Orbán Gábor
Orbán Gábor (FI)
(* 1883. jan. 1. Kőszeg [Mo.], † 1958. jan. 28. Pozsony) Nyelvész. Privigyén, majd Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. A két vh. között a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, a kormányzattal együttműködő közéleti aktivizmus egyik jeles képviselője volt. 1950-től a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán és a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékén oktatott. Szakterülete elsősorban a finnugor és a magyar nyelvészet; nyelvműveléssel, ill. szótárírással is foglalkozott; több tankönyve és szöveggyűjteménye is ismert. – Fm. A magyar nemzeti énekmondás (tan., 1907; A finnugor nyelvek számnevei (mon., 1932); Új szlovák–magyar és magyar–szlovák szótár (Mendreszóra Miklóssal, 1933); A magyar nyelv (1935); A magyar szókincs (1953); A helyes magyarság irányelvei (tan., 1956); Bevezetés a nyelvtudományba (tankönyv, 1956).
Hibát talált?
Üzenőfal