A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Popély Gyula (FI)

(* 1945. jún. 8. Abara) Történész, egyetemi tanár, politikus. Nagymihályban érettségizett (1963), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1968). A történelemtudomány kandidátusa (1978), az MTA doktora (2003). 1968–1972-ben a pozsonyi, majd a szenci magyar gimnázium tanára, 1972–1981-ben az SZTA Történettudományi Intézetének aspiránsa, tudományos munkatársa, 1981–1990-ben a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója. 1991–1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Ref. Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002–2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004–2006-ban az egyetem rektorhelyettese. 1978-tól tagja volt A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának; 1990-ben a prágai parlament kooptált képviselője, 1990–1991-ben az Együttélés Politikai Mozgalom vezetőségi tagja, 1992–1998-ban a Magyar Néppárt alapító elnöke volt. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Főbb díjak: Jedlik Ányos-díj (2021), Esterházy János Emlékérem (1996 ). – Fm. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (mon., 1973); Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918–1945 (mon., 1991); Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918–1925) (mon., 1995); Erős várunk az iskola. Tanulmányok a szlovákiai magyar oktatásügy problémaköréből 1918–1938 (mon., 2005); Búcsú a főiskoláktól. A felsőoktatás és a felvidéki magyarság 1918–1945 (mon., 2005); Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 (mon., 2006); Felvidék 1914–1920 (mon., 2011); Felvidék 1918–1928. Az első évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2014), Felvidék 1929-1939. A második évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2017).

Skronka Tibor (SZM)

(* 1962. júl. 23. Párkány) Színész. Az alapiskolát Szőgyénben végezte; Zselízen érettségizett 1980-ban, amikor is – a szőgyéni műkedvelő színjátszó csoportban nyújtott alakításai nyomán – felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához. Kétéves sorkatonai szolgálata után Kassára került vissza, majd 1984–1988 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakát. 1987–1994 között a Matesz komáromi társulatának, ill. a Komáromi Jókai Színháznak a színésze. Ezt követően pályát módosított. 2012-től ismét a Komáromi Jókai Színház színésze. – Főbb színházi szerepei: Fábry Zoltán (Mészáros László: Egy tanú idézése); Stroud (Percs Zejtuncjan: Egy szabad ember); Oresztész (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Ernő (Csiky Gergely: Nagymama); Káin (Sütő András: Káin és Ábel); Dodó (Ivan Bukovčan: Keringő a pókhálóban); Józsi (Schwajda György: Segítség); Rudi (Szép Ernő: Vőlegény); Harold (Colin Higgins: Maude és Harold); Macro (Háy Gyula: CAliguLÓ); dr. Zoltán (Márai Sándor: Kaland); Perényi Ferenc (Háy Gyula: Mohács); Z (Csurka István: Deficit); Esterházy János gróf (Ébert Tibor: Esterházy); Jang Szun (Bertolt Brecht: Szecsuáni jóember); Fiú (Móricz Zsigmond: Csibe); De Valmonté herceg (Georges Feydeau: Osztrigás Mici); Damis (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Samu (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ermitázsov (Vlagyimír Vlagyimírovics Majakovszkij: Gőzfürdő); Az ember (Schwajda György: Segítség); Peter Mirepoix (Illyés Gyula: Tiszták); Florindo aretusi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Abbé (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Szigeti László − politikus (GJ)

(* 1957. aug. 3. Dunamocs – † 2022. febr. 02. Párkány) Középiskolai tanár, politikus. A pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet (1981). 1981–1994-ben a párkányi magyar gimnázium tanára, 1990-től igazgatója. 1993-ban lett az Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagja, 1994–1998-ban parlamenti képviselője. 1998-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője. 1998–2006-ban oktatási államtitkár, 2006 ápr.–jún. oktatási miniszter. 2006–2010 között az MKP oktatási alelnöke, parlamenti képviselő, majd a párt oktatási és kulturális alelnöke, 2012-től az MKP országos tanácsának elnöke. 2018-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.

Vančoné Kremmer Ildikó (csa)

(* 1961. szept. 8. Párkány) Nyelvész, egyetemi oktató. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte (1980). A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakot végzett (1986), harmadik szakként eszperantó nyelvet is tanult. 1990–1994-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen levelezői szakán angol nyelvet és irodalmat tanult és szerzett angol szakos tanári oklevelet. 1986–1994-ben Somorján általános iskolai tanár, 1994–2003-ban a párkányi gimnázium tanára. 1995–2002-ben az ELTE posztgraduális doktorandusza (PhD.). 1997-ben elvégezte a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete Logopédiai Szakosztályának beszédpercepciós diagnosztika és terápia továbbképzését. 2003-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem adjunktusa, előadásait a magyar nyelv és irodalom oktatásának módszertanából, pszicholingvisztikából, szociolingvisztikából és lexikológiából tartja. 2004–2006-ban az Egyetemi Tanács tagja, 2006-tól a Közép-európai Tanulmányok Karának tudományos ügyekkel megbízott dékánhelyettese. Kutatási területe a kisebbségi oktatásügy, a tannyelvpolitika, a kétnyelvűség pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai problémái. Tanulmányai elsősorban a Fórum Társadalomtudományi Szemlében, magyarországi szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben jelennek meg. Számos nemzetközi konferencia szervezője, előadója. 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa, 2008-tól az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagja, 2013-tól a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács titkára.

Zahovay Ernő (csa)

(* 1913. jan. 23. Párkány, † 1998. máj. 29. Párkány) Zeneszerző, előadóművész. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd az esztergomi bencés gimnáziumba járt, később kántornak tanult, tánczenekarokat vezetett, több táncdala nyert díjat a különböző pályázatokon, versenyeken, egy-egy műve széles körben ismert slágerré vált. 1959-ben négyéves karmesterképző tanfolyamot végzett Pozsonyban. 1959–1975 között a párkányi, az érsekújvári, majd a komáromi művelődési ház zenei szakelőadója volt. Nyugdíjasként Párkányban élt. Táncdalokat, operetteket, kórusműveket, magyar nótákat írt, verseket is megzenésített; több hanglemeze is megjelent. – Fm. 40 év a zongora mellett (visszaemlékezés, 1992).