Zákon č. 300/1993 o mene a priezvisku
Részletek
Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:
Csatolmányok:
§ 2
(1) Každému sa môže spôsobom a za podmienok ustanovených v § 1 určiť viac mien, a to aj cudzojazyčných, najviac však tri mená. Pri zápise mena alebo mien (ďalej len „meno”) do matriky sú rodičia povinní poskytnúť matričnému úradu súčinnosť.
(2) Nemožno určiť meno hanlivé, neosobné alebo domácku podobu mena, alebo prvé meno totožné s menom žijúceho súrodenca uvedeným v matrike na prvom mieste, alebo osobe mužského pohlavia určiť ženské meno a naopak. Tieto obmedzenia sa nevzťahujú na cudzojazyčné meno, ak je všeobecne známe, že takéto použitie mena je v súlade s tradíciou štátu, kde je takéto meno obvyklé. Na požiadanie matričného úradu tieto skutočnosti preukazuje rodič dieťaťa potvrdením zastupiteľského úradu cudzieho štátu.
§ 7
(1) Povolenie na zmenu mena nie je potrebné, ak ide o zmenu
a) cudzojazyčného mena na jeho slovenský ekvivalent a naopak,
b) mena dieťaťa po jeho právoplatnom osvojení,
c) mena z dôvodu zmeny pohlavia.
(2) Povolenie na zmenu priezviska nie je potrebné, ak ide o zmenu priezviska
a) po rozvode manželstva, 3b)
b) po nadobudnutí plnoletosti spočívajúcu v používaní len jedného z dvoch alebo viac priezvisk,
c) spočívajúcu v zápise ženského priezviska osoby inej ako slovenskej národnosti bez koncovky slovenského prechyľovania, 3c)
d) spočívajúcu v úprave priezviska v súlade so slovenským pravopisom alebo s pravopisom jazyka národnostnej menšiny podľa osobitného predpisu 3ca),
e) dieťaťa po jeho právoplatnom osvojení,
f) z dôvodu zmeny pohlavia,
g) maloletého dieťaťa, ktorého rodičia uzavreli manželstvo po jeho narodení, na priezvisko určené pre ich ostatné deti,
h) maloletého dieťaťa, ktorého otec nie je známy, na priezvisko určené pre ostatné deti jeho matky a jej manžela.
(3) Zmena mena alebo zmena priezviska, na ktorú nie je potrebné povolenie, sa v matrike vykonáva na základe písomného vyhlásenia osoby, o ktorej meno alebo priezvisko ide, alebo jej zákonného zástupcu; pri zmene mena alebo zmene priezviska z dôvodu zmeny pohlavia je potrebné predložiť aj lekársky posudok.
(4) Na zmenu mena alebo zmenu priezviska maloletého staršieho ako 15 rokov je potrebný jeho písomný súhlas s jeho úradne osvedčeným podpisom.
Zákon č. 596/2003 o štátnej správe v školstve a školskej samospráve a o zmene a doplnení niektorých zákonov
Részletek
Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:
Csatolmányok:
§ 13a
(1) Do výchovného a vzdelávacieho procesu v školách a školských zariadeniach môžu vstupovať školskí inšpektori Štátnej školskej inšpekcie.
(2) Školským inšpektorom môže byť ten, kto spĺňa kvalifikačné predpoklady vysokoškolského vzdelania pre príslušný druh, typ a stupeň školy alebo školského zariadenia, má osem rokov pedagogickej praxe v škole alebo v školskom zariadení, absolvoval I. kvalifikačnú skúšku alebo jej náhradu a pôsobil minimálne tri roky v riadiacej funkcii v školstve alebo v pracovnom zaradení metodika alebo v pracovnom zaradení školského inšpektora, alebo absolvoval II. kvalifikačnú skúšku alebo jej náhradu.
(3) Školský inšpektor musí byť spôsobilý používať slovenský jazyk v úradnom styku, 8b) ovládať jazyk príslušnej národnostnej menšiny v súvislosti s náplňou pracovnej činnosti, mať osobnostné predpoklady a morálne predpoklady a predpoklady odbornej inšpekčnej práce.
§ 15
Sieť
(1) Sieť je zoznam škôl, školských zariadení, stredísk praktického vyučovania a pracovísk praktického vyučovania, ktoré majú oprávnenie uskutočňovať výchovu a vzdelávanie.51)
(2) Sieť spravuje ministerstvo po vyjadrení príslušného krajského školského úradu, príslušného ústredného orgánu štátnej správy a orgánu územnej samosprávy a každoročne ju zverejňuje na internete. Sieť zdravotníckych škôl spravuje ministerstvo zdravotníctva.52)
(3) Školy, školské zariadenia, strediská praktického vyučovania a pracoviská praktického vyučovania, ktoré sú zaradené do siete, majú právo
a) vykonávať výchovu a vzdelávanie podľa osobitného predpisu, 51)
b) na zabezpečenie financovania podľa osobitného predpisu.31)
(4) V sieti sa pre každú školu, školské zariadenie, stredisko praktického vyučovania a pracovisko praktického vyučovania uvádzajú tieto údaje:
a) názov a adresa,
b) názov a adresa zriaďovateľa; meno a priezvisko a trvalý pobyt zriaďovateľa, ak je zriaďovateľom fyzická osoba,
c) zoznam študijných a učebných odborov a ich zameraní,
d) dátum začatia činnosti školy alebo školského zariadenia,
e) vyučovací jazyk a forma štúdia.
§ 16
Zaraďovanie škôl, školských zariadení, stredísk praktického vyučovania a pracovísk praktického vyučovania do siete
(1) Žiadosť o zaradenie školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania do siete predkladá zriaďovateľ ministerstvu do 30. júna kalendárneho roka, ktorý predchádza roku, v ktorom má byť škola, školské zariadenie, stredisko praktického vyučovania alebo pracovisko praktického vyučovania zriadené; minister v odôvodnených prípadoch, najmä ak zriadenie školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania nezakladá zvýšené nároky na štátny rozpočet, môže povoliť iný termín. Žiadosť obsahuje
a) názov, adresu a identifikačné číslo zriaďovateľa, štatutárny orgán a právnu formu, ak je zriaďovateľ právnická osoba; meno a priezvisko, štátnu príslušnosť, miesto trvalého pobytu a rodné číslo zriaďovateľa, 53) ak je zriaďovateľ fyzická osoba,
b) názov a adresu školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania vrátane jeho súčastí,
c) predpokladaný počet všetkých detí alebo žiakov,
d) predpokladaný počet všetkých tried,
e) vyučovací jazyk alebo výchovný jazyk,
f) učebné plány a učebné osnovy, podľa ktorých sa bude v škole, školskom zariadení, stredisku praktického vyučovania alebo na pracovisku praktického vyučovania uskutočňovať výchovno-vzdelávací proces,
g) školský rok a dátum, v ktorom sa má škola, školské zariadenie, stredisko praktického vyučovania alebo pracovisko praktického vyučovania zriadiť,
h) doklad o zabezpečení priestorov,
i) doklad príslušných orgánov štátnej správy, že priestory školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania vyhovujú hygienickým požiadavkám a predpisom týkajúcim sa bezpečnosti a ochrany zdravia pri práci a predpisom o ochrane pred požiarmi,
j) predpokladaný rozpočet školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania,
k) vyjadrenie obce, ak nie je zriaďovateľom; ak ide o materské školy, jazykové školy, základné umelecké školy53a) a školské zariadenia53b) na území obce pre deti a žiakov do 15 rokov veku, súhlas obce,
l) súhlas samosprávneho kraja, ak ide o jazykové školy, základné umelecké školy53a) a školské zariadenia53b) na území samosprávneho kraja pre žiakov nad 15 rokov veku,
m) vyjadrenie samosprávneho kraja, ak ide o stredné odborné školy, ktorých nie je zriaďovateľom,
n) vyjadrenie príslušného orgánu školskej samosprávy,
o) v prípade odborného vzdelávania stanovisko príslušného ústredného orgánu štátnej správy, zamestnávateľského zväzu alebo právnickej osoby, ktorá má pôsobnosť v oblasti odborného vzdelávania a prípravy podľa osobitného predpisu53c),
p) vyjadrenie príslušného krajského školského úradu, ak ide o školy, v ktorých vzdelávanie sa považuje za sústavnú prípravu na povolanie, ak nie je zriaďovateľom.
