Altáj -> Alsó-Csallóköz
Alsó-Csallóköz − táj Csallóközaranyos határában (FI)
Néprajzi tájegység. A Csallóköz keleti, Altájként is emlegetett, az egykori Komárom vármegyéhez tartozó területe. Természetföldrajzi adottságainak köszönhetően és a török háborúk pusztításainak következtében nagy határú, nagy lélekszámú, halmazos települések alakultak ki a térségben. Ezen a területen gyakran kiterjedt tanyarendszer is létrejött, pl. Gúta környékén (kisalföldi tanyák). Itt először az állattenyésztés velejárójaként alakultak ki huzamosabb ott tartózkodásra alkalmas tanyák. Mivel a döntően szarvasmarha-tenyésztésből élő gútaiak állataikat az óriási határnak csak a magasabban fekvő, víz nem járta területein tudták legeltetni, gyakran előfordult, hogy a belvizek elvágták a visszatérési lehetőséget. A 19. sz. végétől, ám főleg a 20. sz. első évtizedeiben, a földművelés egyre fontosabbá válása, valamint a belterület túlnépesedése következtében egy másik jelentős kiköltözés, tanyásodási folyamat indult meg. Lényegében ettől az időtől kezdve kísérhető nyomon az ún. ártéri tanyák kialakulása is (kisalföldi tanyák). A Kis-Duna és a Vág árterében, mesterséges dombokon épített lakóházakba a szegényebb lakosok költöztek ki. Csak gyümölcstermesztéssel és halászattal foglalkoztak. E folyamatok következtében 1933-ban Gúta összlakosságának mintegy 35%-a élt tanyán. Az ártéri tanyák a második vh. után folyamatos hanyatlásnak indultak, s napjainkra gyakorlatilag teljesen fölszámolódtak. – Ir. Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza (2012); Fehérváry Magda: Parasztgazdaság a XX. sz. első felében. Gútai példa (1988).
Hibát talált?
Üzenőfal