evangélikus egyház

A trianoni békeszerződés következtében a volt Mo. mintegy 400 ezer ágostai evangélikus polgára került Csehszlovákiába. Mivel az evangélikusok többsége szlovák anyanyelvű volt, és jórészt a cseh–szlovák egység híve, a csehszlovák kormányzat a kezdetektől fogva kiemelt támogatásban részesítette a Szlovák Egyetemes Evangélikus Egyházat. Az új egyházszervezeti beosztás szerint Szlovákia területét két egyházkerületre (nyugatira és keletire) osztották, amelyek élére a Csehszlovák Köztársaság megalapításában jelentős szerepet játszó szlovák püspököket helyeztek. A 20 ezres létszámot valamivel meghaladó szlovákiai magyar evangélikusok nemzeti alapokon szerveződő egyházszervezetet szerettek volna létrehozni, de a külön magyar esperesség megalakítása végig csak szándék maradt. Részben ezt pótolta az 1922-ben Léván megalakított Szlovákiai Magyar Evangélikusok Szövetsége. Vezetői között az olyan lelkészek mellett, mint Bándy Endre, Smíd István Lehel, a kor vezető magyar politikusai közül pedig Szent-Ivány József és Törköly József is ott voltak. A szövetség annak ellenére is jelentős munkát végzett, hogy az egyházi főhatóság joghatóságát sohasem ismerte el. A szövetség Evangélikus Lap címmel kéthetenként megjelenő lapot adott ki. Az első bécsi döntést követően a szlovákiai magyar evangélikusok egy része (elsősorban a csallóközi és a gömöri egyházközségek) Mo.-hoz került. A sok esetben szórványban élő magyar evangélikusokat a második vh. utáni események (jogfosztottság) hatványozottan sújtották. A lakosságcsere-egyezmény következtében egész egyházközségek szűntek meg, mások pedig jelentősen megfogyatkoztak. Néhány helyen ekkor vált szlovák nyelvűvé az istentisztelet nyelve. 1948 után a szlovákiai ~ is szigorú állami ellenőrzés alá került, s szabadon csak 1989 óta fejthet ki tevékenységet. Egyházszervezetét két püspökség és tizenhárom szeniorátus alkotja. A 2001-es népszámlálás során 372 299 személy vallotta magát Szl.-ban evangélikusnak. A mintegy 12 ezer magyar ajkú evangélikusnak nagyobb egyházközségei Pozsonyban, Somorján, Kassán, Mátyusföldön és Gömörben találhatók. – Ir. Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés (2006), Csanda Gábor–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában. Kultúra (2006).