Löffler Béla
Löffler Béla (FI)
(* 1906. ápr. 16. Kassa, † 1990. febr. 11. Kassa) Szobrász. Eredeti foglalkozása fogász. Szobrászati tanulmányokat 1932-ben Budapesten, majd 1936-ban Prágában folytatott; 1936–1938-ban Párizsban és Londonban tett tanulmányutakat. 1938-tól kisebb megszakításokkal Kassán élt (tagja volt a Kazinczy Társaságnak is). 1945–1948-ban a Szovjetunióban hadifogoly. Pályája hazatérte után is töretlen volt, életében 32 egyéni kiállításon mutatta be műveit. Számos realisztikus portréja ismert (Jakoby Gyula, Halász-Hradil Elemér, Csordák Lajos, Fábry Zoltán); jelentős műemlékeket restaurált. Díjak: Érdemes művész (1978). Kassán Löffler Galéria működik. – Állandó jellegű egyéni kiállításai vannak Bártfafürdőn, Stószfürdőn, a Zempléni Múzeumban (Nagymihály), Hélios Szanatóriumban (Csorbató). Jelentősebb köztéri munkái: 1936–1938: II. Rákóczi Ferenc emléktáblája a kassai dóm falán (pályázat, 1. díj); Elesettek emlékműve (Kuntapolca); Hősök emlékműve (Nagyida); 1947: Ismeretlen katona emlékműve (Kassa); 1950: Felszabadulási emlékmű (Dargó); 1958: Szökőkút (Stószfürdő); 1965: Keresztre feszített Krisztus – a katolikus templom főoltára, Hernádszéplak; 1974–1975: Anya gyermekével (Igló); 1976: Fürdő nő (Bystrá, Alacsony-Tátra)
Hibát talált?
Üzenőfal