Az 1969 és 1989 közötti időszak megnevezése Csehszl. történetében. A normalizációs időszak szorosan összekapcsolódik Gustáv Husák szlovák politikus személyével, aki a prágai tavasz emblematikus alakjának, Alexander Dubčeknek a lemondását követően 1969. ápr.-ától 1987. dec.-éig a CSKP KB első titkáraként az ország első számú vezetője volt. A ~ Csehszl. szempontjából aprágai tavasz által elindított demokratikus változások visszafordítását és a represszív kommunista rendszer újbóli bevezetését és konzerválását jelentette. A normalizációs politika legkeményebb szakaszát az 1969–1971 közötti időszak jelentette, amikor mintegy 300 ezer személyt zártak ki a pártból, ezreket bocsátottak el állásukból vagy büntettek meg más módon a prágai tavasz időszakában játszott szerepükért. Újból megerősítették a cenzúrát, szigorúan korlátozták a csehszlovák állampolgárok utazási lehetőségeit, s megerősítették Csehszl. szövetségét az országban jelentős katonai erőket állomásoztató Szovjetunióval. Miután a prágai tavasz elfojtása elleni demonstrációkat a hatalom 1969 elején kíméletlenül elfojtotta, a csehszlovákiai társadalom döntő többsége a közélettől elfordulva passzívan szemlélte a husáki politikát. A szervezett ellenzék megjelenése a Charta 77 nevű emberjogi szervezet 1977-es megalapításához köthető, amely az 1989-es bársonyos forradalom kirobbanásáig a legjelentősebb ellenzéki csoportosulásnak számított. A nemzetiségi politika szempontjából a ~ a centralizált állammodellhez és a pártállami nacionalizmushoz való visszatérést jelentette. A hatalom gyorsan felszámolta az „emberarcú szocializmus” nemzetiségi eredményeit: Szabó Rezsőt felmentették a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöki tisztjéből, a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó miniszteri posztot felszámolták, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya mellett alakult Nemzetiségi Tanács működését pedig fokozatosan ellehetetlenítették. A Csemadok sem kerülte el a sorsát. Addigi vezetését eltávolították, s helyükre az új pártvezetéshez lojális személyeket ültettek. A Csemadokot kizárták a politikai és társadalmi szervezeteket tömörítő Nemzeti Frontból, ami mozgáskörének szűkülését jelentette. Gyakorivá váltak a magyar kisebbség nyelvhasználati gyakorlatát és a magyar iskolákat a hatalom részéről érő támadások. A sajtóban megtiltották a magyar településnevek használatát (pl. Pozsony, Zsolna, Kassa, Rimaszombat stb.), s a hivatalos szlovák tulajdonnevek használatát tették kötelezővé (pl. Bratislava, Žilina, Košice, Rimavská Sobota). A magyar nyelvű oktatást ért támadások egyaránt érintették az óvodákat, az általános- és középiskolákat. 1977-ben a magyar nyelvű óvodák legidősebb korcsoportjában kötelezővé tették a napi szlovák nyelvű foglalkozást, amely során a magyar kisgyerekeknek a szlovák nyelv alapjait kellett elsajátítaniuk. Tervezetek készültek arra, hogy a magyar iskolákban a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tantárgyakon kívül minden tantárgyat szlovák nyelven oktassanak. A magyar nyelvű oktatás elleni támadások felháborodást váltottak ki magyar értelmiségi körökben éppúgy, mint a Csemadok berkeiben. Különböző csatornákon keresztül kísérletek történtek a tervezet megakadályozására. A Csemadokban és az államigazgatásban dolgozó magyarok tiltakozása mellett kibontakozott egy újfajta jelenség is: a szlovákiai magyarok polgárjogi mozgalma, amelyet az 1978-ban létrehozott Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága képviselt. Az 1980-as évek közepén a magyarországi demokratikus ellenzék példáját követve, ill. annak hatására, a szlovákiai magyar közéletben a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága mellett egy fiatal értelmiségiekből álló liberális polgárjogi csoportosulás is kiformálódott, melynek tagjai a magyar kisebbség jogainak helyreállítását a csehszlovákiai politikai rendszer megváltoztatásával és a csehszlovák társadalom demokratizálásának követelésével kötötték össze. A magyar kisebbségnek a hatalommal szembeni fokozódó ellenállását jelezte a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma 1988 c. dokumentu Csehszl. megalakulásának 70. és a soha végre nem hajtott nemzetiségi alkotmánytörvény megszületésének 20. évfordulója alkalmából született, s amelyet 300 szlovákiai magyar vállalt nyilvánosan aláírásával. A csehszlovák ~ keménységét jelzi, hogy miközben a környező országokban a nyolcvanas években lazult a társadalmi légkör, Csehszl. husáki vezetése még a gorbacsovi érában is kitartott az eszméi és diktatórikus eszközei mellett. A ~nak az 1989-es bársonyos forradalom vetett véget (rendszerváltás).