Homolya Éva (csa)

(* 1942. máj. 24. Balassagyarmat [Mo.]) Kórusvezető, pedagógus. 1952-ig Magyarországon élt. A bussai nyolcéves alapiskola elvégzése után a Rozsnyói Pedagógiai Szakközépiskolába járt, majd Bodrogszerdahelyen és Ipolyvarbón tanított. A Nyitrai Egyetem Pedagógiai Karán orosz nyelv és ének-zene szakon végzett (1965). 1962−63 között Györkén tanított, majd a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban és Alapiskolában kezdett tanítani, ahol 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett. 1968-ban alapítója a Csengettyű Gyermekkórusnak. 1971-ben részt vettek a Csengő Énekszó országos seregszemlén Érsekújvárott. 1980 és 1998 között a Csengettyű minden alkalommal aranysávos minősítést szerzett. Rendszeresen részt vettek a „Mládež spieva” országos versenyen is Prievidzán és Zsolnán. 1989-ben megalapította a kassai Márai Sándor Gimnázium Leánykarát. Mindkét énekkar sok nemzetközi versenyen és fesztiválon szerepelt. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Horváth Géza (SZM)

(* 1951. márc. 8. Zseliz) Tanár, karnagy, tankönyvfordító, autodidakta zeneszerző. Zselizen érettségizett (1969), majd matematika–földrajz szakon végzett Nyitrán a Konstantín Filozófus Egyetemen (1975). 1999-ben ugyanitt kisdoktori (RNDr.) címet szerzett. Több helyen tanított (Garamszentgyögy, Nagyölved), majd 1984-től nyugdíjazásáig (2014) a zselizi alapiskolában. 1979-től 1984-ig a Zselizi Magyar Tannyelvű Gimnázium Leánykarát vezette. 1978 óta tagja, 1980 óta szólamvezetője, segédkarnagya, 1983 óta krónikása a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. Alapító karnagya a zselizi Franz Schubert Vegyeskarnak (1982) és alapító karnagya a zselizi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Franz Schubert Gyermekkarának (1984–2014). 1992-től 2001-ig tagja volt a bécsi székhelyű Franz Schubert Intézetnek (IFSI). 1976-tól publikál szakcikkeket a matematika és a zene oktatásának köréből, tankönyveket fordít és ír. Önkormányzati képviselő Zselizen (1990–2014). Énekkari, iskolatörténeti, pedagógiai, matematikai, nyelvművelői, zenei témájú írásokat publikál a szlovákiai magyar és magyarországi lapokban. Számos kórusművet írt.  – Főbb díjak, elismerések: Katedra-díj (1997); Pro Urbe-díj (2001); Nagy Szent Gorazd-díj (2005); „A szlovákiai magyar iskolákért” emlékplakett (2005); Vass Lajos-emlékérem (2009). – Fm. Fejleszthető-e az alkotóképesség (tan., 1997); Franz Schubert Zselízen (mon., 2000); Ha megszólít az ének… (mon., 2004); Horváth Géza kórusgyűjteménye (2011). – Ir. Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Csicsay Alajos: „A pozíció önmagában nem okosít” (In: Csicsay Alajos: Embernevelők, 1999); Balázs F. Attila szerk.: Szlovákiai magyar ki kicsoda (2001); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Who is Who v Slovenskej republike.

Horváth Lajos (JSZ)

(* 1947. ápr. 10. Losonc, † 2004. Prága [Csehország]) Színész, rendező, színműfordító. 1966-ban érettségizett a szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskolában, majd a mezőgazdaságban dolgozott. 1969-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színésze; 1979–1984 között a prágai Szépművészeti Akadémián rendezői képesítést szerzett. 1984-ben visszatért Kassára; 1986–1989 között Komáromban rendezett. 1989–1990-ben a Český Těšín-i színház rendezője, majd újra a Kassai Thália Színháznál dolgozott, végül visszatért a cseh fővárosba. Angol, francia és magyar színműveket fordított csehre, ill. cseh színműveket magyarra. – Főbb színházi szerepei: Bakördög (Tamási Áron: Énekes madár); Berrech (Vörösmarthy Mihály: (Csongor és Tünde); Rendőrfelügyelő (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Medvegyenko (Anton Pavlovics Csehov: Sirály). – Főbb rendezései: Henrik Ibsen: Babaotthon. Mészáros László: Egy tanú idézése. Jan Jílek: A csodatevő Borbála-ág. Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok. Karel Čapek: Az anya. Georg Büchner: Leonce és Léna. Vlado Laco: Mennyei látogató. Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska. John Boynton Priestley: Váratlan vendég. Václav Havel: Audiencia. Csurka István: Döglött aknák. Csukás István: Ágacska. Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker. Guy Foissy: Két szerető szív – Motívum. Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Hozák Margareta (SZM)