(2) Ak je zriaďovateľom fyzická osoba, ktorá má oprávnenie podnikať, 54) alebo iná právnická osoba, k žiadosti na zaradenie školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania predloží doklad, že
a) nie je v konkurze alebo v likvidácii,
b) nebol proti nemu zamietnutý návrh na vyhlásenie konkurzu pre nedostatok majetku,
c) nemá v Slovenskej republike alebo v krajine svojho sídla evidované daňové nedoplatky, nedoplatky poistného na zdravotné poistenie, nedoplatky poistného na nemocenské poistenie a dôchodkové zabezpečenie, nedoplatky príspevku na poistenie v nezamestnanosti, ktoré sa vymáhajú výkonom rozhodnutia,
d) nebol on alebo jeho štatutárny zástupca, alebo člen štatutárneho orgánu právoplatne odsúdený za úmyselný trestný čin a ani sa nezačalo trestné stíhanie.
(3) Ak je zriaďovateľom fyzická osoba, ktorá nemá oprávnenie podnikať, vzťahujú sa na ňu ustanovenia odseku 2 písm. c) a d).
(4) Splnenie podmienok uvedených v odsekoch 2 a 3 žiadateľ preukazuje
a) v písm. a) a b) potvrdením súdu, že sa proti nemu nevedie konkurzné konanie alebo vyrovnávacie konanie,
b) v písm. c) potvrdením príslušného úradu nie starším ako tri mesiace,
c) v písm. d) výpisom z registra trestov nie starším ako tri mesiace a čestným vyhlásením, že nebolo voči nemu začaté trestné stíhanie.
(5) Ministerstvo o zaradení do siete rozhodne do 60 dní od podania návrhu na zaradenie; pri rozhodovaní prihliada na účelné a komplexné rozmiestnenie škôl, školských zariadení, stredísk praktického vyučovania alebo pracovísk praktického vyučovania, ktoré zohľadňuje miestne a regionálne požiadavky. V rozhodnutí ministerstvo vyznačí termín začatia činnosti. Žiadosť, ktorá neobsahuje všetky náležitosti, sa vráti žiadateľovi. Ak sa žiadosť vráti žiadateľovi, lehota neplynie.
(6) Po zaradení školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania do siete vydá zriaďovateľ zriaďovaciu listinu školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania.
§ 21
Označovanie škôl, školských zariadení, stredísk praktického vyučovania alebo pracovísk praktického vyučovania
(1) Názov školy sa skladá z označenia druhu alebo typu školy a názvu ulice, popisného čísla hlavnej budovy a úradného názvu sídla školy. Názov školy sa uvádza v prvom páde. So súhlasom ministerstva môže škola na základe žiadosti používať jej historický názov. Ak bol škole udelený čestný názov, je súčasťou názvu školy a uvedie sa za druhom alebo typom školy. Názov školy musí byť zhodný s názvom školy uvedeným v sieti.
(2) Škola, kde sa výchovno-vzdelávací proces uskutočňuje v triedach v slovenskom jazyku a súčasne v jazyku národnostných menšín, má vo svojom názve druh a typ školy uvedený v slovenskom jazyku a v jazyku príslušnej národnostnej menšiny.
(3) Škola, kde sa výchovno-vzdelávací proces uskutočňuje iba v jazyku národnostných menšín, má v názve uvedený aj vyučovací jazyk školy a druh a typ školy sa uvádza v slovenskom jazyku a v jazyku príslušnej národnostnej menšiny. Sídlo školy sa uvádza v slovenskom jazyku; ak je sídlom školy obec, v ktorej príslušníci národnostnej menšiny tvoria najmenej 20 % obyvateľstva, uvedie sa sídlo aj v jazyku národnostnej menšiny.61)
(4) Ak je zriaďovateľom cirkev alebo náboženská spoločnosť, v názve sa môže uviesť, že ide o cirkevnú školu, alebo v ňom môže byť aj označenie, ktoré charakterizuje zriaďovateľa. Taktiež môže obsahovať meno významnej osobnosti príslušnej cirkvi alebo náboženskej spoločnosti, prípadne meno svätca.
(5) Ak je zriaďovateľom fyzická osoba alebo iná právnická osoba, uvedie sa na začiatku názvu školy slovo „súkromná” v príslušnom tvare. V názve môže byť aj označenie, ktoré charakterizuje zriaďovateľa.
(6) Ak sa škola zriadila pre nadané a talentované deti alebo žiakov, pred názvom školy alebo školského zariadenia sa uvedie slovo, ktoré primerane vyjadruje oblasť, na ktorú je škola zameraná (napríklad bilingválne gymnázium, športové gymnázium a pod.).
(7) Ak je súčasťou školy školský internát, 62) uvedie sa za názvom školy slovo „internátna” v príslušnom tvare.
(8) Škola, ktorá vznikla podľa osobitného predpisu, 63) sa označuje názvom „Združená stredná škola”.
(9) Škola, ktorá vznikla spojením základnej školy s predškolským zariadením podľa osobitného predpisu, 64) sa označuje názvom „Základná škola s materskou školou”.
(10) Názov školy, ktorá nezanikla po zlúčení so školou rovnakého druhu a typu podľa osobitného predpisu, 65) zostáva nezmenený.
(11) Názov školy sa používa na úradných pečiatkach a listinách vydaných touto školou, ak osobitný predpis neustanovuje inak.66)
(12) Na vonkajšom označení budovy školy sa uvádza názov školy bez uvedenia názvu ulice, popisného čísla hlavnej budovy a úradného názvu sídla školy.
(13) Ustanovenia odsekov 1 až 12 sa primerane vzťahujú aj na školské zariadenia, strediská praktického vyučovania alebo pracoviská praktického vyučovania.
§ 22
Zriaďovacia listina školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania a pracoviska praktického vyučovania
(1) Zriaďovaciu listinu školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania vydáva zriaďovateľ po zaradení školy alebo školského zariadenia do siete.
(2) Zriaďovacia listina školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania obsahuje
a) označenie zriaďovateľa,
b) názov školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania vylučujúci možnosť zámeny s názvom iných právnických osôb, druh a typ, jej sídlo (adresa) a identifikačné číslo,
c) názov a adresu subjektu, ktorý je súčasťou školy alebo školského zariadenia,
d) výchovný jazyk alebo vyučovací jazyk,
e) formu hospodárenia,
f) dátum zriadenia školy, školského zariadenia, strediska praktického vyučovania alebo pracoviska praktického vyučovania,
g) vymedzenie základných verejnoprospešných činností alebo verejných funkcií, pre ktoré sa škola alebo školské zariadenie zriaďuje, a tomu zodpovedajúci predmet činnosti,
h) označenie štatutárneho orgánu,
i) vecné a finančné vymedzenie majetku, ktorý škola, školské zariadenie, stredisko praktického vyučovania alebo pracovisko praktického vyučovania spravuje,
j) určenie času, na ktorý sa škola, školské zariadenie, stredisko praktického vyučovania alebo pracovisko praktického vyučovania zriaďuje,
k) dátum a číslo rozhodnutia ministerstva o zaradení do siete.
(3) Zmeny údajov v zriaďovacej listine sa vykonávajú dodatkom k zriaďovacej listine.
Zákon č. 38/1993 o organizácii Ústavného súdu Slovenskej republiky, o konaní pred ním a o postavení jeho sudcov
Részletek
Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:
Csatolmányok:
§ 23
Fyzické osoby môžu na ústnom pojednávaní alebo pri inom osobnom rokovaní používať svoj materinský jazyk. Trovy tlmočenia znáša Ústavný súd.
