maskarázás
Általában véve a maszkos alakoskodás gyűjtőneve, ami szerepet kaphat a farsangi szokások körében és a lakodalom vagy disznótor egyes mozzanataiban egyaránt. Szűkebb értelemben a farsangvégi szokások egyik helyi variánsának, az Alsó-Ipoly menti Helembán gyakorolt téltemető szokásnak a szakirodalomban is gyökeret eresztett megnevezése. A dőrejáráshoz hasonlóan, egy lakodalmi paródiának felelt meg. A „gazdasszonynak” és a „jegyzőnek” beöltözött felvonuló a kapukban ácsorgó, a maskarázókra már váró háziaktól tojásadományokat gyűjt, miközben a háziak a „maskarákat” itallal kínálják. A falu végén, az utolsó tűznél levetik álarcaikat, és rongyos ruhadarabjaikkal együtt elégetik őket. Délután megsütik az összegyűjtött tojást, és táncmulatságot rendeznek. A második vh. előtt farsang utolján még háromnapos volt a tánc. Húshagyókedden, a maskarázást követően valamelyik kocsmában tartották meg, ahol egy környékbeli cigánybanda muzsikált este kilencig. Ekkor elharangozták, s ezzel véget ért a farsang. Az 1989-es rendszerváltást követően a helembaiak a maskarázást a szomszédos, Ipoly-túlparti, magyarországi Ipolydamásd településsel közösen rendezik. – Ir. Liszka József: Egy népszokás múltja és jelene. Farsangi maskarázás Helembán. In: A hagyományos kultúra a szocialista társadalomban (1987).
Hibát talált?
Üzenőfal