Országos magyar kulturális és közművelődési szervezet, amely a két vh. között és a második vh. idején működött. A húszas évek elején több kísérlet is történt országos magyar kulturális szervezet létrehozására: az 1920-ban létrehozott és a közművelődés mellett politikai célokat is kitűző Szlovenszkói Magyar Népszövetség, ill. az 1924-ben alapított Felvidéki Egyesületek Szövetségének hivatalos bejegyzését azonban az illetékes szervek elutasították, így ezek a kezdeményezések idő előtt elhaltak. A ~et részben ezen szervezetek, részben pedig az ellenzéki magyar pártok Központi Irodáján belül megszervezett Kultúrreferátus tapasztalataira alapozva hozták létre 1925. júl. 22-én Komáromban. Megalapításában elsősorban a komáromi szellemi élet képviselői vettek rész, különösen fontos szerepet játszott benne a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke, Alapy Gyula. Alapszabályát Sziklay Ferenc dolgozta ki. A csehszlovák hatóságok azonban hosszú ideig megtagadták az új szervezet bejegyzését, amelyre csupán 1928-ban került sor. Székhelye Komárom volt, első országos elnöke Jankovich Marcell, ügyvezető elnöke Alapy Gyula, titkára pedig Szombathy Viktor. Működése a kezdeti években leginkább csak az éves közgyűlések megtartására terjedt ki. 1936-ban háromtagú Intéző Bizottság vette át a szervezet irányítását: az országos elnök Schubert Tódor lévai bankigazgató, az ügyvezető elnök Révay István gróf, a szervezet titkára pedig Staud Gábor lett. Az új vezetésnek köszönhetően az 1936–1938-as évek a ~nek a virágkorát jelentették. Míg korábban leginkább csak Komárom környékére terjedt ki a szervezet működése, ekkor már valóban országos jelentőségűvé vált, amelynek hat körzeti szervezete jött létre: a csallóközi, a mátyusföldi, a Garam–Ipoly-völgyi, a gömöri, a kassai és a bodrogközi. Működésének legfontosabb szereplői a körzeti szervezetek élén álló körzeti titkárok voltak. Népszerűségét mutatja, hogy 1938-ban több mint másfélszáz településen működött helyi szervezete. Sajtóorgánuma az 1934-től tíz éven át megjelenő Magyar Vasárnap c. havilap volt, amelyen kívül rendszeresen adott ki ún. Munkafüzeteket. A Munkafüzetekben a helyi szervezetek működéséhez szükséges módszertani útmutatásokat, előadásoknak szánt anyagokat tettek közzé. Az egyesületen belül folyó tudományos tevékenység fóruma a kéthavonta megjelenő Nemzeti Kultúra c. lap volt. A ~ működéséhez szükséges anyagi fedezetet a tagdíjakból, a magánadományokból és a különböző magyarországi támogatásokból biztosították. Tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy a magyar népi és magasabb kultúra terjesztésével Szl. magyar lakosságának a nemzeti öntudatát erősítse. A hangsúlyt a helyi szinten szervezett színielőadásokra, felolvasóestekre, kulturális akciókra, megemlékezésekre helyezte, de nagyobb szabású országos akciókat is szervezett. Ilyen volt az 1938. aug. 13–15-e között Léván megrendezett szabadtéri játékok. Az itt három alkalommal előadott János vitéz c. daljátéknak összesen mintegy 40 ezer nézője volt. Mozgó könyvtárakat is fenntartott, s több községben kezdeményezte kultúrházak építését. A kultúra terjesztése mellett nagy hangsúlyt helyezett a népművelésre is. A különféle témájú szakelőadások és szabadegyetemek mellett rendszeresen szervezett többhetes népfőiskolákat. Működésében helyet kapott a karitatív tevékenység is: rendszeres támogatást nyújtott a hátrányos szociális helyzetű főiskolai hallgatóknak, a szegény és beteg gyerekek támogatására pedig létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Gyermeknyaraltató Egyesületet. Az 1938-as első bécsi döntés után a helyi szervezeteinek nagy része Mo.-hoz került, a fasizálódó Szl.-ban pedig mindössze két tucatnyi alapszervezete maradt. Ám ezek sem működhettek tovább, mivel a szlovák hatóságok, más magyar társadalmi szervezethet hasonóan, a ~et is betiltották. 1942-től ugyan engedélyezték működését, de csupán korlátozott formában. A ~ azonban Csáky Mihály gróf vezetésével sokrétű tevékenységet fejtett ki. 1938. nov. 2-a után a Mo.-hoz visszakerült szervezetek működése is formálissá vált. 1940 tavaszán azonban a szervezet Széchenyi Magyar Kulturális Egyesület néven újraindította működését. Elnöke Schubert Tódor, ügyvezető elnöke Révay István gróf, főtitkára pedig Szombathy Viktor lett. A szervezet a korábban kiépített hálózatra alapozta működését, két új körzetet is kialakítottak Érsekújvár és Losonc központtal. A ~ tagsága 1944-re elérte a 12 ezer főt, a helyi szervezetek száma pedig 184 volt. A ~ működése 1945-ben szűnt meg. – Ir. Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története (in. Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig (In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből (1993).