Zákon č. 270/1995 a Szlovák Köztársaság államnyelvéről
Részletek
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, abból a tényből kiindulva, hogy a szlovák nyelv a szlovák nemzet egyediségének legfontosabb jegye, kulturális örökségének legbecsesebb értéke, a Szlovák Köztársasát szuverenitásának kifejezője és állampolgárainak általános érintkezési eszköze, amely biztosítja a szabadságukat és egyenlőségüket jogaikban és méltóságukban 1) a Szlovák Köztársaság területén, meghozta az alábbi törvényt:
Csatolmányok:
§ 1
Bevezető rendelkezések
(1) A Szlovák Köztársaság területén a szlovák nyelv az államnyelv. 2)
(2) A szlovák nyelv előnyt élvez a Szlovák Köztársaság területén használt többi nyelvvel szemben.
(3) A törvény nem rendelkezik a liturgiai nyelvek használatáról. Ezen nyelvek használatáról az egyházak és vallásközösségek előírásai rendelkeznek. 3)
(4) Amennyiben jelen törvény nem rendelkezik másként, a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok nyelveinek használatára külön jogszabályok vonatkoznak. 4)
§ 2
Az államnyelv és annak védelme
(1) Az állam
a) az oktatási, tudományos és információs rendszerekben olyan feltételeket alakít ki, hogy a Szlovák Köztársaság minden állampolgára szóban és írásban elsajátíthassa és használhassa az államnyelvet,
b) kialakítja feltételeit az államnyelv, az államnyelv történeti fejlődése tudományos kutatásának, a nyelvjárások és a társadalmi nyelvváltozatok kutatásának, gondoskodik az államnyelv kodifikálásáról és a nyelvi kultúra emeléséről.
(2) Az államnyelv kodifikált változatát a szakmai szlovakisztikai kutatóintézetek és az államnyelv területe szakértőinek kezdeményezésére a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma (továbbiakban csak „Kulturális Minisztérium”) hagyja jóvá és teszi közzé a honlapján.
(3) Az államnyelv kodifikált változatába történő, annak szabályszerűségeivel ellentétes bármilyen beavatkozás megengedhetetlen.
§ 3
Államnyelv használata hivatalos érintkezés során
(1) Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek, az egyéb közigazgatási szervek, az általuk alapított jogi személyek és a törvénnyel alapított jogi személyek 5) hivatalos érintkezésben az államnyelvet használják, valamint alkalmazottaik, állami alkalmazottaik, az önkormányzati rendőrség tagjai, a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek (a továbbiakban csak „fegyveres erők”), a fegyveres rendvédelmi testületeknek és más fegyveres testületeknek és a Tűzoltó és Mentőszolgálatnak tagjai kötelesek ismerni és a hivatalos érintkezésben használni az államnyelvet, ez nem érinti a nemzeti kisebbségek nyelveinek külön előírás 5aa) szerinti használatát hivatalos érintkezésben, és más nyelvek használatát a külfölddel való hivatalos érintkezés során a nemzetközi kapcsolatokban bevett gyakorlattal összhangban.
(2) Államnyelven
a) hirdetik ki a törvényeket, a kormányrendeleteket és az egyéb általánosan kötelező érvényű jogszabályokat – beleértve a területi önkormányzat szerveinek előírásait is –, adják ki a határozatokat és egyéb közokiratokat, ez nem érinti a nemzeti kisebbségek nyelveinek és idegen nyelveknek külön előírás szerinti használatát 5b).
b) folynak az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek tanácskozásai¬; ez nem érinti a nemzeti kisebbségek nyelveinek külön előírás szerinti használatát 5c)
c) vezetik az összes hivatali ügyiratot (anyakönyvek, jegyzőkönyvek, határozatok, statisztikák, nyilvántartások, mérleg, hivatalos feljegyzések, nyilvánosságnak szóló tájékoztatás stb.), valamint az egyházaknak és vallási közösségeknek a nyilvánosságnak szánt ügyiratait; ez nem érinti a nemzeti kisebbségek nyelveinek külön előírás szerinti használatát 5aa).
d) vezetik a települési krónikákat. Az esetleges másnyelvű változatnak tartalmilag azonosnak kell lennie az államnyelvű változattal, ez nem érinti a nemzeti kisebbségek nyelveinek külön előírás szerinti használatát 5d)
(3) Az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek minden információs rendszerben és az egymás közötti kapcsolatban is az államnyelvet használják, az államnyelv mellett az információs rendszerekben más nyelvet is használhatnak, amennyiben külön előírás 6a) így rendelkezik.
(4) Természetes személy és jogi személy az (1) bekezdés szerinti szervvel való hivatalos érintkezésben és az (1) bekezdés szerinti jogi személlyel való hivatalos érintkezésben az államnyelvet használja, amennyiben ez a törvény, külön előírás, vagy törvény által meghatározott módon kihirdetett nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik 6b). Az a személy, akinek anyanyelve az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményének megfelel, az (1) bekezdés szerinti szervvel és az (1) bekezdés szerinti jogi személlyel való hivatalos érintkezésben használhatja anyanyelvét. Az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek kötelesek elfogadni az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményének megfelelő nyelvű okiratot, amennyiben a Cseh Köztársaság illetékes szervei által kiadott vagy hitelesített okiratról van szó.
(5) A Szlovák Köztársaság minden állampolgárának joga van arra, hogy utónevét és családi nevét 7) a szlovák helyesírás szabályainak megfelelő névformára illetékmentesen módosíttassa. Azon polgárok, akik nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, utó- és családnevüket hivatalos érintkezésben külön előírásban meghatározott feltételek szerint használják.7aa)
§ 3a
Az államnyelv használata a földrajzi megnevezések területén
Államnyelven tüntetik fel a települések és azok részeinek neveit 7a), az utcák és más közterületek neveit, más földrajzi neveket 7b), valamint az állami térképészeti munkák adatait, beleértve az ingatlan-nyilvántartási (kataszteri) térképeket is; ez nem érinti a nemzeti kisebbségek nyelveinek külön előírás szerinti használatát 7c).
§ 4
Az államnyelv használata az iskolaügyben
(1) Az államnyelv oktatása minden alapiskolában és középiskolában kötelező. Az államnyelvtől eltérő nyelv külön előírások 5a) szabályozta mértékben oktatási és vizsgáztatási nyelv.
(2) A külföldi pedagógusok és lektorok kivételével a Szlovák Köztársaság területén működő valamennyi iskola és oktatási intézmény pedagógusai kötelesek az államnyelvet szóban és írásban ismerni és használni.
(3) A teljes pedagógiai dokumentációt és a további dokumentációt az iskolákban és az oktatási intézményekben államnyelven vezetik. Azokban az iskolákban és oktatási intézményekben, melyekben a nevelés és az oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén 8a) folyik, a pedagógiai dokumentációt kétnyelvűen vezetik, mégpedig államnyelven és az adott nemzeti kisebbség nyelvén 8b). A további dokumentáció terjedelmét, amelyet nem kell államnyelven vezetni azokban az iskolákban és oktatási intézményekben, melyekben a nevelés és az oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén 8a) folyik, általános érvényű jogi előírás állapítja meg, amelyet a Kulturális Minisztérium az Iskola-, tudomány-, kutatás- és sportügyi Minisztériummal való megegyezést követően ad ki.
(4) A Szlovák Köztársaságban az oktató-nevelő tevékenység során használt tankönyveket és oktatási segédanyagokat szlovák nyelven adják ki, ez alól kivételt a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok nyelvén és más idegen nyelven folyó oktatás céljaira készült tankönyvek és oktatási segédanyagok képeznek. Ezek kiadását és használatát külön előírások szabályozzák 9).
(5) Az (1), (2) és (4) bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak az államnyelv használatára a felsőoktatásban, az államnyelvtől eltérő más nyelveknek tantárgyként való oktatására vagy az államnyelvtől eltérő nyelvnek nevelési és oktatási nyelvként 5a) való használatára, sem pedig a felsőoktatásban használt tankönyvekre és oktatási segédanyagokra.
