Sövényfal (paticsfal)
Vízjárta területek építési technológiája, már az újabb kőkorszaktól (i.e. 5000) adatolható, és térségünkben (első sorban a Csallóközben, az Ung-vidéken és a Bodrogközben) a 20. század első harmadáig élt. Legfőbb előnye, hogy a folyók áradása esetén, ha a víz kimosta a falat, a megmaradt vázat újra lehetett tapasztani. A váz úgy készült, hogy 50 cm távolságra karókat állítottak, s ezeket vízszintes irányban gallyakkal, sokszor fűzfavesszővel befonták. Ajtó vagy ablak helyét nem fonták be, de az is előfordult, hogy utólag vágták ki a helyét a kész falban. A sövényvázat aztán pelyvával kevert sárga agyaggal, mindkét oldalról kitapasztották. 45–50 cm volt a szokásos falvastagság. 2,5–2,7 m magasságban a falat sárgerendával zárták el, az tartotta a keresztben rárakott padlásgerendákat.
Hibát talált?
Üzenőfal