Major István
(* 1887. dec. 13. Verebély, † 1963. szept. 19. Pozsony) Politikus. A modori tanítóképző elvégzését követően Nagykéren, Nevigyén, Özdögén és Nagyhinden tanított. Csehszl. megalakulása után kapcsolatba került a munkásmozgalommal: 1920-tól csatlakozott a formálódó kommunista mozgalomhoz. 1921 elején a CSKP által kiadott Népszava c. hetilap...megnyit →
(* 1887. dec. 13. Verebély, † 1963. szept. 19. Pozsony) Politikus. A modori tanítóképző elvégzését követően Nagykéren, Nevigyén, Özdögén és Nagyhinden tanított. Csehszl. megalakulása után kapcsolatba került a munkásmozgalommal: 1920-tól csatlakozott a formálódó kommunista mozgalomhoz. 1921 elején a CSKP által kiadott Népszava c. hetilap...megnyit →
Részletek
Major István (FI)
(* 1887. dec. 13. Verebély, † 1963. szept. 19. Pozsony) Politikus. A modori tanítóképző elvégzését követően Nagykéren, Nevigyén, Özdögén és Nagyhinden tanított. Csehszl. megalakulása után kapcsolatba került a munkásmozgalommal: 1920-tól csatlakozott a formálódó kommunista mozgalomhoz. 1921 elején a CSKP által kiadott Népszava c. hetilap szerkesztője lett, s fokozatosan a szlovákiai kommunista mozgalom egyik meghatározó alakjává vált: különösen a délnyugat-szlovákiai agrárproletariátus körében volt jelentős befolyása. 1923-tól 1925-ig Pozsony képviselő-testületének tagja, 1925-től 1929-ig a CSKP nemzetgyűlési képviselője volt. 1931-től a CSKP KB tagja, 1930-ban a CSKP össz-szlovákiai titkára. 1931-ben a nemeskosúti sortűz kapcsán indított perben 18 havi fogházbüntetésre ítélték, majd a Ľudový dennník (Néplap) c. lapot szerkesztette, később egy időre a Szovjetunióba távozott. 1935-ben újból nemzetgyűlési képviselővé választották, de mandátumáról lemondott. Az 1938 őszén Kassán és Vágtornócon rendezett antifasiszta manifesztációk egyik fő szervezője és szónoka. Miután Szl.-ban 1938 okt.-ében betiltották a CSKP-ot, Moszkvába távozott, ahol a Kommunista Internacionálé apparátusában, később a Moszkvai Rádió szlovák adásának szerkesztőjeként dolgozott. 1945 jún.-ában visszatért Csehszl.-ba, de magyar nemzetisége miatt nem kapott párttisztséget, így a Pravda nyomdaipari vállalat igazgatója lett (1951-ig). 1948-tól 1954-ig nemzetgyűlési képviselő, 1949-tól 1954-ig a CSKP KB tagja, 1950-től 1963-ig pedig SZLKP KB-ának a tagja volt. 1948–1949-ben tagja a SZLKP KB mellett működő Magyar Bizottságnak; 1951-től 1957-es nyugdíjba vonulásáig Csehszl. magyarországi nagykövete. 1955-ben Köztársasági Érdemrendet, 1957-ben pedig Klement Gottwald Érdemrendet kapott. – Ir. Kiss József: Major István (mon., 1978).
Stampay János
(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart...megnyit →
(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart...megnyit →
Részletek
Stampay János (csa)
(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart szervezett (1887−89), 1891-ben Köbölkúton kántortanítóvá választották. A Párkány és Vidéke r. k. tanítók egyletének jegyzője volt. Imakönyvéért XIII. Leó pápa Croce di Benemerenza érdemkereszttel (1902), XII. Pius pápa Pro ecclesia et Pontifice díszkereszttel jutalmazta (1942). 1934-ben nyugdíjba ment. 1948-ban családjának el kellett hagynia a községet, egyedül maradt. A község cserkészcsapatát, főutcáját, a magyar tannyelvű alapiskolát (1999) róla nevezték el. A szülőházán emléktáblát helyeztek el. – Fm: Katolikus Egyházi Énekek, Imák és Temetési szertartások (1895), (2002-ig 43 kiadás). – Ir. Magyar Katolikus Lexikon XII. kötet. 325. old. (2007); Bertalan Vincze: Katholikus kántor (1915); Kovács Ferenc: Szülőföldünk Köbölkút (1998).
Verebély (Vráble)
Részletek
Város a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 2886, ebből 2175 (75,4%) szlovák, 488 (16,9%) magyar, 208 (7,2%) zsidó; [2011] – 8970, ebből 8318 (92,7%) szlovák, 339 (3,8%) magyar, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 8195 (91,4%) szlovák, 445 (5,0%) magyar. V: [2011] – 7462 r. k., 74 ev., 28 gör. kat., 27 ref. – A török háborúk pusztításai után, a 18. sz.-ban részben szlovákokkal és morvákkal újranépesített mezőváros volt, amelynek kétnyelvű lakossága a 20. sz. folyamán túlnyomórészt szlovákká vált. A 19. sz. második felében elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza, ugyanekkor azonban megszűnt járási székhely lenni. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1899–1911 között neoromán, r. k. kápolnája és kálváriája a 18. sz. második felében késő barokk stílusban épült. A török ellen 1624-ben emelt barokk erődítményének ma már csak romjai láthatók. Határában őskori földvárat, valamint réz-, vas-, római és népvándorlás kori leleteket tártak fel. Elektrotechnikai és gépipara jelentős. – 1975-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Ahát és Nemesdicskét.