§ 5
Az államnyelv használata a nyilvános érintkezés egyes területein
(1) A rádiós programszolgáltatás közvetítése és televíziós programszolgáltatás közvetítése a Szlovák Köztársaság területén államnyelven történik az alábbiak közvetítésének kivételével
a) más nyelvű televíziós műsorok 9a) államnyelvű feliratozással vagy közvetlenül következő államnyelvű sugárzásával,
b) más nyelvű rádióműsorok közvetlenül következő államnyelvű sugárzásával, valamint a regionális vagy helyi műsorszórásban a nemzeti kisebbség tagjai számára készült rádiós műsorok, beleértve az élőadásban közvetített rendezvényeket,
c) a Szlovák Rádió külföldre sugárzott kulturális és tájékoztató műsorai 10),
d) televíziós és rádiós nyelvtanfolyamok és a hasonló célú műsorok,
e) az eredeti szöveggel előadott zeneművek,
f) nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok nyelvein történő közvetítés a Szlovák Rádióban 11),
g) a műsorszórással terjesztett audiovizuális művek vagy művészeti teljesítmények hangfelvételeinek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét teljesítő eredeti nyelven történő közvetítése 11a),
h) audiovizuális művek, amelyeknek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét teljesítő nyelvű szinkronja a külön előírás 11b) hatálybalépése előtt lett elkészítve, és amelyek a Szlovák Köztársaság területén ennek a külön előírásnak a hatálybalépése előtt le lettek közvetítve,
i) az egyes személyeknek eredeti nyelvi megnyilvánulásai az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét teljesítő nyelven a hír-, publicisztikai és szórakoztató televíziós vagy rádiós műsorok keretében,
j) rendezvények élő adásban való közvetítése az államnyelvbe történő szimultán tolmácsolással másnyelvű műsor keretében.
(2) A 12 éven aluli kiskorúak számára készült műsorszórással terjesztett másnyelvű audiovizuális művet az államnyelvre kell szinkronizálni, kivéve a nemzeti kisebbségek nyelvein sugárzott a 12 éven aluli kiskorúak számára készült audiovizuális mű (1) bekezdés a) pontja szerinti másnyelvű műsorok keretében történő sugárzását.
(3) A nyilvánosság tájékoztatására szánt közleményeket helyi rádión vagy más technikai berendezéseken keresztül államnyelven teszik közzé, ezeket a közleményeket más nyelven is közzé lehet tenni, az államnyelven történő közzétételüket követően.
(4) Amennyiben külön előírás 11c) nem rendelkezik másként, az államnyelvet használják
a) az időszaki nyomtatott sajtóban vagy ügynökségi hírszolgálatban 11d) vagy
b) a nem időszaki kiadványokban 11e).
(5) A nyilvánosság számára készült kulturális célú alkalmi nyomtatványok, galériák, múzeumok, könyvtárak katalógusai, mozik, színházak, koncertek és egyéb kulturális rendezvények programjai államnyelven jelennek meg, kivéve azokat, amelyek nemzeti kisebbségek nyelvén jelennek meg, az ilyen nemzeti kisebbség nyelvén kiadott nyomtatványnak, katalógusnak vagy programnak alapinformációkat kell tartalmaznia államnyelven. Az államnyelven megjelent előző mondat szerinti nyomtatványok, katalógusok és programok tartalmazhatnak más nyelvű szövegváltozatokat is szükség szerinti terjedelemben, amelyek alapvetően tartalmilag azonosak az államnyelvi szövegváltozattal és csak az államnyelvi szövegváltozat után következnek.
(6) A kulturális és nevelési-oktatási célú rendezvények államnyelven valósulnak meg. Kivételt képeznek a nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, vendégszereplő külföldi művészek és az idegen nyelvek oktatására irányuló nevelési-oktatási célú rendezvények, akárcsak az eredeti szöveggel előadott zeneművek és színdarabok, valamint irodalmi művek előadása eredeti nyelven. A programok kísérő felvezetése államnyelven is megvalósul, kivétel képez ez alól a jelen bekezdés második mondata szerinti műsorok felvezetése, amennyiben ezek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét teljesítő nyelven valósulnak meg.
(7) Az emlékművek, síremlékek és emléktáblák feliratait államnyelven tüntetik fel. Ha más nyelveken is tartalmaznak szöveget, a másnyelvű szövegek csak az államnyelvű szöveg után következnek és tartalmilag azonosnak kell lenniük az államnyelvű szöveggel. A másnyelvű szöveget egyenlő vagy kisebb betűmérettel tüntetik fel, mint az államnyelvű szöveget. Az építtető a Kulturális Minisztériumtól kötelező érvényű állásfoglalást kérhet az emlékművön, síremléken és emléktáblán szereplő felirat e törvénnyel való összhangjára vonatkozóan. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a történelmi feliratokra, amelyek külön előírás 11f) alapján védelem alatt álló emlékműveken, síremlékeken és emléktáblákon találhatóak. Az emlékműveken, síremlékeken és emléktáblákon, amelyek nemzeti kisebbségi nyelvű és államnyelvű feliratot tartalmaznak, olyan településeken, ahol a hivatalos érintkezésben külön előírás 11g) alapján használják a nemzeti kisebbség nyelvét, a szövegek sorrendje nincs meghatározva.
(8) A Szlovák Köztársaság területén megvalósuló nyilvános gyűlés vagy nyilvános rendezvény mindegyik résztvevőjének joga van felszólalását államnyelven előadni.
§ 6
Az államnyelv használata a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a tűzoltó egységeknél
(1) A fegyveres erőknél, a Rendőrségnél, a Nemzetbiztonsági Hivatalban, a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási Szervezeténél és Bírósági Őrségénél, a Vasúti Rendőrségnél, a Tűzoltó és Mentőszolgálatnál, a szolgálati érintkezésben kötelezően az államnyelvet használják.
(2) A fegyveres erők, a fegyveres rendvédelmi testületek, valamint más fegyveres testületek és tűzoltó egységek teljes ügyintézését és dokumentációját államnyelven vezetik.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik a repülési tevékenység során a légierőre, valamint a fegyveres erők és fegyveres testületek nemzetközi tevékenységére.
§ 7
Az államnyelv használata a bírósági eljárás, közigazgatási eljárás során, illetve a bűnüldöző szervek előtti eljáráskor
(1) A bíróságok és az állampolgárok kölcsönös érintkezése, a bírósági eljárás, a közigazgatási eljárás, a büntetőeljárásban résztvevő szervek előtti eljárás, valamint a bíróságok, a közigazgatási szervek és a büntetőeljárásban résztvevő szervek határozatai és jegyzőkönyvei államnyelven folynak, illetve kerülnek kiadásra.
(2) A nemzeti kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó személyek jogai vagy az államnyelvet nem ismerő személyeknek külön előírásokból 12) eredő jogai érintetlenek maradnak.
§ 8
Az államnyelv használata a nyilvános érintkezés egyéb területein
(1) A fogyasztó védelmének érdekében kötelező az államnyelv használata a hazai vagy behozott áru tartalmának megjelölésekor, főként élelmiszerek, gyógyszerek, szórakoztató elektronika és háztartási vegyi áruk használati utasításaiban, jótállásokban valamint egyéb, a fogyasztónak szánt tájékoztatásokban, a külön előírások 13) által meghatározott terjedelemben és feltételeknek megfelelően.
(2) A munkajogi viszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban az írásbeli jogügyletek államnyelven készülnek, az államnyelvi szövegváltozat mellett készíthető tartalmilag azonos másnyelvű szövegváltozat is.
