Bánesz László
(* 1932. jan. 22. Szilice – † 2000. jan. 11. Nyitra) Régész. Középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte. 1951-ben érettségizett, majd 1951–1956 között a pozsonyi Comenius Egyetemen régészetet hallgatott. Egy évet a prágai Károly Egyetemen is tanult. Az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének a munkatársa volt. Szakterülete...megnyit →
(* 1932. jan. 22. Szilice – † 2000. jan. 11. Nyitra) Régész. Középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte. 1951-ben érettségizett, majd 1951–1956 között a pozsonyi Comenius Egyetemen régészetet hallgatott. Egy évet a prágai Károly Egyetemen is tanult. Az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének a munkatársa volt. Szakterülete...megnyit →
Részletek
(* 1932. jan. 22. Szilice – † 2000. jan. 11. Nyitra) Régész. Középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte. 1951-ben érettségizett, majd 1951–1956 között a pozsonyi Comenius Egyetemen régészetet hallgatott. Egy évet a prágai Károly Egyetemen is tanult. Az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének a munkatársa volt. Szakterülete a paleolitikum régészete, elsősorban kelet-szlovákiai helységekben (Szilice, Abaújszina, Bárca, Kenyhec, Lándzsásötfalu, Tiba stb.) vezetett ásatásokat. 1968-tól tagja volt a római Instituto di Paleontologia Umananak, 1970-től a National Geographic Societynek és 1976-tól elnöke volt a Nemzetközi Prehisztorikus és Protohisztorikus Unió 10. bizottságának. Tanulmányait többnyire szlovákul, angolul, ill. németül publikálta. – Fm. Príspevok k poznaniu aurignacienu na východnom Slovensku (1956); DejinyPrešova I/2. (1965); Barca bei Košice – Paläolithische Fundstelle (1968); Archeologický prieskum v povodí Sikenice (Nevizánszky Gáborral) (1985); Mittelpaläolithische kleinförmige Industrie aus den Travertinfundstellen der Zips (1990); Sociohistoricaland Palaeo-ecological Considerations of Aurignacian in Europe and Near East (1999).
Labancz István
(* 1923. dec. 19. Szilice – † 2006. máj. 25. Berzéte) barlangkutató, szakíró, múzeumigazgató. Elemei iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, Berzétén folytatta, a rozsnyói gimnáziumban érettségizett 1946-ban. Egy évig segédtanító volt, 1948-ban tanítói oklevelet szerzett. Tíz évig különböző iskolákban tanított, majd 1958-tól 1987-ig a rozsnyói...megnyit →
(* 1923. dec. 19. Szilice – † 2006. máj. 25. Berzéte) barlangkutató, szakíró, múzeumigazgató. Elemei iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, Berzétén folytatta, a rozsnyói gimnáziumban érettségizett 1946-ban. Egy évig segédtanító volt, 1948-ban tanítói oklevelet szerzett. Tíz évig különböző iskolákban tanított, majd 1958-tól 1987-ig a rozsnyói...megnyit →
Részletek
(* 1923. dec. 19. Szilice – † 2006. máj. 25. Berzéte) barlangkutató, szakíró, múzeumigazgató. Elemei iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, Berzétén folytatta, a rozsnyói gimnáziumban érettségizett 1946-ban. Egy évig segédtanító volt, 1948-ban tanítói oklevelet szerzett. Tíz évig különböző iskolákban tanított, majd 1958-tól 1987-ig a rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója volt. 1989-től egy választási időszakban Berzétén polgármesterként is tevékenykedett. Már pedagógusként aktív barlangkutató volt, emellett helytörténettel és a gömöri munkásmozgalom történetével foglalkozott. – Fm. A pelsőci pártkonferencia 40. évfordulójára (1967); A betléri kastély és park (tárlatvezető, 1967); Gömör szépségei (1967); Párttörténeti dokumentumok és Gömör munkásmozgalma (1971); Rozsnyó – természeti és történelmi látnivalók (1972); Bányász Gömör – a múzeum 70. évfordulójára (1973); Berzéte – a falu 750 éves története (1993); Rozsnyó és bányászata rövid története (1997).
Máté László 2.
