekkor elveszített városi rangját 1966-ban kapta vissza; 1960-ig és 1996 óta járási székhely. A város közepén található egykori vára, amely egy időben a trinitárius rend zárdája volt, 1856 óta fegyházként szolgál, s jelenleg Szl. egyik legnagyobb fegyintézete. Az épülettömbben kapott helyet ~ 1701–22 között épült barokk stílusú r. k. (Mindenszentek-) temploma. A város sörgyárral, fafeldolgozó és építőanyag-iparral, a Vág folyón 1946-ban épült vízerőművel rendelkezik. 1971-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Kislévát (Iliavka) és Klobusicot (Klobušice).
Illés Anna; Hernádi A.
(* 1957. jún. 7. Tiszacsernyő) Tanár, műfordító, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-n szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1981). 1981–1984-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó szerk., 1984–1987-ben könyvtáros Komáromban, 1987–1992-ben az itteni szakmunkásképző tanára, 1992-től a Komáromi Lapok főszerk. helyettese. Szlovák írók műveit fordította magyarra (Ivan Hudec,...megnyit →
(* 1957. jún. 7. Tiszacsernyő) Tanár, műfordító, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-n szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1981). 1981–1984-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó szerk., 1984–1987-ben könyvtáros Komáromban, 1987–1992-ben az itteni szakmunkásképző tanára, 1992-től a Komáromi Lapok főszerk. helyettese. Szlovák írók műveit fordította magyarra (Ivan Hudec,...megnyit →
Részletek
(* 1957. jún. 7. Tiszacsernyő) Tanár, műfordító, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-n szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1981). 1981–1984-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó szerk., 1984–1987-ben könyvtáros Komáromban, 1987–1992-ben az itteni szakmunkásképző tanára, 1992-től a Komáromi Lapok főszerk. helyettese. Szlovák írók műveit fordította magyarra (Ivan Hudec, Alfonz Bednár, Milka Zemková stb.).
Illés Oszkár
(* 1967. febr. 4. Királyhelmec) Színész. 1985-ben a nagykaposi gimnáziumban érettségizett. 1990-ben került a Kassai Thália Színházhoz. Kezdetben díszletező munkásként, később színpadmesterként dolgozott. Hamar megmutatkozott fogékonysága a művészi munka iránt s rövidesen színész és ügyelő lett. Néhány éven keresztül a szervezési osztály vezetője volt....megnyit →
(* 1967. febr. 4. Királyhelmec) Színész. 1985-ben a nagykaposi gimnáziumban érettségizett. 1990-ben került a Kassai Thália Színházhoz. Kezdetben díszletező munkásként, később színpadmesterként dolgozott. Hamar megmutatkozott fogékonysága a művészi munka iránt s rövidesen színész és ügyelő lett. Néhány éven keresztül a szervezési osztály vezetője volt....megnyit →
Részletek
Illés Oszkár (TSZA)
(* 1967. febr. 4. Királyhelmec) Színész. 1985-ben a nagykaposi gimnáziumban érettségizett. 1990-ben került a Kassai Thália Színházhoz. Kezdetben díszletező munkásként, később színpadmesterként dolgozott. Hamar megmutatkozott fogékonysága a művészi munka iránt s rövidesen színész és ügyelő lett. Néhány éven keresztül a szervezési osztály vezetője volt. Számos kisebb szerep megformálása után karaktereket, sőt női szerepet is játszott. Komédiázó tehetségét vígjátéki szerepeiben villanthatta fel. Konferansziéként is működik. A Thália Színházi Társaság elnöke. – Főbb színházi szerepei: Carlsson (John Steinbeck: Egerek és emberek); Tüske (Jean- Baptiste Molière: Tudós nők); Hortenzio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Howard tizedes (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Umberto (Eduardo De Filippo: Házasság olasz módra); Kurta (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Scanlon (Dale Wasserman: Kakukkfészek); Stanley (Arthur Miller: Az ügynök halála); Uccu Jóska (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla: Kakuk Marci szerencséje); Piri (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Palotaparancsnok (Albert Camus: Caligula); Johann, kocsis (Móricz Zsigmond: Csibe); Tamás (Kisfaludy Károly: Csalódások); 1. Tiszt (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Osrick (William Shakespeare: Hamlet); Cibere (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Vadász, Farkas, Majom (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Simon (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Mr. Leicester Paton (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Pataky (Csáth Géza: A Janika); Bobcsinszkij (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Makáts Csaba (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Vicomte (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Témüller (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Lombardi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Tizedes (Dés László–Nemes István–Böhm György–Korcsmáros György–Horváth Péter: Valahol Európában); Vadász (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Kudelka (Kálmán Imre: Marica grófnő); Mátyás (Bertolt Brecht: Koldusopera); Ernie Cusack (Neil Simon: Pletykák); Wugu Doogan szenátor, Kate apja (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út); Wataruru afrikai sámán és tanár (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó). – Ir. Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).