Város és járási székhely a Nagy- és a Kis-Fátra közötti Turóci-medencében, a Túróc-patak két partján, Zsolnától DK-re. L: [1921] – 5657, ebből 5254 (92,9%) szlovák, 141 (2,5%) zsidó, 33 (0,6%) magyar; [2011] – 57 428, ebből 46 931 (81,7%) szlovák, 636 (1,1%) cseh és morva, 117 (0,2%) magyar, 7 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 46 832 (81,5%) szlovák, 654 (1,1%) cseh, 145 (0,3%) magyar, 4 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 19 717 r. k., 7587 ev., 371 metodista, 306 gör. kat., 104 jehovista, 102 gör. kel., 59 ref., 18 izr. – Egykori mezőváros, 1922-ig Turóc vármegye, 1923–28 között a Vágvölgyi nagyzsupa székhelye, amely a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. A város már a 19. sz.-ban a szlovák politikai, társadalmi és irodalmi élet egyik központja volt, s ma is számos szlovák kulturális intézmény székhelye. Csehszl. megalakulásának kikiáltását követően az Szlovák Nemzeti Tanács 1918. okt. 30-án itt mondta ki a szlovákok csatlakozását a csehszlovák államhoz, s 1938-ig itt volt a Szlovák Nemzeti Párt központja. Jelenleg is itt található a Matica slovenská és központi könyvtárának, a Szlovák Nemzeti Könyvtárnak a székhelye, a pozsonyi Comenius Egyetem Jesenius Orvostudományi Kara és a Szlovák Nemzeti Múzeum néprajzi részlege, temetőjében nyugszik a szlovák politikai, tudományos, irodalmi és művészeti élet számos neves képviselője. – A főterén álló r. k. (Szt. Márton-) plébániatemplom a 13. sz. második felében korai gótikus, ev. temploma 1784-ben empire stílusban épült, a volt Vármegyeházát 1746-ban, zsinagógáját a 19. sz. második felében emelték. Az Andrej Kmeť Turóci Múzeum 1964-ben, a Martin Benka Képtár 1972-ben, színháza, a Szlovák Kamaraszínháza 1944-ben, a környék építészetét bemutató szabadtéri múzeum 1965-ben létesült. – Az 1945 utáni erőteljes iparosítását követően nehézipari központtá vált: legjelentősebb iparágai a gép-, építőanyag-, cellulóz-, fafeldolgozó, bútor-, papír-, nyomda-, gyógyszer- és élelmiszeripar. – A 20. sz. második felében ~hoz csatoltak számos szomszédos települést, 1949–54 és 1971–90 között hozzá tartozott többek között Ruttka.