Major István (FI)

(* 1887. dec. 13. Verebély, † 1963. szept. 19. Pozsony) Politikus. A modori tanítóképző elvégzését követően Nagykéren, Nevigyén, Özdögén és Nagyhinden tanított. Csehszl. megalakulása után kapcsolatba került a munkásmozgalommal: 1920-tól csatlakozott a formálódó kommunista mozgalomhoz. 1921 elején a CSKP által kiadott Népszava c. hetilap szerkesztője lett, s fokozatosan a szlovákiai kommunista mozgalom egyik meghatározó alakjává vált: különösen a délnyugat-szlovákiai agrárproletariátus körében volt jelentős befolyása. 1923-tól 1925-ig Pozsony képviselő-testületének tagja, 1925-től 1929-ig a CSKP nemzetgyűlési képviselője volt. 1931-től a CSKP KB tagja, 1930-ban a CSKP össz-szlovákiai titkára. 1931-ben a nemeskosúti sortűz kapcsán indított perben 18 havi fogházbüntetésre ítélték, majd a Ľudový dennník (Néplap) c. lapot szerkesztette, később egy időre a Szovjetunióba távozott. 1935-ben újból nemzetgyűlési képviselővé választották, de mandátumáról lemondott. Az 1938 őszén Kassán és Vágtornócon rendezett antifasiszta manifesztációk egyik fő szervezője és szónoka. Miután Szl.-ban 1938 okt.-ében betiltották a CSKP-ot, Moszkvába távozott, ahol a Kommunista Internacionálé apparátusában, később a Moszkvai Rádió szlovák adásának szerkesztőjeként dolgozott. 1945 jún.-ában visszatért Csehszl.-ba, de magyar nemzetisége miatt nem kapott párttisztséget, így a Pravda nyomdaipari vállalat igazgatója lett (1951-ig). 1948-tól 1954-ig nemzetgyűlési képviselő, 1949-tól 1954-ig a CSKP KB tagja, 1950-től 1963-ig pedig SZLKP KB-ának a tagja volt. 1948–1949-ben tagja a SZLKP KB mellett működő Magyar Bizottságnak; 1951-től 1957-es nyugdíjba vonulásáig Csehszl. magyarországi nagykövete. 1955-ben Köztársasági Érdemrendet, 1957-ben pedig Klement Gottwald Érdemrendet kapott. – Ir. Kiss József: Major István (mon., 1978).

Stampay János (csa)

(* 1864. dec. 7. Léva, † 1960. jan. 27. Köbölkút) Kántortanító. A gimnáziumot és az állami tanítóképzőt Léván végezte. Zeneoktató és nevelő, majd Verebélyen és Ürményben tanította magyarra a szlovák gyermekeket, az utóbbiban szerzett kántori gyakorlatot (1886−1888). Osztálytanító volt Sókszelőcén, ahol énekkart és zenekart szervezett (1887−89), 1891-ben Köbölkúton kántortanítóvá választották. A Párkány és Vidéke r. k. tanítók egyletének jegyzője volt. Imakönyvéért XIII. Leó pápa Croce di Benemerenza érdemkereszttel (1902), XII. Pius pápa Pro ecclesia et Pontifice díszkereszttel jutalmazta (1942). 1934-ben nyugdíjba ment. 1948-ban családjának el kellett hagynia a községet, egyedül maradt. A község cserkészcsapatát, főutcáját, a magyar tannyelvű alapiskolát (1999) róla nevezték el. A szülőházán emléktáblát helyeztek el.  – Fm: Katolikus Egyházi Énekek, Imák és Temetési szertartások (1895), (2002-ig 43 kiadás).  – Ir. Magyar Katolikus Lexikon XII. kötet. 325. old. (2007); Bertalan Vincze: Katholikus kántor (1915); Kovács Ferenc: Szülőföldünk Köbölkút (1998).