(3) Államnyelven vezetik a könyvelést 13a), készítik el a zárszámadást13a), a műszaki dokumentációt, amelynek elkészítését és felmutatását külön előírás 13b) alapján történő eljárás céljából követelik meg, és a társulások, az egyesületek, a politikai pártok, a politikai mozgalmak és a gazdasági társaságok nyilvántartásba vételhez szükséges alapszabályát; az államnyelvi szövegváltozat mellett készíthető tartalmilag azonos másnyelvű szövegváltozat is. Az államnyelv használatát a szlovák műszaki szabványokban külön előírás 14) szabályozza.
(4) Az egészségügyi létesítmények és szociális szolgáltató létesítmények ügyvitelét államnyelven vezetik. Ezen létesítmények személyzetének a páciensekkel vagy ügyfelekkel való kommunikációja rendszerint államnyelven folyik; ha olyan páciensről vagy ügyfélről van szó, akinek anyanyelve más, mint az államnyelv, akkor olyan nyelven is folytatható a kommunikáció, amelyen a pácienssel vagy ügyféllel értekezni lehet. A személyzet tagjai nem kötelesek ismerni idegen nyelvet, sem a nemzeti kisebbség nyelvét. Az a páciens vagy ügyfél, aki nemzeti kisebbséghez tatozó személy, ezekben az intézményekben olyan településen, ahol a hivatali érintkezésben külön előírás 11g) alapján használják a nemzeti kisebbség nyelvét, használhatja a személyzettel folytatott kommunikációban anyanyelvét.
(5) A 3. § (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek előtt kötelmi viszonyokat szabályozó szerződések tárgyában folyó eljárások során az államnyelvi változat mellett az Európai Unió más hivatalos nyelvén készült szövegváltozat is elfogadott. Nem egyértelműség vagy ellentmondások keletkezése esetén az államnyelvű változat érvényes.
(6) A nyilvánosság tájékoztatására szánt összes feliratot, reklámot és közleményt, főleg az elárusító helyeken, sportlétesítményekben, éttermekben, utcákon, utak mellett és felett, repülőtereken, autóbusz- és vasútállomásokon és a tömegközlekedési járművekben államnyelven tüntetik fel. Ha más nyelvű szöveget tartalmaznak, a másnyelvű szövegek csak az államnyelvű szöveg után következnek, és tartalmilag azonosnak kell lenniük az államnyelvű szöveggel. A másnyelvű szöveg egyenlő vagy kisebb betűméretben kerül feltüntetésre, mint az államnyelvű szöveg. A nyilvánosság tájékoztatására szánt nemzeti kisebbségi nyelvű és államnyelvű feliratokban és közleményekben, olyan településeken, ahol a hivatalos érintkezésben külön előírás 11g) alapján használják a nemzeti kisebbség nyelvét, és a reklámokban a szövegek sorrendje nincs meghatározva.
(7) A (6) bekezdésben megállapított kötelesség nem vonatkozik a Szlovák Köztársaság hatályos törvényei alapján vagy az Európai Unió más tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezmény szerződő államában bejegyzett vagy nyilvántartásba vett kereskedelmi névre, védjegyre, vagy intézmény nevére, és a nyilvánosság tájékoztatására szánt felirat, reklám és közlemény részét képező utónévre és családi névre, valamint némely bevett idegen nyelvű kifejezésre, amelyet szokásosan használnak a reklámok szövegében a kereskedelmi névvel együtt, amelyek a legszélesebb nyilvánosság számára ismertek és a reklám részei.
§ 9
Felügyelet
(1) A Kulturális Minisztérium látja el a 3. § (1)-(3) bekezdései, 3a§ és 4 §, az 5. § (3) bekezdése és (4) bekezdése b) pontja, (5)-(7) bekezdése és 6. § szerinti, a közigazgatási eljárásban és a büntető eljárásban résztvevő szervek előtti eljárások során a 7.§, a 8. § (2)-(6) bekezdése szerinti – az egészségügyi intézmények és szociális szolgáltató intézmények személyzetének páciensekkel és ügyfelekkel való érintkezése és olyan reklám kivételével, amelynek felügyeletét külön előírás 16) szerinti szervek végzik –, és a 11b. § szerinti kötelességek betartásának felügyeletét. A felügyelet ellátása során a Kulturális Minisztérium az államnyelvnek 2. § (2) bekezdése szerinti kodifikált változatára is tekintettel van.
(2) Azok a személyek, akik az (1) bekezdés szerinti felügyelet ellátásával vannak megbízva, összhangban az államigazgatási ellenőrzésről szóló előírással 17) e tevékenység ellátása során:
a) kötelesek igazolni magukat a felügyeletre illetékes felügyeleti szerv igazolványával és a felügyelet ellátására vonatkozó írásos megbízással
b) jogosultak a szükséges együttműködést megkövetelni, főleg információ- és adatszolgáltatást, írásos felvilágosítást vagy szóbeli felvilágosítást, okmányokat és vonatkozó irományokat,
c) kötelesek jegyzőkönyvet írni az elvégzett felügyeletről
(3) A 3. § (1) bekezdése szerinti szervek és jogi személyek, egyéni vállalkozók és jogi személyek kötelesek lehetővé tenni a felügyelet elvégzését a jogosult személyeknek és a szükséges együttműködést nyújtani.
§ 9a
Bírságok
(1) Amennyiben a Kulturális Minisztérium e törvény terjedelmében a kötelességek megszegését állapítja meg és a közigazgatás nyilvánosságnak szóló információiról vagy a Szlovák Köztársaság polgárai életének, egészségének, biztonságának vagy vagyonának veszélyeztetését érintő információkról van szó és írásbeli figyelmeztetést követően sem szüntetik meg a jogellenes állapotot a megszabott határidőben vagy a megszabott határidőben nem orvosolják a megállapított hiányosságokat, a Kulturális Minisztérium 50-től 2500 Euróig terjedő bírságot szabhat ki.
(2) A bírság kiszabásáról szóló határozatnak a jogellenes állapot megszüntetésére határidőt kell tartalmaznia. Amennyiben az e törvénnyel való összhang nem valósult meg a határozatban megszabott határidőben, a Kulturális Minisztérium az eredetileg kiszabott bírság kétszeresének megfelelő összegű további bírságot szab ki 18). További bírságot két éven belül lehet kiszabni attól a naptól számítva, amikor a bírságot kiszabó határozatban megállapított hiányosságok kijavítására tett intézkedéseket el kellett volna végezni.
(3) A bírságot attól a naptól számított egy éven belül lehet kiszabni, amikor a Kulturális Minisztérium a kötelességszegésről tudomást szerzett, legkésőbb azonban három éven belül a kötelességszegés napjától. A bírság kiszabása főként a jogellenes cselekmény terjedelmére, következményeire, időtartamára és ismétlődésére tekintettel történik.
(4) A bírság megfizetése a bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül esedékes, amennyiben abban nem szerepel későbbi határidő. A bírság kiszabása során követett eljárásra a közigazgatási eljárásra vonatkozó általános előírás vonatkozik.18)
(5) Az e törvény alapján kiszabott bírságok az állami költségvetés bevételei.
§ 10
Az államnyelv használatának állapotáról szóló jelentés
(1) A Kulturális Minisztérium kétévente jelentést terjeszt a Szlovák Köztársaság kormánya elé az államnyelv használatának állapotáról a Szlovák Köztársaság területén. A Kulturális Minisztérium a jelentés elkészítése során együttműködik a tudományos-kutató, oktatási és kulturális intézményekkel, akárcsak a közigazgatás szerveivel és az államnyelvhasználat felügyeletét végző más szervekkel.
(2) Az (1) bekezdés szerinti célból a Kulturális Minisztérium jogosult a 3. § (1) bekezdése szerinti szervektől és jogi személyektől tájékoztatást és írásos háttéranyagokat kérni az államnyelv hatáskörükben való használatáról.
(3) Az (1) bekezdés szerinti első jelentést a Kulturális Minisztérium 2012. március 31-ig terjeszti elő.
