Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága
A két vh. közötti ellenzéki magyar politikai erők tevékenységét összehangoló testület. Megalakításáról a szlovákiai és kárpátaljai magyar és német ellenzéki pártok 1920. dec. 7-én Ótátrafüreden (Starý Smokovec) megtartott közös értekezletén született döntés. Létrehozásának célja az ellenzéki pártok közötti együttműködés elősegítése és tevékenységük összehangolása volt....megnyit →
A két vh. közötti ellenzéki magyar politikai erők tevékenységét összehangoló testület. Megalakításáról a szlovákiai és kárpátaljai magyar és német ellenzéki pártok 1920. dec. 7-én Ótátrafüreden (Starý Smokovec) megtartott közös értekezletén született döntés. Létrehozásának célja az ellenzéki pártok közötti együttműködés elősegítése és tevékenységük összehangolása volt....megnyit →
Részletek
A két vh. közötti ellenzéki magyar politikai erők tevékenységét összehangoló testület. Megalakításáról a szlovákiai és kárpátaljai magyar és német ellenzéki pártok 1920. dec. 7-én Ótátrafüreden (Starý Smokovec) megtartott közös értekezletén született döntés. Létrehozásának célja az ellenzéki pártok közötti együttműködés elősegítése és tevékenységük összehangolása volt. Az elképzelések szerint 60 fősre tervezett, de végül nagyobb létszámú testületben az Országos Keresztényszocialista Párt 28, a Országos Magyar Kisgazda, Iparos és Munkáspárt 20, a Ruszinszkói Magyar Pártszövetség 12, a Szepesi Német Párt pedig 8 taggal képviseltette magát. Élén a szövetkezett pártok 8 tagú Vezérlő Bizottsága állt. A Vezérlő Bizottság elnöke Körmendy-Ékes Lajos, 1925-tól pedig Bittó Dénes volt. Az alelnöki tisztséget Szilassy Béla, a kisgazdák képviselője látta el. Megalakulása előrelépést jelentett az ellenzéki magyar pártok együttműködésében, ám konkrét program és valós jogosítványok hiányában inkább csak a pártok közötti kapcsolattartásban kapott fontos szerepet. Az ellenzéki pártok együttműködésének intézményesítése érdekében hozták létre 1922 elején a ~ irányítása alá rendelve a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodáját, amelynek székhelye Losonc, majd később Prága, igazgatója pedig Petrogalli Oszkár volt. Az iroda tevékenysége nem merült ki az ellenzéki pártok közötti kapcsolattartásban és a magyar parlamenti képviselők munkájának támogatásában, hanem fontos szerepet játszott a kisebbségi magyarság érdekvédelmében és a magyarságot ért sérelmek dokumentálásában is. A Központi Iroda keretén belül alakult meg a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Kultúrreferátusa, amely fontos szerepet töltött be a szlovákiai magyar kulturális intézményrendszer kiépítésében és működtetésében. A kultúrreferátus vezetője Sziklay Ferenc volt. A ~ irányította az ellenzéki pártok 1922-ben létrehozott sajtóosztályát és a Prágában és Rimaszombatban működő sajtóirodákat is. A sajtóosztály érdekkörébe összesen 20 magyar és német nyelvű lap tartozott. A húszas évek közepén az Országos Keresztényszocialista Pártban kirobbant belharcok az ellenzéki pártok együttműködését is visszavetették. A ~ 1924-ben, a Központi Iroda pedig 1929-ben szüntette be tevékenységét. Az ellenzéki pártok együttműködése azonban tovább folytatódott, s végül az Egyesült Magyar Párt létrehozásához vezetett.
Szontagh Miklós, ifj.
(* 1882. aug. 10. Újtátrafüred [Nový Smokovec]– † 1963. júl. 25. Lőcse) Orvos, hegymászó, az újtátrafüredi szanatórium főorvosa. A lőcsei gimnáziumban érettségizett, orvosi tanulmányait Strassburgban és Budapesten végezte, 1905-ben doktorált Budapesten. Ezt követően néhány hónapot gyakornokoskodott Kéthly Károly budapesti klinikáján, majd további pár hónapot...megnyit →
(* 1882. aug. 10. Újtátrafüred [Nový Smokovec]– † 1963. júl. 25. Lőcse) Orvos, hegymászó, az újtátrafüredi szanatórium főorvosa. A lőcsei gimnáziumban érettségizett, orvosi tanulmányait Strassburgban és Budapesten végezte, 1905-ben doktorált Budapesten. Ezt követően néhány hónapot gyakornokoskodott Kéthly Károly budapesti klinikáján, majd további pár hónapot...megnyit →
Részletek
(* 1882. aug. 10. Újtátrafüred [Nový Smokovec]– † 1963. júl. 25. Lőcse) Orvos, hegymászó, az újtátrafüredi szanatórium főorvosa. A lőcsei gimnáziumban érettségizett, orvosi tanulmányait Strassburgban és Budapesten végezte, 1905-ben doktorált Budapesten. Ezt követően néhány hónapot gyakornokoskodott Kéthly Károly budapesti klinikáján, majd további pár hónapot Turzófalván és két nyári szezonban fürdőorvos volt Stubnyafürdőn. 1909-ben átvette az újtátrafüredi szanatórium vezetését. Feleségével együtt nagy lelkesedéssel fogott hozzá a stagnáló szanatórium újraélesztéséhez, ismét bevezette a téli szezont, kibővítette a szanatórium kapacitását. Nagy összeget fektetett az orvosi műszerek modernizációjába. A fejlesztést az I. vh. megszakította, ő is két évig katonaorvosként szolgált, majd 1917-ben a davosi szanatóriumok mintájára egy tüdőszanatórium építésébe fogott, amelyet azonban csak 1925-re sikerült befejeznie. Az 1920-as években kitört világgazdasági válság miatt az intézményt kénytelen volt átengedni a hitelező prágai Általános Nyugdíjintézetnek, de 1945-ig ő maradt a vezetője. A II. vh. után ugyan Csehszl.-ban maradhatott (a szepességi németek és magyarok legnagyobb részét kitelepítették), de nem engedélyezték számára, hogy továbbra is a szanatóriumban dolgozzon. A lőcsei kórház belgyógyászatán segédorvosként működött. Felkán temették el lánya mellé. Orvosi munkája mellett fontos szerepet játszott a tátrai turizmus fejlesztésében. Fiatal korában hegymászóként is kiváló eredményeket ért el. Hegyi mentéssel is foglalkozott. 1933–1938 között a Karpathenverein elnöke volt. Igyekezett az egyletet a politikán kívül tartani, ami Hitler hatalomra jutása után nem volt egyszerű. Amikor úgy látta, hogy erre már nincs lehetősége, lemondott az elnökségről és elhatárolta magát az egylet működésétől. Időnként tátrai témájú cikkeket is publikált.