Tóth László (FI)

(* 1949. szept. 26. Budapest) Költő, író, művelődéstörténész, szerkesztő. Ötéves korában került Csehszl.-ba. A komáromi gimnáziumban érettségizett (1967), főiskolai tanulmányait félbehagyva a Kis Építő (1969), majd a Csallóköz (1969–1975), ill. az Irodalmi Szemle (1975–1981) szerkesztője, 1983–1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja. 1986-tól Mo.-on, 2006-tól újból Szl.-ban, 2008-tól Dunaszerdahelyen él. Mo.-n többek közt a Széphalom Könyvműhely igazgatója, az Új Forrás főszerkesztő-helyettese, továbbá a Magyar Nemzet, az Új Magyarország stb. munkatársa, 1997–2000, ill. 2002–2004 között a Kalligram Könyvkiadó budapesti irodavezetője volt; Regio címmel 1990-ben kisebbségtudományi lapot, Ister néven 1997-ben kiadót alapított. 1967-től publikál. Harmincöt önálló kötetet, háromtucatnyi általa összeállított antológiát, tucatnyi műfordításkötetet jelentetett meg. Foglalkozott a csehszlovákiai magyarság 1945 utáni üldöztetése dokumentumainak feltárásával (Mint fészkéből kizavart madár, 1990; „Hívebb emlékezésül…” 1995 stb.), Filep Tamás Gusztávval négykötetes, többszerzős művelődéstörténeti tanulmánygyűjteményt (A [cseh]szlovákiai magyar művelődés története I–IV.), Peéry Rezső műveiből háromkötetes életmű-válogatást adott ki, feldolgozta a komáromi magyar nyelvű színjátszás történetét, írói interjúit három, (nép)mesefeldolgozásait öt kötetben adta közre stb. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja 2021-től. Főbb díjai: Fábry Zoltán-díj (1992); József Attila-díj (1994); Az Év Könyve jutalom (1996); Esterházy János Emlékplakett (1996); Forbáth Imre-díj (2004); Péterfi Vilmos-díj (2010); Madách Imre Irodalmi és Művészeti Díja Különdíja (2010); Arany Opus Díj (2013); Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj (2015); Simkó Tibor-díj (2015); Kortárs-díj (2015); Magyar Művészeti Akadémia irodalmi díja (2019); Turczel Lajos-díj (2021); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2022) . – Fm. A hangok utánzata (v., 1971); Ithakából Ithakába (v., 1975); Átkelés (v., 1977); Istentelen színjáték (v., 1983); Ötödik emelet, avagy egy éden bugyrai (v., 1985); Párhuzamok, kitérők (tan., 1991); Elfeledett évek (esszék, interjúk, 1993); Hármaskönyv (v., 1994); Köz – művelődés – történet (tan., 2000); Átváltozás avagy az „itt” és az „ott” (összegyűjtött v. és értelmezések, 2003); A boszorkány porszívója (meser., 204); Kötélen, avagy Amint az ég… (v., 2008); Egy öngyűjtő feljegyzései… (esszék, vallomások, 2009); Amikor az író olvas : Előadások, értelmezések, vallomások. (vál., 2016); Bábel tornyában liftboy : versek, aforizmák, esszék, tanulmányok, levelek (vál., 2017); Megkötni az időt : válogatott beszélgetések írókkal 1977-2010 (beszélgetések, 2019); A guillotine nyílása, avagy élet ÉS irodalom : széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez : 2003-2019 (esszék, publ.,2019)

Tuba Lajos (FI)

(* 1961. máj. 24. Dunaszerdahely) Geológus, vidékfejlesztő, újságíró. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett földtan irányzaton (1980–1985), majd a pozsonyi Comenius Egyetem geológia szakán megszerezte a természettudományok doktora címet (1987). 1986-tól 1991-ig a pozsonyi D. Štúr Földtani Intézet kutatója. Szabadfoglalkozású újságíróként az Új Szó gazdasági és környezetvédelmi szakírója (1991–1998), 1997-től a HVG tudósítója. 1998–1999 között a szlovákiai Környezetvédelmi Minisztériuma miniszteri irodájának igazgatója. A somorjai Fórum Régiófejlesztési Központ (1999–2008), majd a Somorjai Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója. 2000 óta önkormányzati és nonprofit szlovák–magyar határ menti fejlesztési programok tervezésével és megvalósításával foglalkozik. – Fm. Nonprofit 1×1. Útikalauz kezdő civil szervezetek számára (többekkel, 2002).

Vajda Barnabás (ST)

(* 1970. aug. 10. Dunaszerdahely) Tanár, irodalomtörténész, történész. Tanulmányait szülővárosában kezdte; a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1993). Ezt követően a Galántai Magángimnázium, majd a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 2005-től a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója. Irodalomkritikákat, irodalomtörténeti, történeti tanulmányokat publikál, 2007-ben A XX. sz. magyar beszédei címmel szerkesztett kötetet. – Fm. Sigmund Freud és a XX. sz. eleji magyar irodalom (tan., 2005); Monoszlóy Dezső (mon., 2006).

Vida Gergely (FI)

(* 1973. dec. 31. Komárom) Költő, irodalomkritikus, tanár, szerkesztő. Dunaszerdahelyen érettségizett; 1997-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Jelenleg Dunaszerdahelyen a Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola tanára, az Opus folyóirat szerkesztője. Az 1990-es évek végén jelentkezett az irodalomban. 2006-ban a Posonium Irodalmi Díj Különdíjával, továbbá Madách Imre-, ill. Forbáth Imre-díjjal (2015, 2007) tüntették ki. – Fm. Tinta-palinta (v., 1999), Sülttel hátrafelé (v., 2004), Rokokó karaoke (v., 2006), Babits-olvasatok. Játék, konvenció és trópus a fiatal Babitsnál (tan., 2009), Horror klasszikusok (v., 2010), Demóverzió (v., 2014).

Világi Oszkár (FI)

(* 1963. ápr. 17. Dunaszerdahely) Jogász, politikus, vállalkozó. Dunaszerdahelyen érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet (1985), ugyanitt doktorált (1986). 1989-ig közjegyző, 1990–1992 között parlamenti képviselő, a prágai Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának alelnöke. Az FMK (Magyar Polgári Párt) alapító tagja, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) megalakulásáig részt vett a párt elnökségének munkájában; 1998–2002 között az MKP Országos Tanácsának tagja. 1992-ben ügyvédi irodát nyitott. 1993-tól vállalkozó, gazdasági és pénzügyi intézmények igazgatótanácsának tagja, ill. elnöke. 2003-tól 2006-ig a Szlovák Államvasutak igazgatótanácsának elnöke, 2006-tól a pozsonyi Slovnaft olajfinomító vezérigazgatója.