(* 1860. jún. 16. Szepesalmás, † 1929. nov. 23. Wels [Ausztria]) R. k. pap, természetgyógyász, szakíró. Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén és Egerben végezte, a bécsi Pázmáneumban szerzett teológiai doktorátust. 1887–1897 között a Szepesi Káptalan (Spišská Kapitula) tanítóképzőjében filozófia-, később teológiatanár. 1897-től Barsbese, majd Lekér plébánosa. A katolikus Néppárt lőcsei, 1910–1918-ig pedig újbányai választókerületének országgyűlési képviselője. 1928-ban részt vett az amerikai eucharisztikus kongresszuson, és négy hónapon keresztül előadásokat tartott a természetes gyógymódról. Az út olyannyira megviselte, hogy 1929 őszén misézés közben összeesett. Egy osztrák kórházban hunyt el. 1911 és 1914 között Erő és egészség címen a természetes gyógymódot népszerűsítő lapot adott ki. – Fm. A gyógynövények hatása és használata (1908); Az elhájasodottak és cukorbetegek kezelése természetes étrendi alapon (tan., 1912); A természetes gyógymód (tan., 1925).