A csehszlovák kormány kezdeményezése 1938 tavaszán, hogy átfogó törvényi rendezéssel oldja meg Csehszl. nemzetiségi problémáit. A nemzetiségi kérdés rendezésének igénye a harmincas évek második felében egyre erőteljesebben jelentkezett a csehszlovák belpolitikában. A gyakorlatilag nem létező csehszlovák nemzet nemzetállamaként működő köztársaság alkotmányos megreformálását elsősorban a német kisebbség képviselői szorgalmazták, de a szlovák politika autonomista szárnya is egyre radikálisabb követelésekkel lépett fel. Milan Hodža miniszterelnök az általa kidolgozott ~ által szerette volna a nemzetállamot nemzetiségi állammá alakítani, s korrigálni azokat a hiányosságokat, amelyek a nemzetiségek jogait jellemezték. Noha a miniszterelnök már hosszabb ideje készült a reformokra, s azt az aktivista német politikai erők 1937 elején benyújtott memoranduma is szorgalmazta, a statútum megalkotását az anschluss bekövetkezése gyorsította fel. Ekkor a nemzetiségi kérdés átfogó rendezését korábban elutasító Beneš köztársasági elnök is sürgetni kezdte, bizonyítani akarta a nyugati hatalmak előtt, hogy Csehszl. a német kérdés megnyugtató rendezésére törekszik. A kormány 1938 márc.-ában kezdett dolgozni a statútum tervezetén, amely az egyes politikai pártokkal való konzultációk, különösen pedig a szudétanémet párt ápr.-ban benyújtott követelései következtében napról napra változott. A statútumot elsősorban a németek helyzetének rendezése motiválta, de azonos elbánást ígértek a többi nemzetiségnek, így a magyaroknak is. A ~ számos törvény megváltoztatását helyezte kilátásba: kimondta a polgárok teljes egyenjogúságát, a nemzetiségek arányos képviseletét az államigazgatásban és a gazdaságban, a költségvetés arányos elosztását, a nemzetiségek oktatási és kulturális autonómiáját. A rendezés fontos részét képezte volna egy új nyelvtörvény megalkotása, amely a nemzetiségek nyelvének egyenjogúsítását irányozta elő, amelyet a kisebbségek által lakott térségekben hivatalos nyelvként lehetett volna használni. A statútum a közigazgatás decentralizációját, nemzetiségi önkormányzatok és nemzetiségi kúriák létrehozásának tervét is tartalmazta. A ~ ugyan az első csehszlovák köztársaság egész ideje alatt a legátfogóbb és legliberálisabb kísérlet volt a kisebbségek jogállásának megnyugtató rendezésére, de megkésve került sor rá, s így elfogadására és életbeléptetésére már nem volt esély. 1938 őszén a nemzetiségi kérdés megoldásának más módja, a müncheni egyezmény és az első bécsi döntés által megvalósult etnikai elvű határkorrekció került előtérbe.