§ 11
Közös és átmeneti rendelkezések
A 3.- 8. § céljaira vonatkozóan államnyelv alatt a szlovák nyelvnek 2. § (2) bekezdés szerinti kodifikált változata értendő, ezzel nincs kizárva másnyelvű új szakkifejezéseknek, fogalmaknak vagy új jelenségek megnevezéseinek használata, amelyekre még nem állandósult és nem lett kodifikálva az államnyelvben megfelelő egyenértékű kifejezés, valamint a nem irodalmi nyelvi eszközök használata, amennyiben célzatos (funkcionális) használatukról van szó, főként művészi alkotásban és publicisztikában.
§ 11a
2009. szeptember 1-től hatályos átalakításokhoz fűződő átmeneti rendelkezések
A 3. § (1) bekezdése szerinti szervek és jogi személyek, jogi személyek, egyéni vállalkozók és természetes személyek kötelesek 2009. december 31.-ig megszüntetni a 3. § (3) bekezdése d) pontjának, az 5. § (5) és (7) bekezdéseinek és a 8. §. (6) bekezdésének előírásaival ellenkező állapotot. Amennyiben emlékmű, síremlék és emléktábla nemzeti kisebbségi nyelvű szöveggel ellátott feliratáról van szó, amely 2009. szeptember 1. előtt került az emlékműre, síremlékre és emléktáblára és a nemzeti kisebbségi nyelvű szöveget egyenlő vagy nagyobb betűméretű tartalmilag azonos államnyelvű szöveg követi, az ilyen feliratra nem vonatkozik az előző mondatban szereplő kötelesség.
§ 11b
Átmeneti rendelkezések
(1) A 3. § (1) bekezdése szerinti szervek és jogi személyek, jogi személyek és egyéni vállalkozók kötelesek 2011. október 31.-ig megszüntetni a 3. § (2) bekezdése d) pontjának, valamint az 1996. január 1. után elhelyezett feliratok esetében az 5. § (7) bekezdésének és a 8. §. (6) bekezdésének előírásaival ellenkező állapotot. Amennyiben emlékmű, síremlék és emléktábla nemzeti kisebbségi nyelvű szöveggel ellátott és tartalmilag azonos államnyelvű szöveget tartalmazó feliratáról van szó, amely 2009. szeptember 1. előtt került az emlékműre, síremlékre és emléktáblára, az ilyen feliratra nem vonatkozik az előző mondatban szereplő kötelesség.
(2) A 11a § rendelkezését 2011. március 1. után nem alkalmazzák.
Zákon č. 154/1994 o matrikách
Részletek
Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:
Csatolmányok:
§ 16
Ženské priezvisko osoby inej ako slovenskej národnosti sa zapíše bez koncovky slovenského prechyľovania,
a) ak o to požiadajú rodičia 9) pri zápise priezviska ich dieťaťa ženského pohlavia do knihy narodení podľa § 13 ods. 1 alebo osvojitelia pri zápise priezviska osvojeného dieťaťa, ak ide o osvojenie podľa osobitného predpisu 9a),
b) ak o to požiada žena pri zápise uzavretia manželstva do knihy manželstiev podľa § 14,
c) ak o to požiada žena v súvislosti so zápisom rozhodnutia o zmene priezviska podľa osobitného zákona. 10)
§ 19
(1) Úradný výpis z knihy narodení (ďalej len „rodný list”) obsahuje
a) názov dokladu a označenie matričného úradu, ktorý vyhotovuje doklad,
b) deň, mesiac, rok, miesto narodenia a rodné číslo dieťaťa,
c) meno 5) a priezvisko dieťaťa,
d) pohlavie dieťaťa,
e) meno 6), priezvisko, rodné priezvisko, dátum a miesto narodenia, štátne občianstvo a rodné číslo rodičov,
f) deň, mesiac a rok vyhotovenia rodného listu, podpis s uvedením mena, priezviska a funkcie oprávnenej osoby a odtlačok úradnej pečiatky matričného úradu.
(2) Úradný výpis z knihy manželstiev (ďalej len „sobášny list”) obsahuje
a) názov dokladu a označenie matričného úradu, ktorý vyhotovuje doklad,
b) deň, mesiac, rok a miesto uzavretia manželstva,
c) meno 6), priezvisko, prípadne rodné priezvisko manželov a ich rodné čísla,
d) deň, mesiac, rok, miesto narodenia manželov,
e) meno 6), priezvisko, prípadne rodné priezvisko rodičov manželov,
f) dohodu manželov o priezvisku a dohodu o priezvisku ich spoločných detí; dohodnuté priezviská sa uvedú v mužskom aj ženskom tvare.
g) deň, mesiac a rok vyhotovenia sobášneho listu, podpis s uvedením mena, priezviska a funkcie oprávnenej osoby a odtlačok úradnej pečiatky matričného úradu.
(3) V rodnom liste osoby inej ako slovenskej národnosti, ktorej meno nebolo do 31. decembra 1993 zapísané v matrike v jej materinskom jazyku, ale v slovenskom ekvivalente, sa uvedie v jej materinskom jazyku latinkou, ak o to písomne požiada; o tejto skutočnosti sa v matrike urobí písomný záznam. Žiadosť musí obsahovať vyhlásenie o národnosti žiadateľa. Všetky ďalšie úradné výpisy a potvrdenia sa vyhotovia s takýmto tvarom mena.
(4) Osoba, ktorej meno je zapísané v matrike v inom ako slovenskom jazyku a neskorší výpis z matriky jej bol vyhotovený s menom v slovenskom ekvivalente, môže požiadať o výpis z matriky s menom v pôvodnom znení. Matričný úrad je povinný tejto žiadosti vyhovieť.
(5) Úradný výpis z knihy úmrtí (ďalej len „úmrtný list”) obsahuje
a) názov dokladu a označenie matričného úradu, ktorý vyhotovuje doklad,
b) deň, mesiac, rok, miesto úmrtia a rodné číslo zomretého; posledný deň mesiaca úmrtia nájdenej zomretej osoby, ktorej lekár určil len mesiac úmrtia, alebo posledný deň roka úmrtia nájdenej zomretej osoby, ktorej lekár určil rok úmrtia,
c) meno 6), priezvisko, prípadne rodné priezvisko zomretého,
d) pohlavie, miesto trvalého pobytu zomretého,
e) deň, mesiac, rok a miesto narodenia zomretého,
f) deň, mesiac a rok vyhotovenia úmrtného listu, podpis s uvedením mena, priezviska a funkcie oprávnenej osoby a odtlačok úradnej pečiatky matričného úradu.
(6) V rodnom liste alebo sobášnom liste ženy, ktorej sa tento úradný výpis týka, sa jej priezvisko uvedie bez koncovky slovenského prechyľovania, ak o to písomne požiada; o tejto skutočnosti sa v matrike urobí záznam. Všetky ďalšie úradné výpisy a potvrdenia o údajoch zapísaných v matrike sa vyhotovia s takýmto tvarom priezviska. Písomná žiadosť podľa prvej vety sa založí do zbierky listín.
(7) Písomnú žiadosť podľa odsekov 3, 4 a 6 môžu podať, ak ide o neplnoletú osobu, jej rodičia.
(8) Na zapísanie zmeny tvaru mena a priezviska podľa odsekov 3, 4 a 6 v úradnom výpise sa nevzťahujú ustanovenia osobitného zákona o zmene mena a zmene priezviska 10) a tento úkon nepodlieha poplatkovej povinnosti podľa osobitného zákona. 13)
(9) Žiadosť o zapísanie ženského priezviska s koncovkou slovenského prechyľovania v úradnom výpise vyhotovenom po tom, čo bolo uplatnené právo podľa odsekov 3, 4 a 6 alebo podľa § 16 sa považuje za žiadosť o zmenu priezviska podľa osobitného zákona. 10)
(10) Ak ide o zomretú osobu, ktorej meno je zapísané v matrike v inom ako slovenskom jazyku a neskorší úradný výpis z matriky jej bol vyhotovený s menom v slovenskom ekvivalente, matričný úrad vyhotoví úradný výpis z matriky v pôvodnom znení, ak o to písomne požiada člen rodiny, ktorým je manžel alebo deti zomretej osoby, a ak ich niet, rodičia zomretej osoby.
