(* 1907. jún. 25. Tardoskedd, † 1983. márc. 19. Budapest [Mo.]) Publicista, jogász. A pozsonyi egyetemen végzett jogot (1929), majd a közigazgatásban dolgozott. Érsekújvárott telepedett le, részt vette a helyi és az országos közéletben (Sarló, Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület, Tavaszi Parlament, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság). A második vh. idején baloldali nézetei miatt üldözték. 1946-tól a magyar kormány pozsonyi megbízottjaként a lakosságcsere egyik irányítója, 1947-ben a kitelepítendő szlovákiai magyarok érdekvédelmét ellátó Meghatalmazotti Hivatal vezetője. 1948 után vállalati jogász lett Budapesten. – Fm. A kisebbségi kérdés megoldása. In: A Sarló jegyében (1932); A kisebbségi kérdés mai állása. In: Kisebbségi problémák (1937).

(* 1947. szept. 19. Tardoskedd) Labdarúgó. Pályafutása legnagyobb sikereit az Inter Bratislava és a Lokomotíva Košice csapatában érte el. 17 alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatottban, amellyel 1976-ban Európa-bajnoki címet szerzett. Játékos karrierje befejezése óta labdarúgó-edzőként tevékenykedik.

(* 1905. okt. 2. Tardoskedd, † 1998. febr. 21. Pécs [Mo.]) Író, költő, néprajzi gyűjtő. 1923–1940-ben magyar népiskolákban tanított (Pered, Rimaszombat). 1940-től Mo.-n élt, Nagykanizsán tanított, 1965-től Pécsett lakott. Szociális ihletésű versei, elbeszélései, regényei mellett szülőfaluja népi hagyományait is gyűjtötte, feldolgozta (ennek kézirata elveszett, de az 1950–1960-as években a szerző rekonstruálta és kiegészítette; jelenleg a komáromi Etnológiai Központ néprajzi adattárában található). – Díjak: Munka Érdemrend arany fokozata (Mo.,1985). – Fm. Forróra fülledt a talaj (v., 1930); Magamig ért a sor (v., 1932); Emberek a majorban (r., 1936); Falu a havasok alatt (r., 1940); A nagy út (r., 1944, csehül: 1951); Fekete föld (r., 1948); Az öreg kőfejtő (elb., 1992).

(* 1904. dec. 19. Horváti, † 1998. ápr. 7. Párkány) Pedagógus, képzőművész. Az esztergomi Szt. Imre Főreáliskolában érettségizett 1922-ben, majd a prágai német egyetem építészeti karán kezdte tanulmányait, melyeket két szemeszter után Pozsonyban folytatott, ahol tanítói vizsgát tett. 1950–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, valamint a kassai Šafárik Egyetem BTK-án tanult, és történelem–képzőművészet szakos tanári képesítést szerzett. – 1929 és 1945 között Ipolynyéken, Naszvadon és Udvardon tanított. 1946–1949-ben a magyar áttelepítési bizottság meghatalmazottja. Ezután Kürtön, majd Tardoskedden volt tanító, ill. iskolaigazgató. 1960-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola képzőművészeti tanszékének tanársegéde. Nyugdíjazása után, 1966–1976 között a párkányi művészeti alapiskola általa alapított képzőművészeti osztályát vezette. Diákévei alatt kezdett festeni, 16 csoportos és 23 önálló kiállítása volt. Halála előtt néhány évvel a szülőfalujához közeli Ipolyságnak adományozta mintegy kétszáz képét, ez lett az alapja a város galériájának, amely később felvette a festő nevét.

(* 1947. márc. 2. Tardoskedd, † 2005. dec. 12. Pozsony) Válogatott labdarúgó, edző. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1965). A pozsonyi Comenius Egyetem Testnevelési Karán szerzett edzői oklevelet (1982). Első osztályú csapatokban (Inter Bratislava, ČH Bratislava, DAC Dunaszerdahely), ill. Bécsben játszott. 21-szer volt csehszlovák válogatott. Később számos első- és másodosztályú labdarúgó csapat edzőjeként tevékenykedett. – Ir. Batta György: Szikora, a fehér Pelé (életrajz, 1995).