Cziczka Angéla
(* 1888. ápr. 28. Selmecbánya, † 1973. febr. 15. Léva) Zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Az elemi és polgári iskolát Selmecbányán végezte. A budapesti Nemzeti Zenedében Tomka Istvánnál tanult zongorajátékot. Temesvárott (1911−1912), Egerben (1912−1914) tanított zeneiskolában. 1914-ben a lévai Reviczky Társaság zeneiskolát nyitott, amelynek igazgatói posztját neki...megnyit →
(* 1888. ápr. 28. Selmecbánya, † 1973. febr. 15. Léva) Zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Az elemi és polgári iskolát Selmecbányán végezte. A budapesti Nemzeti Zenedében Tomka Istvánnál tanult zongorajátékot. Temesvárott (1911−1912), Egerben (1912−1914) tanított zeneiskolában. 1914-ben a lévai Reviczky Társaság zeneiskolát nyitott, amelynek igazgatói posztját neki...megnyit →
Részletek
Cziczka Angéla (csa)
(* 1888. ápr. 28. Selmecbánya, † 1973. febr. 15. Léva) Zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Az elemi és polgári iskolát Selmecbányán végezte. A budapesti Nemzeti Zenedében Tomka Istvánnál tanult zongorajátékot. Temesvárott (1911−1912), Egerben (1912−1914) tanított zeneiskolában. 1914-ben a lévai Reviczky Társaság zeneiskolát nyitott, amelynek igazgatói posztját neki ajánlotta fel. 1918-ban a zeneiskolát betiltották, s ettől kezdve magántanárként dolgozott. Az iskola bezárása után Budapesten Laub Istvánnál folytatta tanulmányait. Műveit elküldte a bécsi Zenei és Előadói Állami Akadémiához is, ahol egykezes szerzeményeit olyan szerzők művei mellé állították, mint Brahms, Ravel, Richard Strauss. A háború után is tanított. A bécsi és a prágai Akadémiának benyújtott művei pozitív kritikát kaptak. A pozsonyi rádióban 1942-ben, majd a hatvanas években mutatták be néhány művét. 1952-től tagja volt a Zeneszerzők Szövetségének, amelytől szociális támogatást is kapott egy ideig. Műveit azonban nyomtatásban senki sem adta ki. Zenei nyelvezete a 19. századba nyúlik vissza, egyben klasszikus akadémiai képzettségén alapszik. Sírját a Lévai Magyar Asszonyok Ligája gondozza. − Fm. Elsősorban instruktív és pedagógiai szerzeményeket írt zongorára (előadási darabok, tanulmányok, etűdök), négykezes és kétkezes zongorára írt műveket, vokális, kamara- és zenekari műveket, színpadi és drámai zeneműveket, valamint egyházi műveket. Hagyatéka a Szlovák Nemzeti Múzeum Zenei Múzeumában van elhelyezve (2008-ban, 399 mű). Több műve magántulajdonban van. Az Album skladieb pre mládež kivételével művei kéziratban vannak. – Ir. Vargic, Branislav: Cziczka Angela 1888–1973. Hudba bola jej osudom/A zene volt a végzete (A megtalálható művek jegyzékét is tartalmazza, 2008); Čížik, V.: Spomienka (Hudobný život, 1973); Československý hudební slovník osob a instituci. 1. köt. (1963).