(11) Matričný úrad vyhotoví úradný výpis z matriky s menom v pôvodnom znení aj v prípade, ak osoba, ktorej sa zápis týka, alebo člen jej rodiny preukáže, že k zápisu mena v slovenskom ekvivalente došlo až dodatočne, bez súhlasu osoby, ktorej sa zápis týka.
Zákon č. 564/2001 o verejnom ochrancovi práv
Részletek
Národná rada Slovenskej republiky sa uzniesla na tomto zákone:
Csatolmányok:
§ 11
(1) Na verejného ochrancu práv sa môže obrátiť každý, kto sa domnieva, že pri konaní, rozhodovaní alebo nečinnosti orgánu verejnej správy boli porušené základné práva a slobody v rozpore s právnym poriadkom alebo princípmi demokratického a právneho štátu. (2) Fyzické osoby môžu v styku s verejným ochrancom práv používať svoj materinský jazyk. Trovy tlmočného znáša štát.
Zákon č. 184/1999 o používaní jazykov národnostných menšín
Részletek
Národná rada Slovenskej republiky,
vychádzajúc z Ústavy Slovenskej republiky a medzinárodných dohôd, ktorými je Slovenská republika viazaná,
rešpektujúc ochranu a rozvoj základných práv a slobôd občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine,
prihliadajúc na doteraz existujúce platné zákony upravujúce používanie jazykov národnostných menšín,
uznávajúc a oceňujúc význam materinských jazykov občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, ako prejav kultúrneho bohatstva štátu,
majúc na zreteli vytvorenie demokratickej, tolerantnej a prosperujúcej spoločnosti v podmienkach integrujúceho sa Európskeho spoločenstva,
uvedomujúc si, že slovenský jazyk je štátnym jazykom Slovenskej republiky a je želateľné ustanoviť používanie jazykov občanov Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine,
uzniesla sa na tomto zákone:
Csatolmányok:
§ 1
(1) Občan Slovenskej republiky, ktorý je osobou patriacou k národnostnej menšine, má právo okrem štátneho jazyka 1) používať jazyk národnostnej menšiny (ďalej len „jazyk menšiny”). Účelom tohto zákona je ustanoviť v nadväznosti na medzinárodné dohody, ktorými je Slovenská republika viazaná, a osobitné zákony2) pravidlá používania jazyka menšiny v úradnom styku a v oblastiach upravených týmto zákonom.
(2) Jazykom menšiny sa na účely tohto zákona rozumie kodifikovaný alebo štandardizovaný jazyk tradične používaný na území Slovenskej republiky jej občanmi patriacimi k národnostnej menšine, ktorý je odlišný od štátneho jazyka; jazykom menšiny je bulharský jazyk, český jazyk, chorvátsky jazyk, maďarský jazyk, nemecký jazyk, poľský jazyk, rómsky jazyk, rusínsky jazyk a ukrajinský jazyk.
§ 2
Používanie jazyka menšiny v úradnom styku
(1) Ak občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine a majú trvalý pobyt v danej obci, tvoria podľa dvoch po sebe nasledujúcich sčítaniach obyvateľov v obci najmenej 15 % obyvateľov, majú právo v tejto obci používať v úradnom styku jazyk menšiny.
(2) Zoznam obcí podľa odseku 1, ako aj zoznam označení obcí podľa odseku 1 v jazykoch menšín ustanoví nariadenie vlády Slovenskej republiky.
(3) Občan Slovenskej republiky, ktorý je osobou patriacou k národnostnej menšine, má právo v obci 2a) podľa odseku 1 komunikovať v ústnom a písomnom styku pred orgánom miestnej štátnej správy, orgánom územnej samosprávy a územnou samosprávou zriadenou právnickou osobou (ďalej len „orgán verejnej správy”) vrátane predkladania písomných listín a dôkazov aj v jazyku menšiny a orgán verejnej správy poskytne odpoveď na podanie napísané v jazyku menšiny okrem štátneho jazyka aj v jazyku menšiny s výnimkou vydávania verejných listín, pričom táto výnimka sa netýka verejných listín podľa odsekov 4 a 5. V pochybnostiach je rozhodujúce znenie odpovede orgánu verejnej správy v štátnom jazyku. Orgán verejnej správy vytvorí podmienky na uplatnenie práva podľa prvej vety adekvátnym spôsobom, pričom si môže určiť časový priestor na vybavovanie vecí v jazyku národnostnej menšiny. Orgán verejnej správy zabezpečí informáciu o možnostiach používania jazyka menšiny v sídle orgánu verejnej správy na viditeľnom mieste.
(4) Rozhodnutie orgánu verejnej správy v správnom konaní3) v obci podľa odseku 1 sa v prípade, ak sa konanie začalo podaním v jazyku menšiny alebo na požiadanie, vydáva okrem štátneho jazyka v rovnopise aj v jazyku menšiny. V pochybnostiach je rozhodujúci text rozhodnutia v štátnom jazyku.
(5) Rodný list, sobášny list, úmrtný list, povolenia, oprávnenia, potvrdenia, vyjadrenia a vyhlásenia v obci podľa odseku 1 sa na požiadanie vydávajú dvojjazyčne, a to v štátnom jazyku a v jazyku menšiny. V pochybnostiach je rozhodujúci text verejnej listiny v štátnom jazyku.
(6) Označenie orgánu verejnej správy umiestnené na budovách sa v obci podľa odseku 1 uvádza popri štátnom jazyku3aa) aj v jazyku menšiny.
(7) Orgán verejnej správy v obci podľa odseku 1 poskytuje občanom úradné formuláre vydané v rozsahu jeho pôsobnosti na požiadanie dvojjazyčne, a to v štátnom jazyku a v jazyku menšiny.
(8) Občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, môžu v úradnom styku v obci, ktorá nespĺňa podmienky podľa odseku 1, pri ústnej komunikácii používať jazyk menšiny, ak s tým zamestnanec orgánu verejnej správy a osoby zúčastnené na konaní súhlasia.
(9) Používanie českého jazyka v úradnom styku upravuje osobitný zákon.3a)
§ 3
(1) Rokovanie orgánu verejnej správy v obci podľa § 2 ods. 1 sa môže uskutočňovať aj v jazyku menšiny, ak s tým súhlasia všetci prítomní.
(2) Poslanec obecného zastupiteľstva v obci podľa § 2 ods. 1 má právo používať na rokovaní tohto orgánu jazyk menšiny. Ostatní účastníci rokovania obecného zastupiteľstva môžu používať jazyk menšiny, ak s tým súhlasia všetci prítomní poslanci obecného zastupiteľstva a starosta obce. Tlmočenie zabezpečí obec.
(3) Kronika obce podľa § 2 ods. 1 sa môže viesť aj v jazyku menšiny.
(4) Úradná agenda, najmä zápisnice, uznesenia, štatistiky, evidencie, bilancie, informácie určené pre verejnosť a agenda cirkví a náboženských spoločností určená pre verejnosť okrem matriky, sa v obci podľa § 2 ods. 1 môže viesť popri štátnom jazyku3aa) aj v jazyku menšiny.
§ 4
Označenia v jazyku menšiny
(1) V obci podľa § 2 ods. 1 sa popri názve obce v štátnom jazyku uvádza aj označenie obce v jazyku menšiny, a to na dopravných značkách označujúcich začiatok obce a koniec obce, budovách orgánov verejnej správy alebo rozhodnutiach vydaných v jazyku menšiny, ak je takéto označenie uvedené v nariadení vlády podľa § 2 ods. 2.
(2) Dopravné značky s označením obce v jazyku menšiny sa umiestňujú v obci podľa § 2 ods. 1 pod dopravnými značkami s názvom obce, ktorý sa uvádza vždy v štátnom jazyku. Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky ustanoví všeobecne záväzným právnym predpisom dopravnú značku na účely informatívneho označovania obcí v jazykoch menšín, ktorá sa bude odlišovať od dopravnej značky s názvom obce.
