Egri Viktor
(* 1898. dec. 26. Nagyszombat, † 1982. aug. 6. Pozsony) Író, drámaíró, szerkesztő. A pozsonyi felső kereskedelmi iskolában érettségizett (1915). Az első vh. idején előbb tisztviselő, majd katona, 1919-től ismét tisztviselő volt. Írói pályája az 1920-as évek elején indult. Csehszlovákiai magyar lapok (Prágai Magyar...megnyit →
(* 1898. dec. 26. Nagyszombat, † 1982. aug. 6. Pozsony) Író, drámaíró, szerkesztő. A pozsonyi felső kereskedelmi iskolában érettségizett (1915). Az első vh. idején előbb tisztviselő, majd katona, 1919-től ismét tisztviselő volt. Írói pályája az 1920-as évek elején indult. Csehszlovákiai magyar lapok (Prágai Magyar...megnyit →
Részletek
Egri Viktor (GyGy)
(* 1898. dec. 26. Nagyszombat, † 1982. aug. 6. Pozsony) Író, drámaíró, szerkesztő. A pozsonyi felső kereskedelmi iskolában érettségizett (1915). Az első vh. idején előbb tisztviselő, majd katona, 1919-től ismét tisztviselő volt. Írói pályája az 1920-as évek elején indult. Csehszlovákiai magyar lapok (Prágai Magyar Hírlap, A Reggel, Esti Újság, Magyar Újság, Tátra) munkatársa volt, de közölte írásait a Korunk is. A második vh. idején származása miatt nem publikálhatott, bujkálni kényszerült. 1945 után Pozsonyban élt. 1947-ben A Gedeon-ház c. drámájának szlovák fordításával jelentkezett újból az irodalmi életben. 1949–1956: az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője, 1956–1959: A Hét főszerkesztője volt. Fontos szerepet játszott a második vh. utáni szlovákiai magyar irodalmi élet újjászervezésében. A Magyar Területi Színházban bemutatott darabjain kívül több színművét játszották a szlovák színházak, ill. a műkedvelők is. – Díjak: Állami Díj (1952); a Csehszlovák Írószövetség Nemzetiségi Díja (1970); Érdemes művész (1974). – Fm. Rácsablakos ház (r., 1924); Pierre találkozása (elb., 1925); Égő föld (történelmi r., 1937); Ének a romok felett (színmű, 1956); Megmondom mindenkinek (r., 1965); Agnus dei (r., 1968); Eszter, Bella és a többiek (elb., 1971); Angyalbőrben (visszaemlékezés, 1977); Társakkal és társtalanul (visszaemlékezés, 1978); A hallgatás évei (visszaemlékezés, 1980). – Ir. Turczel Lajos: Írás és szolgálat (1966); Csanda Sándor: Első nemzedék (1968, 1982); Turczel Lajos: Portrék és fejlődésképek (1977); Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980 (1982); Fónod Zoltán: Üzenet (1993, 2002); Szebrényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999 I. (2000).
Fried Jenő
(* 1900. márc. 13. Nagyszombat, † 1943. aug. 17. Brüsszel) Politikus, lapszerkesztő, publicista. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak emigránsaként jött Csehszlovákiába, s a Kassai Munkás belpolitikai rovatának vezetője, rövid ideig főszerkesztője volt. A lapba politikai cikkeket, színházi értekezéseket és kritikákat írt. 1927-ben a Vorwärts c. német lap szerkesztője...megnyit →
(* 1900. márc. 13. Nagyszombat, † 1943. aug. 17. Brüsszel) Politikus, lapszerkesztő, publicista. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak emigránsaként jött Csehszlovákiába, s a Kassai Munkás belpolitikai rovatának vezetője, rövid ideig főszerkesztője volt. A lapba politikai cikkeket, színházi értekezéseket és kritikákat írt. 1927-ben a Vorwärts c. német lap szerkesztője...megnyit →
Részletek
(* 1900. márc. 13. Nagyszombat, † 1943. aug. 17. Brüsszel) Politikus, lapszerkesztő, publicista. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak emigránsaként jött Csehszlovákiába, s a Kassai Munkás belpolitikai rovatának vezetője, rövid ideig főszerkesztője volt. A lapba politikai cikkeket, színházi értekezéseket és kritikákat írt. 1927-ben a Vorwärts c. német lap szerkesztője volt. 1929-ben a Szovjetunióba költözött, ahol a Komintern apparátusában dolgozott. 1939-ben Belgiumba küldték, ahol a Le Monde c. lap főszerkesztője lett. 1943-ban meggyilkolták. – Ir. Botka Ferenc: A Kassai Munkás 1907–1937 (1969).