Gwerk Ödön
(* 1885. febr. 15. Selmecbánya, † 1956. dec. 4. Selmecbánya) Festő, író. 1914–1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; nagy hatás tett rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer is a résztvevője volt (1915, 1918). Budapesten tagja a Galilei Körnek, 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság...megnyit →
(* 1885. febr. 15. Selmecbánya, † 1956. dec. 4. Selmecbánya) Festő, író. 1914–1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; nagy hatás tett rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer is a résztvevője volt (1915, 1918). Budapesten tagja a Galilei Körnek, 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság...megnyit →
Részletek
Gwerk Ödön (Önarckép)
(* 1885. febr. 15. Selmecbánya, † 1956. dec. 4. Selmecbánya) Festő, író. 1914–1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; nagy hatás tett rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer is a résztvevője volt (1915, 1918). Budapesten tagja a Galilei Körnek, 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság eseményeiben, emiatt kiutasították Mo.-ról, és hazatért Selmecbányára. 1920 és 1934 között többször járt Olaszországban, Bécsben, Münchenben, Berlinben, Párizsban, Spanyolországban. 1938–1942 között a Comenius Egyetemen művészettörténetet és esztétikát hallgatott. Sokoldalú művész: a festészet mellett filozófiai, esztétikai tanulmányokat, műkritikát és verseket írt, s mind a csehszlovákiai magyar, mind a szlovák sajtóban publikált. A két vh. közötti időszakban mind művészetével, mind baloldali politikai tevékenységével magára vonta a figyelmet. Részt vett a Sarló mozgalomban is, 1932-től a kommunista párt tagja volt, a második vh. idején bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba. A második vh. után szinte teljesen felhagyott a festészettel, politikai pályára lépett, és a magyar kulturális élettel is megszakította kapcsolatait. – Ir. Brogyányi, K.: Festőművészet Szlovenszkón (1931); Bakoš, Oliver: Gwerk Ödön (mon., 1961); Kubičková, K.: Pastely a kresby ~. Výtvarný život, 1979/6.
Haiczl Kálmán
(* 1866. okt. 14. Selmecbánya, † 1952. febr. 1. Budapest [Mo.]) Történetíró, egyháztörténész. Esztergomban szentelték pappá (1889). Az esztergomi érsekség levéltárosa, majd Garamszentbenedek lelkipásztora volt, a két vh. között Szőgyénben szolgált; Léva, Párkány, Érsekújvár és a Garam mente helytörténetét kutatta. A szőgyéni temetőben emléktáblája...megnyit →
(* 1866. okt. 14. Selmecbánya, † 1952. febr. 1. Budapest [Mo.]) Történetíró, egyháztörténész. Esztergomban szentelték pappá (1889). Az esztergomi érsekség levéltárosa, majd Garamszentbenedek lelkipásztora volt, a két vh. között Szőgyénben szolgált; Léva, Párkány, Érsekújvár és a Garam mente helytörténetét kutatta. A szőgyéni temetőben emléktáblája...megnyit →
Részletek
(* 1866. okt. 14. Selmecbánya, † 1952. febr. 1. Budapest [Mo.]) Történetíró, egyháztörténész. Esztergomban szentelték pappá (1889). Az esztergomi érsekség levéltárosa, majd Garamszentbenedek lelkipásztora volt, a két vh. között Szőgyénben szolgált; Léva, Párkány, Érsekújvár és a Garam mente helytörténetét kutatta. A szőgyéni temetőben emléktáblája van. – Fm. A garamszentbenedeki apátság története (1913); Érsekújvár múltjából (1932); Léva története a XVI. sz. végéig (1932); Léva története a XVII. században (1934); A bényi prépostsági templom (1937); Kakath, Dsigerdelen-Csekerdén, Párkány (1937); Egyháztörténeti emlékek a cseh megszállás korából (1940); A magyarság ősi településének határai a nyugati Felvidéken (1943).
Környei Elek; Környei Krepelka
(* 1905. jún. 15. Selmecbánya, † 1982. okt. 15. Budapest [Mo.]) Újságíró, író, költő. Újságírói pályáját a Komáromi Lapoknál kezdte, majd Pozsonyban folytatta (1931–1937: Híradó, 1937–1944: Új Hírek). A két vh. között a felvidéki magyar irodalmi élet egyik szervezője volt. 1945-től Budapesten folytatta az...megnyit →
(* 1905. jún. 15. Selmecbánya, † 1982. okt. 15. Budapest [Mo.]) Újságíró, író, költő. Újságírói pályáját a Komáromi Lapoknál kezdte, majd Pozsonyban folytatta (1931–1937: Híradó, 1937–1944: Új Hírek). A két vh. között a felvidéki magyar irodalmi élet egyik szervezője volt. 1945-től Budapesten folytatta az...megnyit →
Részletek
(* 1905. jún. 15. Selmecbánya, † 1982. okt. 15. Budapest [Mo.]) Újságíró, író, költő. Újságírói pályáját a Komáromi Lapoknál kezdte, majd Pozsonyban folytatta (1931–1937: Híradó, 1937–1944: Új Hírek). A két vh. között a felvidéki magyar irodalmi élet egyik szervezője volt. 1945-től Budapesten folytatta az újságírást (Kis Újság, Magyar Távirati Iroda). – Fm. Négyszemközt (v., 1929); Nyugati őrhelyen (publicisztikák, 1939); Isten hegedűje (naplójegyzetek, 1941); Az ember tragédiája a XX. században – Pieta` (két drámai költemény, 1943); Felelj, Prometheus! (drámai költ., 1944).