(* 1970. jún. 17. Dunaszerdahely) Zenetanár, karnagy. A Nagymegyeri Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. 1993-ban diplomázott a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen orosz nyelv és irodalom−zenei nevelés szakán. A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Szent János Egyházi Alapiskolában gyerekkórust és néptánccsoportot alapított. 2002-től 2007-ig a pozsonyeperjesi Kis-Duna Vegyeskar, 2005-től a bősi Kék Duna Vegyeskar karnagya. 1994-től tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. – Díjak, elismerések: Díszoklevél Bős Nagyközség Önkormányzatától; Emléklap a bősi nagyközség polgármesterétől.

Hritz Júlia (csa)

(Pozsony, 1946. nov. 4.) Szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1963), 1967-ben tanári oklevelet szerzett a nyitrai Pedagógiai Főiskola zene szakán. Öt évig tanított Komáromban és Pozsonypüspökin. 1972-től a pozsonyi Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának szakelőadója. Feladatai közé tartozott a szlovákiai magyar énekkari mozgalom szakmai irányítása, módszertani szaktanácsadás, karvezetők központi szakmai továbbképzése, országos énekkari versenyek, fesztiválok – Kodály Napok, Csengő Énekszó – szervezése, énekkari gyűjtemények, módszertani szakkönyvek kiadása, új magyar kórusművek pályázatának meghirdetése, kiadása, szemináriumok szervezése. A témával kapcsolatban publikált napi- és hetilapokban (Új Szó, Hét, Nő, Szabad Földműves). A Szlovák Rádió magyar nyelvű adásának zenei szerkesztője (1985–1992), 1992-től más műsorokat is szerkesztett. Nyugdíjba vonulása után (2002) a Pátria Rádió külső munkatársa lett.

Hulkó Gábor (csa)

(* 1947. jan. 1. Ógyalla) Kibernetikus, egyetemi tanár. A dunaszerdahelyi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Szlovák Műszaki Főiskolán végezte 1970-ben (1976-től kandidátus, 1992-től a műszaki tudományok doktora). 1970-től az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézetének munkatársa. 1971-től a Szlovák Műszaki Főiskola oktatója (1974-től adjunktus, 1982-től docens, 1994-től egyetemi tanár); az 1990-es években Dunaszerdahely tiszteletbeli alporgármestere. Kutatási területe a kibernetika, rendszer- és irányításelmélet. Különböző szakmai testületek tagja, vezetője, 2007-től az MTA külső tagja. Több mint 300 tudományos közleménye cseh, szlovák és nemzetözi folyóiratokban jelent meg. 2003-ban Jedlik Ányos-díjjal, 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. – Fm. Distributed Parameter Systems Blockset for MATLAB&Simulink, Third-Party MathWorks Product (2004).

Hulkó Márta (csa)

(* 1953. okt. 27. Komárom) Zenetörténész, egyetemi oktató. A pozsonyi konzervatóriumban érettségizett 1973-ban, ezt követően a Comenius Egyetem BTK-án zenetudomány szakot végzett (1978). 1979-ben doktorált, 1981-től az egyetem oktatója (1996-tól docense), 1999-től az SZTA Zenetudományi Intézetének is tudományos munkatársa. Kutatási területe a XVI.–XVII. századi zenekultúra a mai Szlovákia területén. – Fm: Tabulatura Vietoris saeculi 17. (1986); Hudobné pramene 17. storočia na území Slovenska (Ferenczi Ilonával, 1986); Ľubický spevník (1988); Hudobné pramene na území Slovenska (1996); Musikalische Kontakte zwischen Zips und Schlezien in 16. und 17. Jahrhundert (2003).