(3) Označenie obce v jazyku menšiny sa v obci podľa § 2 ods. 1 môže uvádzať aj pri označení železničnej stanice, autobusovej stanice, letiska a prístavu. Označenie obce v jazyku menšiny sa zobrazuje pod názvom v štátnom jazyku s rovnakým alebo menším typom písma.
(4) Obec podľa § 2 ods. 1 môže na svojom území označovať ulice a iné miestne geografické značenia aj v jazyku menšiny.
(5) V odborných publikáciách, v tlači a iných prostriedkoch masovej komunikácie a v úradnej činnosti orgánov verejnej správy, ak sa v nich používa jazyk menšiny, sa popri štandardizovaných geografických názvoch3b) môžu uvádzať aj označenia geografických objektov, ktoré sú vžité a zaužívané v jazyku menšiny, aj v jazyku menšiny.
(6) V obci podľa § 2 ods. 1 sa informácie týkajúce sa ohrozenia života, zdravia, bezpečnosti alebo majetku občanov Slovenskej republiky uvádzajú na miestach prístupných pre verejnosť popri štátnom jazyku3aa) aj v jazyku menšiny. Všetky nápisy a oznamy určené na informovanie verejnosti, najmä v predajniach, na športoviskách, v reštauračných zariadeniach, na uliciach, pri cestách a nad nimi, na letiskách, autobusových staniciach a železničných staniciach, sa môžu uvádzať aj v jazyku menšiny.
(7) Nápisy na pamätníkoch, pomníkoch a pamätných tabuliach sa môžu uvádzať popri štátnom jazyku3aa) aj v jazyku menšiny.
(8) Orgán verejnej správy v rámci svojej pôsobnosti v obci podľa § 2 ods. 1 zabezpečuje na požiadanie informácie o všeobecne záväzných právnych predpisoch popri štátnom jazyku3aa) aj v jazyku menšiny. Obec podľa § 2 ods. 1 môže vydávať všeobecne záväzné nariadenia v rámci svojej pôsobnosti popri znení v štátnom jazyku aj v jazyku menšiny; v takomto prípade je rozhodujúce znenie v štátnom jazyku.
§ 4a
Miestne referendum o zmene označenia obce
(1) Obec podľa § 2 ods. 1 môže formou hlasovania svojich obyvateľov rozhodnúť o zmene označenia obce v jazyku menšiny uvedenej v nariadení vlády Slovenskej republiky.
(2) Na miestne referendum o zmene označenia obce sa vzťahuje osobitný zákon.3c)
§ 5
(1) Právo používať jazyk menšiny v konaní pred súdmi a v iných oblastiach upravujú aj osobitné zákony. /2/
(2) Ustanovenie § 2 ods. 1 sa nevzťahuje na oblasť predškolskej výchovy, základných škôl, stredných škôl a kultúry. Používanie jazyka menšiny v týchto oblastiach upravujú osobitné zákony. /4/
(3) Občan Slovenskej republiky, ktorý je osobou patriacou k národnostnej menšine, môže pri komunikácii s personálom zdravotníckych zariadení a zariadení sociálnych služieb alebo zariadení sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately v obci podľa § 2 ods. 1 používať jazyk menšiny. Zdravotnícke zariadenie alebo zariadenie sociálnych služieb alebo zariadenie sociálnoprávnej ochrany detí a sociálnej kurately podľa predchádzajúcej vety umožní používanie jazyka menšiny podľa tohto zákona a osobitných zákonov, ak to podmienky daného zariadenia dovoľujú.
§ 5a
Informovanie verejnosti v jazyku menšiny
(1) Oznamy určené na informovanie verejnosti prostredníctvom miestneho rozhlasu alebo prostredníctvom iných technických zariadení sa v obci podľa § 2 ods. 1 môžu zverejňovať popri štátnom jazyku3aa) aj v jazyku menšiny.
(2) Obec podľa § 2 ods. 1 zverejňuje dôležité informácie uvedené na úradnej tabuli obce, na webovom sídle obce a vo vydávanej periodickej tlači, 5) popri štátnom jazyku aj v jazyku menšiny, a to:
a) informácie o zložení a právomoci orgánov samosprávy obce,
b) prehľad právnych predpisov, pokynov, inštrukcií, výkladových stanovísk, podľa ktorých obec koná a rozhoduje alebo ktoré upravujú práva a povinnosti fyzických osôb a právnických osôb vo vzťahu k obci,
c) miesto, čas a spôsob, akým je možné získavať informácie a informácie o tom, kde môžu podať fyzické osoby alebo právnické osoby žiadosť, návrh, podnet, sťažnosť alebo iné podanie,
d) postup, ktorý musí obec dodržiavať pri vybavovaní všetkých žiadostí, návrhov a iných podaní, vrátane príslušných lehôt, ktoré je potrebné dodržať,
e) sadzobník správnych poplatkov, 6) ktoré obec vyberá za úkony a konania správnych orgánov, a sadzobník úhrad za sprístupňovanie informácií,
f) informácie o hospodárení s verejnými prostriedkami a nakladaní s majetkom obce.
(3) Príležitostné tlačoviny určené pre verejnosť na kultúrne účely, katalógy galérií, múzeí, knižníc, programy kín, divadiel, koncertov a ostatných kultúrnych podujatí sa v obci podľa § 2 ods. 1 môžu vydávať v jazyku menšiny, pričom základné informácie musia byť uvedené aj v štátnom jazyku.
§ 5b
Občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, majú právo rozširovať a prijímať informácie v jazyku menšiny prostredníctvom Rozhlasu a televízie Slovenska. Regionálne a lokálne vysielanie televíznej programovej služby alebo rozhlasovej programovej služby v jazykoch menšín sa realizuje za podmienok upravených osobitnými zákonmi.7)
§ 7
(1) Orgán verejnej správy a jeho zamestnanci sú povinní používať v úradnom styku štátny jazyk /1/ a za podmienok ustanovených týmto zákonom a osobitnými zákonmi používajú aj jazyk menšiny. Orgán verejnej správy a jeho zamestnanci nie sú povinní ovládať jazyk menšiny.
(2) Orgán verejnej správy v obci podľa § 2 ods. 1 je povinný vytvárať podmienky na používanie jazyka menšiny podľa tohto zákona a osobitných zákonov. /4/
(3) V obci podľa § 2 ods. 1 sa v obecnej polícii môže v služobnom styku používať okrem štátneho jazyka aj jazyk menšiny, ak s tým prítomní súhlasia.
(4) Ak príslušníci ozbrojených síl Slovenskej republiky, ozbrojených bezpečnostných zborov, iných ozbrojených zborov, Hasičského a záchranného zboru a obecnej polície ovládajú jazyk menšiny, v obci podľa § 2 ods. 1 môžu používať jazyk menšiny pri komunikácii s občanmi Slovenskej republiky, ktorí patria k národnostnej menšine.
§ 7a
Právomoc podpredsedu vlády Slovenskej republiky pre ľudské práva a národnostné menšiny
(1) Podpredseda vlády Slovenskej republiky pre ľudské práva a národnostné menšiny8) (ďalej len „podpredseda vlády”) poskytuje odbornú a metodickú pomoc orgánom verejnej správy a organizačným zložkám bezpečnostných a záchranných zborov pri vykonávaní tohto zákona.
(2) Podpredseda vlády predkladá vláde Slovenskej republiky raz za dva roky správu o stave používania jazykov menšín na území Slovenskej republiky. K správe podľa prvej vety pred jej predložením zaujme stanovisko Rada vlády pre ľudské práva, národnostné menšiny a rodovú rovnosť.
(3) Na účel podľa odseku 2 je podpredseda vlády oprávnený vyžadovať od orgánov verejnej správy informácie a písomné podklady o používaní jazyka menšín v oblasti ich pôsobnosti.
(4) Prvú správu podľa odseku 2 predloží podpredseda vlády do 31. decembra 2012.