(* 1942. nov. 22. Szilice) Tanár, népművelő, kultúrdiplomata, pedagógiai író, meseíró. Rozsnyón érettségizett (1960), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett oklevelet (1969), a budapesti ELTE-en doktorált (1982). 1960–1971-ben Buzitán tanított, 1971– 1990 között előbb a Kassai járás, majd a Kelet-szlovákiai kerület oktatásügyi szakfelügyelője. 1990-ben egyik...megnyit →
(* 1942. nov. 22. Szilice) Tanár, népművelő, kultúrdiplomata, pedagógiai író, meseíró. Rozsnyón érettségizett (1960), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett oklevelet (1969), a budapesti ELTE-en doktorált (1982). 1960–1971-ben Buzitán tanított, 1971– 1990 között előbb a Kassai járás, majd a Kelet-szlovákiai kerület oktatásügyi szakfelügyelője. 1990-ben egyik...megnyit →
Részletek
(* 1942. nov. 22. Szilice) Tanár, népművelő, kultúrdiplomata, pedagógiai író, meseíró. Rozsnyón érettségizett (1960), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett oklevelet (1969), a budapesti ELTE-en doktorált (1982). 1960–1971-ben Buzitán tanított, 1971– 1990 között előbb a Kassai járás, majd a Kelet-szlovákiai kerület oktatásügyi szakfelügyelője. 1990-ben egyik alapítója az Amicus Egyesületnek, valamint a Keleti Naplónak, amelynek főszerkesztője is volt. 1990–2001-ben a Kassai Városi Hivatal munkatársa, 2001–2005-ben a budapesti szlovák nagykövetség kultúrattaséja. Novellái, meséi, interjúi, oktatásügyi írásai jelentek meg. Feldolgozta Buzita és környéke mondavilágát, a Rozsnyói Pedagógiai Iskola történetét. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével (2005) és Czine Mihály-díjjal (2009) jutalmazták. – Fm. Sziliceföld, Sziliceföld… (mon. 2010), A kassai Batsányi Kör (Béres József emlékezése, 2012)
Szilice (Silica)
Község a Rozsnyói járásban, a Szilicei-fennsík középső részén, Rozsnyótól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1000, ebből 983 (98,3%) magyar, 17 (1,7%) szlovák; [2011] – 562, ebből 438 (77,9%) magyar, 67 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 478 (85,1%) magyar, 34 (6,0%) szlovák....megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Szilicei-fennsík középső részén, Rozsnyótól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1000, ebből 983 (98,3%) magyar, 17 (1,7%) szlovák; [2011] – 562, ebből 438 (77,9%) magyar, 67 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 478 (85,1%) magyar, 34 (6,0%) szlovák....megnyit →
Részletek
Szilice − Ref. templom (GJ)
Község a Rozsnyói járásban, a Szilicei-fennsík középső részén, Rozsnyótól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1000, ebből 983 (98,3%) magyar, 17 (1,7%) szlovák; [2011] – 562, ebből 438 (77,9%) magyar, 67 (11,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 478 (85,1%) magyar, 34 (6,0%) szlovák. V: [2011] – 279 ref., 138 r. k., 32 gör. kat., 4 ev. – Ref. temploma 1525-ben reneszánsz stílusban épült, a 18. sz.-ban barokk, a 19. sz.-ban klasszicista stílusban alakították át, a templomot körülvevő kőfalat a 16. sz. végén emelték. Környékén, a Szilicei-fennsíkon számos karsztképződmény: barlang, mélyedés, zsomboly és karrmező található. Az 1100 m hosszú védett Szilicei-jégbarlang, amelyben neolit-, bronz- és vaskori települések nyomait is feltárták, a mérsékelt éghajlati öv legalacsonyabban, 503 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő jégbarlangja. Szakadékos barlangjai közül legismertebb az ugyancsak védett 205 m mély Barazdalás-barlang. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Máté László: Sziliceföld, Sziliceföld… (2010).
Várady Béla
(* 1933. szept. 16. Szilice, † 2012. máj. 16.) Színész. A polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze,...megnyit →
(* 1933. szept. 16. Szilice, † 2012. máj. 16.) Színész. A polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze,...megnyit →
Részletek
Várady Béla (TSZA)
(* 1933. szept. 16. Szilice, † 2012. máj. 16.) Színész. A polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze, 1971–1981 között művészeti vezetője volt. Közel kétszáz hangjátékban s több szlovák és magyar filmben kapott szerepet. Többször megkapta a szlovák szerzői jogvédő iroda nívódíját. – Főbb színházi szerepei: Matesz: Wilhelm (Kisfaludy Károly: A kérők); Katona (Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás); Simon (Egri Viktor: Szarkafészek); Maurizio (Renato Lelli: Éjféltől hajnalig); Tranio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Laci (Dobozy Imre: Holnap folytatjuk); Curley (John Steinbeck: Egerek és emberek); Sztrümodorosz (Arisztophanész: Lüszisztraté); Atyus (Móricz Zsigmond: Kismadár); Sápadt Béla (Fejes Endre: Rozsdatemető); Hugó (Szigligeti Ede: Liliomfi); Ködmön (Móricz Zsigmond: Úri muri); Maco (Leopold Lahola: A világ négy sarka); Gergely (William Shakespeare: Rómeó és Júlia). Kassai Thália Színpad: Trufaldino (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Egstrand (Henrik Ibsen: Kísértetek); Ignác (Ján Solovič: Kolduskaland); Máté (Tamási Áron: Énekes madár); Szolga (Carlo GoIdoni: Mirandolína); Balga (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Postás (Örkény István: Tóték); Zsevakin (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Fortunato (Carlo GoIdoni: A chioggiai csetepaté); Sógor (Kmeczkó Mihály: Mint fű felett az árnyék); Kalamona (Gágyor Péter: Szélkötó Kalamona); István (Tóth László: Az áldozat); Kuruzs (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ruzante (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Candy (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Paál Károly (Csurka István: Döglött aknák); Kántor (Bródy Sándor: A tanítónő); Seress (MüIler Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap); Feraillon (Georges Feydeau: Bolha a fülbe); Tudós (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Ruckly (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Luka, Nyunin (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Medve, Lakodalom); Postás (Görgey Gábor: Galopp a vérmezőn); Bittó halászmester (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Miska (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Sírásó (William Shakespeare: Hamlet); Mihály (Kálmán Imre: Marica grófnő); Csipcsala bácsi (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Díjak: A Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja, Életmű-díj, Kisvárda, 1998; A Szlovák Köztársaság ezüstplakettje, 2003; a Magyar Játékszíni Társaság Hűség díja, 2006; „Kisebbségekért” díj, 2009. – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).