Hunčík Péter (ST)

(* 1951. máj. 25. Ipolyság) Orvos, politológus, író, közíró, színházi dramaturg. A pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosdoktori oklevelet 1976-ban (1981-ben általános orvostani, 1988-ban elmeorvosi szakvizsgát tett). 1980–1983-ban a győri és a kecskeméti színház dramaturgja volt; 1989-ben egy dunaszerdahelyi amatőr színjátszó csoporttal Mészöly Miklós: Ablakmosó c. darabjának rendezésével elnyerte a Jókai Napok fődíját. 1989 után tevékenyen kivette részét a rendszerváltó történésekből; a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) egyik alapítója, az országos vezetés külügyi megbízottja, 1989–1990-ben a Nap főszerkesztője, 1990–1992-ben az FMK országos vezetőségének tagja, ill. Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök emberi jogi és kisebbségi tanácsadója volt. 1992-ben szlovák televíziós pályázatot nyert, melyet a kormány nov.-ben visszavont. 1993-ban cseh televíziós pályázatot nyert, ez alapján működik 1994-től a prágai Nova Televízió. 1993–2003-ban a Márai Sándor Alapítvány elnöke; 2002-től az ottawai Carlton Egyetem vendégtanára; 2004-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet Interetnikus Kutatások Központjának igazgatója. Kutatási területe: szociálpszichiátria, szexológia, öngyilkosság-kutatás, bilingvizmus, konfliktuskutatás. Irodalmi és orvosi, valamint etnopszichológiai és emberjogi tanulmányokat ír, csehből, szlovákból fordít, szaktanulmány-gyűjtemények társszerzője, szerkesztője. Somos Péter írói néven is publikált. – Főbb díjak: Ľudovít Štúr-érdemrend I. fokozata (2019); Talamon Alfonz-díj (2010); Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2010); Bródy Sándor-díj (2009). – Fm. Maďarská menšina v Československu (F. Gállal, P. Fričcsel, Ch. Lorddal, 1993); Ellenpróbák (Bordás Sándorral, angol és szlovák nyelven is, 1995); FER – Feszültség-ellenőrző rendszer (Bordás Sándorral, angol és szlovák nyelven is, 1998); Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés (szerk., Fazekas Józseffel, szlovákul is, 2006, 2008); Határeset (r., szlovákul is, 2009).

Hushegyi Gábor (ST)

(* 1959. nov. 14. Pozsony) Esztéta, művészetkritikus, egyetemi oktató, kutató, kurátor. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett, 1985-ben a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án filozófia–esztétika szakon szerzett diplomát. 1987–1990 között a pozsonyi Népművelési Intézet szakelőadója, 1990-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola, majd a Comenius Egyetem BTK-a Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, 1998–1999-ben a Műcsarnok/Kunsthalle kurátora, 2004–2005-ben a nyitrai Konstatin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének tudományos munkatársa, 2005-től a pozsonyi A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kurátora, gyűjteménykezelője, 2007-től a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem óraadó oktatója. 2013-tól a budapesti Szlovák Intézet igazgatója. Főleg 20. századi, ill. kortárs képzőművészettel foglalkozik; közéleti publicisztikát is ír. Szakmai testületek tagja, tisztségviselője, művészeti lexikonok, gyűjteményes kötetek társszerzője (Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III., 1999–2001; Slovník svetového a slovenského výtvarného umenia druhej polovice 20. storočia, 1999; Magyarok a világban – Kárpát-medence, 2000; Külön világban és külön időben., 2001).  – Fm. Németh Ilona (mon., 2001); Bartusz (mon., 2004); Németh (mon., angol–magyar–szlovák, 2008); Transart Communication (angol–magyar–szlovák, Sőrés Zsolttal, 2008); Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948–1965 (szerk., 2012).

