Szászi Zoltán
(* 1964. márc. 26. Tornalja) Költő, író, publicista, Zeherjén él. 1979-től kezdtek megjelenni írásai az Új Ifjúság hasábjain. 1983-tól az Iródia nevű csoport tagjaként az Iródia füzetekben, majd az Irodalmi Szemlében jelentek meg rendszeresen írásai. 1990 óta az Irodalmi Szemle, majd később a Kalligram, a Szőrös...megnyit →
(* 1964. márc. 26. Tornalja) Költő, író, publicista, Zeherjén él. 1979-től kezdtek megjelenni írásai az Új Ifjúság hasábjain. 1983-tól az Iródia nevű csoport tagjaként az Iródia füzetekben, majd az Irodalmi Szemlében jelentek meg rendszeresen írásai. 1990 óta az Irodalmi Szemle, majd később a Kalligram, a Szőrös...megnyit →
Részletek
Szászi Zoltán (ST)
(* 1964. márc. 26. Tornalja) Költő, író, publicista, Zeherjén él. 1979-től kezdtek megjelenni írásai az Új Ifjúság hasábjain. 1983-tól az Iródia nevű csoport tagjaként az Iródia füzetekben, majd az Irodalmi Szemlében jelentek meg rendszeresen írásai. 1990 óta az Irodalmi Szemle, majd később a Kalligram, a Szőrös Kő, a Katedra, az IFI magazin, a Vasárnap, a Gömörország és egyéb külföldi lapokban, világhálós honlapokon jelentek meg írásai. A Gömörország című lapnak 2000—2001 között a főszerkesztője volt.2002-től 2013-as nyugdíjaztatásáig az Új Szó című napilap regionális tudósítójaként dolgozott, jelenleg rokkantnyugdíjas. Az írott sajtó mellett a Pátria Rádió adásában rendszeresen voltak hallhatók jegyzetei. Több kötetet szerkesztett a Plectrum kiadónál. A Rovart című kulturális galériaként működő honlap több rovatát is vezette évekig. Újságíróként riportokat, interjúkat, tárcákat, jegyzeteket közöl. Főbb díjak: Arany Opus Díj (2018, 2012); Talamon Alfonz-díj (2013) – Fm. Tenger (v., 1996), Sziget (v., 2002), Forgácsok (publicisztika, 2004), Távolban Föld (v., 2005), Alátét (publicisztika, 2006), A krónikás könyve (v., 2008), Kamasz (verses képregény, Gyenes Gáborral, 2009), A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága (r., 2009), Kilátó (v., 2012), Zimankó és a Város Szíve (r. 2012), Mi volt (v., 2013), Belenéz (v., 2014), Elbújt (elb., 2014), A szokott helyen, hatkor (r., 2015), Bábukák (kisvárosi panoptikum, 2016), Séta vidéken (publicisztika, 2018). – Ir. Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).
Zeherje (Zacharovce)
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 346, ebből 337 (97,4%) magyar, 6 (1,7%) szlovák; [2011] – 420, ebből 276 (65,7%) szlovák, 133 (31,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 261 (62,1%) szlovák, 154 (36,7%) magyar. V:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 346, ebből 337 (97,4%) magyar, 6 (1,7%) szlovák; [2011] – 420, ebből 276 (65,7%) szlovák, 133 (31,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 261 (62,1%) szlovák, 154 (36,7%) magyar. V:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 346, ebből 337 (97,4%) magyar, 6 (1,7%) szlovák; [2011] – 420, ebből 276 (65,7%) szlovák, 133 (31,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 261 (62,1%) szlovák, 154 (36,7%) magyar. V: [2011] – 225 r. k., 42 ref., 3 ev. – A második vh. után túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának jelentős részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A 15. sz.-ban emelt, eredetileg gótikus stílusú ref. templomát a 19. sz.-ban átépítették. – 1976–90 között közigazgatásilag Rimaszombathoz tartozott.