Jabloniczky János
(* 1874. szept. 21. Nagyszombat, † 1950, Szovjetunió) Ügyvéd, politikus. Jogi diplomáját Budapesten szerezte. Az államfordulatelőtt Pozsonyban ügyvéd és különböző gazdasági társulások, egyesületek jogi képviselője. Csehszl. megalakulása után a pozsonyi városi képviselőtestület tagja volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, a párton belüli német...megnyit →
(* 1874. szept. 21. Nagyszombat, † 1950, Szovjetunió) Ügyvéd, politikus. Jogi diplomáját Budapesten szerezte. Az államfordulatelőtt Pozsonyban ügyvéd és különböző gazdasági társulások, egyesületek jogi képviselője. Csehszl. megalakulása után a pozsonyi városi képviselőtestület tagja volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, a párton belüli német...megnyit →
Részletek
(* 1874. szept. 21. Nagyszombat, † 1950, Szovjetunió) Ügyvéd, politikus. Jogi diplomáját Budapesten szerezte. Az államfordulatelőtt Pozsonyban ügyvéd és különböző gazdasági társulások, egyesületek jogi képviselője. Csehszl. megalakulása után a pozsonyi városi képviselőtestület tagja volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, a párton belüli német tagozat vezetője; 1920-ban, 1925-ben és 1929-ben nemzetgyűlési képviselő. A párt első elnöke volt, Lelley Jenő irányvonalával szembefordulva támogatta a Magyar Nemzeti Párt-tal való együttműködést és egyesülést. A második vh. után több szlovákiai magyar politikussal együtt letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Feltehetően egy ottani lágerben halt meg.
Nagyszombat (Trnava; Tyrnau)
Részletek
Nagyszombat − Keresztelő Szt. János- másnéven egyetemi templom (GJ)
Város, járási és kerületi székhely a Kisalföld É-i peremén, a Kis-Kárpátok és a Vág-völgye között, a Tirna-patak mentén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 17 745, ebből 13 406 (75,5%) szlovák, 1604 (9,0%) zsidó, 1386 (7,8%) magyar, 894 (5,0%) német; [2011] – 66 358, ebből 56 291 (84,8%) szlovák, 380 (0,6%) cseh és morva, 141 (0,2%) magyar, 32 (0,05%) német, 7 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 55 939 (84,3%) szlovák, 418 (0,6%) cseh, 174 (0,3%) magyar, 35 (0,05%) német, 10 (0,02%) jiddis. V: [2011] – 40 012 r. k., 1534 ev., 208 gör. kat., 127 metodista, 102 gör. kel., 86 jehovista, 68 ref., 26 izr. – A középkorban német, magyar és szláv lakosságú kereskedőváros volt. Jelentősége Esztergom török kézre kerülése (1543) után nőtt meg, amikor az esztergomi érsekség székhelye, Mo. egyházi és kulturális központja lett. Az ellenreformáció idején Pázmány Péter esztergomi érsek itt alapította meg a jezsuita egyetemet (1635), a mai budapesti ELTE elődjét. Az egyetem Budára költözése (1777) és az érsekség visszatelepülése (1820) politikai és kulturális jelentőségének visszaeséséhez vezetett. 1978 óta – a szlovák r. k. egyház központjaként – érseki székhely, az 1990-es években pedig, a Nagyszombati Egyetem (1992), valamint a r. k. Szt. Cirill és Metód Egyetem (1997) megalapításával ismét egyetemi város lett. 1238 óta szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1996 óta kerületi székhely. – Jelentősebb műemlékei: a 14–15. sz.-ban épült gótikus stílusú Szt. Miklós-plébániatemplom; a klarisszák eredetileg gótikus stílusban emelt, majd 1690–94-ben barokkosított temploma és kolostora (ez utóbbi jelenleg az 1954-ben alapított Nyugat-szlovákiai Múzeum székhelye); a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült, később reneszánsz és barokk stílusban átalakított Szt. Ilona-ispotálytemplom; az 1652-ben épült reneszánsz érseki palota; az 1629–37 között emelt Szt. János- (ún. egyetemi) templom; az 1633–40 között épült barokk Szt. Jakab-templom; az 1646-ban épült korai barokk Szt. József-templom; az 1710–29 között emelt Szentháromság-templom; az orsolyák 1730–76 között épült barokk Szt. Anna-temploma és zárdája; az 1793-ban emelt copf stílusú Városháza; az 1897-ben épült zsinagóga és az 1923–24-ben épült ev. templom. – Jelentős közúti és vasúti csomópont, a 20. sz. második felében lezajlott iparosítása eredményeként ipari központ: iparát a híradástechnikai berendezések gyártása, valamint a gép- és járműipar uralja. – 1971-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Vágmagyarádot (Modranka), 1971–94 között hozzá tartozott Gerencsér (Hrnčiarovce nad Parnou), 1974-92 között Pozsonyfehéregyház (Biely Kostol).
Nagyszombat – az egykori 1848-as emlékmű a temetőben (GJ)