Huszár Tibor (FI)

(* 1952. jún. 16. Réte, † 2013. szept. 11. Modor) Fotográfus. Pályáját a Nő fotóriportereként kezdte 1970-ben, de divatfotókat is készített. 1976–1983 között a prágai Szépművészeti Akadémián fotóművészetet tanult. 1979–1985 között dél-szlovákiai magyar településeken fényképezett; a bősi vízerőműről is készített sorozatot. 1983–1990 között színházi fotókat készített különböző szlovákiai színházakban, ezekből később egy kötetet is megjelentetett. Bécsben, Georg Tabori színházában is fotózott. 1985-ben hosszabb utat tett a Szovjetunióban, Kínában és Japánban. 1989-től jeles művészekről, politikusokról (Bohumil Hrabal, Günter Grass, Arthur Miller, John Updike, Susan Sonntag, II. János Pál pápa, Borisz Jelcin stb.) készített fényképeket.Václav Havelt több külföldi útjára is elkísérte. 1990-ben a lipótvári börtön foglyait fotózta. Ott volt Irak megtámadásánál is, az ún. sivatagi háborúban. 1991–1995 között többször hosszabb időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, elsősorban New Yorkban, ahol a New York University, valamint a West Side High School vendégtanára volt. 1996-ban Miloš Forman felkérésére dokumentumfelvételeket készített a Larry Flint forgatásáról. Fotózott többek közt Mexikóban, Brazíliában, Afrikában (pl. Zimbabweban); 2007-től alkalmanként Párizsban fényképezett – a francia fővárosban saját műterme volt. 2004–2007-ben a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen dokumentumfényképezést; 2003-ban, ill. 2007-től a nagyszombati egyetem oktatója volt. Hagyományos technikával dolgozott, képein a fekete és a fehér különböző árnyalatainak harmóniája és kontrasztja az uralkodó. Főbb kitüntetései, díjai: az Újvidéki Nemzetközi Színházművészeti Triennálé Aranyérme (1983); a Csehszlovák Képzőművészek Díja (1984); Az Év Legszebb Könyve (1999, 2001); a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának Díja; Az Év Szlovákiai Fotósa (2007). Eddig mintegy 20 hazai és külföldi önálló kiállítása volt. – Fm. Gotické a románske fresky Gemera (1979); Prírodný park v Betliari (1982); Pražské rozhovory (1988); „1989” (1989); Prezident v Bratislave (1990); Pápež Ján Pavol II. (1990); Cigáni (1993); Portréty (1995); Koloman Sokol (1998); New York – City of tolerance (2000); Na krídlach večnosti (2006); Letokruhy večnosti (2007).

Illés Oszkár (TSZA)

(* 1967. febr. 4. Királyhelmec) Színész. 1985-ben a nagykaposi gimnáziumban érettségizett. 1990-ben került a Kassai Thália Színházhoz. Kezdetben díszletező munkásként, később színpadmesterként dolgozott. Hamar megmutatkozott fogékonysága a művészi munka iránt s rövidesen színész és ügyelő lett. Néhány éven keresztül a szervezési osztály vezetője volt. Számos kisebb szerep megformálása után karaktereket, sőt női szerepet is játszott. Komédiázó tehetségét vígjátéki szerepeiben villanthatta fel. Konferansziéként is működik. A Thália Színházi Társaság elnöke. – Főbb színházi szerepei: Carlsson (John Steinbeck: Egerek és emberek); Tüske (Jean- Baptiste Molière: Tudós nők); Hortenzio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Howard tizedes (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Umberto (Eduardo De Filippo: Házasság olasz módra); Kurta (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Scanlon (Dale Wasserman: Kakukkfészek); Stanley (Arthur Miller: Az ügynök halála); Uccu Jóska (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla: Kakuk Marci szerencséje); Piri (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Palotaparancsnok (Albert Camus: Caligula); Johann, kocsis (Móricz Zsigmond: Csibe); Tamás (Kisfaludy Károly: Csalódások); 1. Tiszt (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Osrick (William Shakespeare: Hamlet); Cibere (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Vadász, Farkas, Majom (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Simon (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Mr. Leicester Paton (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Pataky (Csáth Géza: A Janika); Bobcsinszkij (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Makáts Csaba (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Vicomte (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Témüller (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Lombardi (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Tizedes (Dés László–Nemes István–Böhm György–Korcsmáros György–Horváth Péter: Valahol Európában); Vadász (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Kudelka (Kálmán Imre: Marica grófnő); Mátyás (Bertolt Brecht: Koldusopera); Ernie Cusack (Neil Simon: Pletykák); Wugu Doogan szenátor, Kate apja (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út); Wataruru afrikai sámán és tanár (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó). – Ir. Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).