1972-ben Pozsonyhoz csatolt község a Kisalföldön, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D–DK-re, a szlovák–magyar–osztrák hármashatáron. L: [1961] – 698, ebből 386 (55,3%) horvát, 180 (25,8%) magyar, 125 (17,9%) szlovák (1961); [2011] – 1010, ebből 778 (77,0%) szlovák, 124 (12,3%) horvát, 66 (6,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 753 (74,6%) szlovák, 113 (11,2%) horvát, 78 (7,7%) magyar. V: [2011] – 783 r. k., 20 ev., 5 ref., 4 gör. kat. – Az 1947. febr. 10-én aláírt párizsi békeszerződés csatolta Csehszl.-hoz. A 16. sz. közepén a törökök elől menekülő horvátokkal népesült be, a 20. sz. végére azonban az egyre erőteljesebb szlovák betelepülés következtében elveszítette horvát többségi jellegét. R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1783-ban késő barokk, kúriája a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült. Határában avar temetőt tártak fel. 1992-ben a ~i zárógát és duzzasztómű segítségével terelték el a Duna vizét a bősi üzemvízcsatornába. 1995–96-ban itt épült meg Szl. legmodernebb vízisport központja.