Bárczi István (csa)

(* 1943. ápr. 11. Gömörpanyit, † 2012. máj. 16. Tornalja) Költő, tanár. A nyitrai pedagógiai főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1964), majd különböző általános iskolákban tanított, 1973-tól Tornalján. 1970–1973 között újságíró, ill. a Csemadok KB szakelőadója Pozsonyban. Versei 1962-től jelentek meg A Hétben, az Irodalmi Szemlében, az Új Ifjúságban, irodalmi riportjait az Új Szó közölte – Fm. Tükör előtt (v., 1968).

Kovács Magda

(* 1946. febr. 14. Lőkös) Író, tanár. Tornalján érettségizett (1963), majd néhány évig a nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója. 1972-ig a Nő riportere volt, azóta Tornalján él; nyugdíjazásáig nevelőként dolgozott. Első novellái az Irodalmi Szemlében jelentek meg, a Fekete szél (1972) c. antológia legnagyobb felfedezettje. Meséivel a kortárs magyar gyermekirodalom élvonalába tartozik. 2007-től Talamon Alfonz-díjas. – Fm. Én a csillagbognár (elb., 1978); A csodagombóc (mesék, 1981); Titokzatos tücsökzene (mesék, 1999); Topolya úr csodálatos átváltozása (elb., 2004); A gonosz asszony hagyatéka (vál. elb., 2006).

Kurali Ágnes (csa)

(* 1954. júl. 22. Losonc) Karnagy. Alapiskolai tanulmányait Korláton és Várgedén végezte és közben Fülekre járt zeneiskolába, ahol zongorán és hegedűn tanult játszani. 1969-ben lett diákja a Kassai Konzervatóriumnak, ahol ének és zongora szakot végzett. Pedagógiai pályája Feleden indult, majd Csíz és Rimaszécs után 1979-ben lett 12 évre a tornaljai zeneiskola igazgatója. A mai napig ebben az iskolában tanít. 1980-ban tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Megalapítja a VOX LIBERORUM gyermekkart, mely közel 30 éve működik. 2001 januárjától vezeti a tornaljai Csemadok mellett működő ANDANTE Vegyeskart. – Díjak, elismerések: Tornalja Város Polgármesterének díja (2003); Az év pedagógusa (2008); Csemadok emlékérem (2009).

Miklós László (csa)

(* 1949. jan. 24. Tornalja) Ökológus, egyetemi tanár, politikus. A tornaljai magyar gimnáziumban érettségizett (1968), a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án végzett természeti és regionális földrajz szakon (1973), a doktori címet 1975-ben Pozsonyban, a földrajztudomány kandidátusa fokozatot Brünnben, a környezettudomány doktora fokozatot 1994-ben ismét Pozsonyban szerezte meg. 1973–1990-ben az SZTA Kísérleti Biológiai és Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa. 1989-ben a Trend tretieho tisícročia (Harmadik Évezred Irány) ökológiai párt egyik alapítója; 1990–1992-ben környezetvédelmi miniszterhelyettes. 1992–1994-ben az SZTA Regionális Ökológiai Intézetének osztályvezetője, 1995-től a Regionális Ökológiai Szintézisek Osztályának vezetője. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Ökológia és Környezetvédelmi Karának docense, 1997-től professzora. Közben 1994 ápr.-ától 1995 jún.-áig a dán Roskilde University, 1995 okt.-étől 1998 jún.-áig a bécsi Universität für Bodenkultur vendégprofesszora. 1996 febr.-jától a bécsi Technische Universitäten is oktat. 1995-től a Zólyomi Műszaki Egyetem selmecbányai környezetvédelmi UNESCO-tanszékének vezetője volt. Kutatási területe a regionális és tájökológia, a térségek ökológiai tervezése (LANDEP), az ökopolitika, az ökológiai stabilitás rendszerei, a georendszerek térségbeli összefüggései, a prioritási folyamatok rendszerezése és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. Az 1992-es, Rio de Janeiro-i Summit által is ajánlott LANDEP módszertanának egyik kidolgozója. 1998–2006 környezetvédelmi miniszter. 2006–2010 között az MKP parlamenti képviselője. Számos szlovákiai, ill. külföldi tudományos és tanácsadó testület tagja vagy elnöke, hazai és külföldi tanácskozások előadója. Több mint 20 tudományos tervezet, közel 20 könyv szerzője vagy társszerzője, 5 kötet szerkesztője. 1968–1982-ben az Ifjú Szivek Táncegyüttes táncosa és segédkoreográfusa volt. – Fm. Atlas krajiny Slovenskej republiky (társszerzőkkel, könyv- és DVD-változat is, 2002); Szlovákia reprezentatív geoökoszisztémáinak Atlasza (társszerzőkkel, CD-ROM-változat is, 2006).

Szászi Zoltán (ST)

(* 1964. márc. 26. Tornalja) Költő, író, publicista, Zeherjén él. 1979-től kezdtek megjelenni írásai az Új Ifjúság hasábjain. 1983-tól az Iródia nevű csoport tagjaként az Iródia füzetekben, majd az Irodalmi Szemlében jelentek meg rendszeresen írásai. 1990 óta az Irodalmi Szemle, majd később a Kalligram, a Szőrös Kő, a Katedra, az IFI magazin, a Vasárnap, a Gömörország és egyéb külföldi lapokban, világhálós honlapokon jelentek meg írásai. A Gömörország című lapnak 2000—2001 között a főszerkesztője volt.2002-től 2013-as nyugdíjaztatásáig az Új Szó című napilap regionális tudósítójaként dolgozott, jelenleg rokkantnyugdíjas. Az írott sajtó mellett a Pátria Rádió adásában rendszeresen voltak hallhatók jegyzetei. Több kötetet szerkesztett a Plectrum kiadónál. A Rovart című kulturális galériaként működő honlap több rovatát is vezette évekig.  Újságíróként riportokat, interjúkat, tárcákat, jegyzeteket közöl. Főbb díjak: Arany Opus Díj (2018, 2012); Talamon Alfonz-díj (2013) – Fm. Tenger (v., 1996), Sziget (v., 2002), Forgácsok (publicisztika, 2004), Távolban Föld (v., 2005), Alátét (publicisztika, 2006), A krónikás könyve (v., 2008), Kamasz (verses képregény, Gyenes Gáborral, 2009), A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága (r., 2009), Kilátó (v., 2012), Zimankó és a Város Szíve (r. 2012), Mi volt (v., 2013), Belenéz (v., 2014), Elbújt (elb., 2014), A szokott helyen, hatkor (r., 2015), Bábukák (kisvárosi panoptikum, 2016), Séta vidéken (publicisztika, 2018). – Ir. Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).