Rév József
Részletek
(* 1892. Nagymihály, † 1944. Auschwitz) Költő. Jogot tanult Pozsonyban, majd Selmecbányán dolgozott ügyvédként. A Kassai Naplóban és vidéki lapokban publikált. – Fm. Készülődöm (v., 1911); Dalol a csend (v., 1924); Még nincs későn (v., 1936).
Selmecbánya (Banská Štiavnica; Schemnitz)
Részletek
Selmecbánya − Leányvár (FI)
Város és járási székhely a Selmeci-hegységben, a Selmec-patak mentén, Zólyomtól DNy-ra. L: [1921] – 13 264, ebből 11 956 (90,1%) szlovák, 660 (5,0%) magyar, 299 (2,2%) német, 239 (1,8%) zsidó; [2011] – 10 409, ebből 9006 (86,5%) szlovák, 35 (0,3%) magyar, 2 (0,02%) német, 2 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 9000 (86,5%) szlovák, 50 (0,5%) magyar, 4 (0,04%) német, 1 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 5728 r. k., 702 ev., 45 gör. kat., 13 ref., 7 izr. – Német telepesek által a 12. sz.-ban alapított bányaváros volt. Arany- és ezüstbányáinak köszönhetően a középkorban egyike volt Mo. legmódosabb városainak, ezüstlelőhelyei Európában a leggazdagabbak közé tartoztak. A 19. sz.-ra bányái kimerültek, német lakossága pedig nagyrészt beolvadt a betelepülő szlovákságba. 1572-től szabad királyi város, 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt, ekkor elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1923–60 között, majd 1996 óta járási székhely. – Műemléki védettségű belvárosát és bányatörténeti jelentőségű emlékeit az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította. Legjelentősebb műemlékei: a román kori bazilikából 1546–69 között a török elleni erősséggé átalakított Óvár, az 1564–71 között épült reneszánsz Leányvár (Újvár), a 13. sz.-ban román stílusban épült Nagyboldogasszony- (ún. német) templom, a 13. sz.-i korai gótikus Szt. Erzsébet-kápolna, az 1488–91 között épült késő gótikus Szt. Katalin- (ún. szlovák) templom, az 1512-ben késő gótikus stílusban emelt Havas Boldogasszony-templom, az 1794–96-ban emelt copf stílusú ev. templom és a 19. sz. második felében emelt neoklasszicista zsinagóga. Múzeumát, a Szlovák Bányamúzeumot 1927-ben alapították. 1735-ben ~án nyílt meg Európa első felsőfokú bányászati tanintézete, amelyet 1770-ben akadémiai rangra emeltek, majd 1846-ban összevontak az 1808-ban alapított erdészeti akadémiával. Az így létrejött Bányászati és Erdészeti Akadémiát Csehszl. megalakulása után Sopronba menekítették. Iparát az ércbányászat mellett a dohány-, fafeldolgozó, textil- és élelmiszeripar képviseli. – Bányásztelepülései közül Hodrusbányát (Banská Hodruša) 1952-ben, Bélabányát (Banská Belá) 1954-ben, Kisbányát (Banky) 1960-ban önálló községgé szervezték; 1971-ben hozzácsatolták Szitnyatőt (Sitnianska).
Selmecbánya – Péch Antal sírja (GJ)
Selmecbánya látképe (GJ)